"Undorító Karakterek Interkontinentális Uniója"
(International Union of Disgusting Characters)

Írta / written by: Írta: Roger M. Wilcox
(A honlapon az IUDC, Sick Kids és IPDC mellett a történetekben szereplő karakterek leírásai is megtekinthetők!)
A fordítást elkövette / translated by: KerGiz. Észrevételeidet ide küldd.

 

# 1. fejezet

- "Hó, hó, Ringman!" - gúnyolódott a fénylő páncélos lovas. "Tudod, hogy nincs esélyed velem szemben!"

A szakállas célpont kifutott a hosszúkard pengéjének hatótávolságából. A menekülő páncélos alak összeszorította a fogait, és kiköpött: "Majd meglátjuk, Peter Perfect!"

Ringman, a szakállas kesztyűs mutató- és középső ujját szájába vette, és fütyült. A szomszédos bokrok felsusogtak, ahogy előrontott egy harci ló fénylő fémpáncélban. Ringman az egyik lábát a bal kengyelbe tette, és felszállt; saját fénylő páncélja csörgött, nekiütődve a ló adamantit-ötvözet vértjének.

- "Csak nem azt gondolod, hogy a csatalovad hozzá tud segíteni, hogy legyőzz _engem_?" - mondta Peter Perfect, a simára borotvált. "A felszentelt pengém foszlányokra hasít!" - és felemelte a kezében levő kardot. Egyike volt azoknak a kiveteles mágikus típusoknak, amelyek _nem_ sugároztak fényt.

Ringman szilárdan megállt. "Ahogy az _én_ felszentelt pengém!" - a penge amit előhúzott, fénylett; valójában erős fehéres-zöldben pulzált, és kicsit zümmögött. "Prometheus" - szólította meg a kardot. "Mutasd meg ennek az önjelölt lovagnak, mit tudunk!"

- "Úgy érted, _én_ mit tudok" - tiltakozott a kard. Ragyogó pulzálása tökéletesen összhangban volt hangja emelkedésével és süllyedésével.

Peter Perfect futólag végigpillantott a testén. Az elkezdett magától mozogni. "Hé -- mi a?!"

- "Prometheus telekinetikus fogságában vagy. Jobban teszed, ha megadod magad, mielőtt 512 láb/másodperces sebességgel nekihajít egy fának."

- "Nem, ha mágikusan semlegesíteni tudom a hatást" - mondta Peter Perfect, gesztikulált és semlegesítette. Pontosan a lova nyergébe esett. "A kutyafáját!" - gondolta Ringman. "Az egy harmadik szintű varázslat. Hol kapott annyi tapasztalatpontot, hogy ..."

Peter Perfect leeresztette a szemöldökét és a fejét, miközben szúrósan nézett Ringman-re. Hirtelen tágra nyitotta a szemét, és kúpalakú sárga hullámban mentális erő tört elő a homlokából és elérte Ringman-t és a lovat is. A páncélos férfi letette a mentődobását; a lova elhibázta és összeesett.

Ringman csodálkozva felkelt és a ló nyakához ment, hogy ellenőrizze a pulzusát. Nem volt. Az alsó állkapcsa reszketett, ahogy lassan visszafodult Peter Perfect felé. "Megölted... egy lovag ... harci ménjét! Te nevezed magad törvényes jónak!?!!"

- "Nem, én a lovagiasság mintaképének hívom magam."

- "ÁLLJ KI ÉS HARCOLJ, TE GYILKOS!" Ringman előretartott mágikus pajzzsal rohamozott.

Peter Perfect leszállt a lóról, és hagyta, hogy a lova páncélja felfogja Ringman első csapását, amely hatástalan volt. A simára borotvált lovag megkerülte az állatot, és hatalmas ütést mért Ringman-re a pajzsával, ami Ringman-t megszédítette.

- "Egy titán ereje van benne" - gondolta Rigman miközben hátrabukfencezett. A páncélja erősen zörgött, de nem húzta vissza, amikor visszanyerte az egyensúlyát. "Mikor volt a utoljára, hogy befizetted a dézsmádat" - kérdezte Ringman miközben rohamozott és ütött. A bónuszaival együtt (+2 az erőből és a +5 a szent bosszúálló miatt) végül is átütötte Peter Perfect -10-es vértezetosztályát; Peter Perfect megsebesült a bal vállán.

- "Jajj" - hördült fel Peter Perfect, megtapogatva a sebet. "_Senki_ nem ússza meg, ha több mint 10 sebpont sérülést okoz nekem!" Támadott és csapott, tévedésből Ringman +4-es pajzsát találva el az ágyéka helyett.

De az erő elég volt ahhoz, hogy ismét feldöntse Ringmant. Peter Perfect az áldozata fölé állt és ismét felemelte a kardját. Ringman elbújt a pajzsa mögé, amely felfogta a csapást -- pontosan azon a helyen, ahol az előbb megütötték. Egy nagy repedés húzódott végig a pajzs közepén.

Dühvel a szemében, Peter harmadszor is felemelte a kardját. Csillámló kék mintázatok indultak ki a derekán levő fém övből, fölfelé a testének jobb oldalán és bele a szent bosszúálló pengéjébe, megadva neki egy titán erejét, amire szüksége volt. A kard lecsapott mint egy meteor, ugyanarra a helyre ahová már kétszer, és kettétörte a pajzsot.

Ringman levegőért kapkodott és elgurult az útból amilyen gyorsan csak tudott. Körülbelül 20 láb távolságra felállt Prometheust a jobb kezében tartva és baljával előhúzott egy kevésbé mágikus (+3-as) kézifejszét. Ezzel -2-vel fog támadni a bal kezében, de legalább használhatja hárításra. A pajzsa nélkül a vértezetosztálya csak -5 volt.

Peter Perfect mosolygott. Tudta, hogy legyőzte az ellenfelét. "Prometheus" - szólította meg Ringman kardját a nevén.

- "Ne válaszolj neki" - súgta Ringman a kardjának.

- "Mi az, ellenfél?" - kérdezte a kard Ringman kérése ellenére.

- "Te egy felszentelt kard vagy. Egy lovagot szolgálsz, igaz?"

- "Igaz."

- "Hát, én szintén lovag vagyok és sokkal hatalmasabb, mint ez a szerencsétlen.

- "Értem... " - tűnődött a kard.

- "Prometheus, ez az ember nem lovag!" - állt ellen Ringman. "Legalább három embert meg kellett ölnie csak hogy idejöjjön."

- "Nem, csak kettőt" - helyesbített Peter Perfect. "És _te _hány embert öltél meg a múlt héten, Ringo?"

- "Egyet sem, miért?"

- "Érted az álláspontomat, Prometheus? Te egy halálos kard vagy. Gyere és állj be egy kardforgató szolgálatába, aki lehetővé teszi neked, hogy halálos légy."

- "Tetszik az ötlet." - tűnődött Prometheus. "Tetszik ... egy jó üzlet." Kiugrott Ringman kezéből.

- Ringman csak bámult. "Prome ..."

- "Ne zaklass többet, te szerencsétlen. Egy igazi mestert szolgálok mostantól." A kard könnyen áthidalta a távolságot a régi és új gazdája között, és markolattal előre landolt Peter Perfect jobb kezében.

Ringman csaknem mozdulatlanul térdelt a földön. Az arca eltorzult a dühtől és a szomorúságtól. Annyi minden történt reggel óta, és annyi minden fordult rosszra.

Peter Perfect megfordult hogy elmenjen, de visszapillantott a válla fölött. A mai napra befejezte a küldetését. "És csak hogy megmutassam, hogy nincs harag, Ringboy ..." Odadobta a saját nem intelligens szent bosszúállóját, amely hegyével Ringman felé 10 inchnyire landolt. "Megkaphatod a régi kardomat." Felszállt a lovára, és ellovagolt.

- "Ringman lassan felemelte a fejét, hogy megnézze a kardot. "Vajon mennyi vér mocskolta már be?" - kérdezte. Mindenesetre egy felszentelt hosszúkard az egy felszentelt hosszúkard. Felvette a kardot azon tűnődve, hogy vajon egy jó fürdő le tudja-e mosni a vért pengéről és rossz emlékeket.

 

# 2. fejezet

Clerasil és Wierd Dough már jóelőre felvásárolta a Dragon and Dragrace kiadásának előzetes példányait, mint mindig. Volt benne egy érdekeség a fekete lovag kasztról, és egy széljegyzet egy új osztályról, amit "fegyvermester"-nek hívnak, de nem volt új hibajegyzék a homályos és a hasznosítható szabályok korlátozásáról. Különben meg, ha lett volna, se mondták volna el senkinek.

Peter Perfect lelovagolt a hegylánc tetejéről, a lova patái soha nemérintették egészen a földet, és az új kardja büszkén ingadozott. Csatlakozott a paphoz és a mágiahasználóhoz a tó mellett.

- "Wierd Dough, Clerasil" - mutatta be a kardot. "Ugy néz ki, a kételkedő riválisunknak eggyel kevesebb majdnem-ereklye van az az oldalán."

- "Ugy érted, a TE riválisod" - válaszolt az adamantit-páncélos pap.

- "O, ne gyere most ezzel, Clerasil! Teellened is fordult volna végül. Hatalmi egyensúly, és semmi más. Én _tudom_, hogy végül terád is sort kerített volna, Wierd Dough." Rámutatott a pasasra, aki az ősmágusok köntösét viselte. "Te egy kaotikus erő vagy a szemében."

- "Nem olyan kaotikus, mint néhány ember, akiket ismerek." - fűzte hozzá Wierd Dough.

- Peter kuncogott. "Nem vagyok kaotikus, csak versenyképes. Igaz is, a dagály kicsit magas ma este a tavon. Jobb lesz, ha rendbehozom."

Valójában a vízszint pont ott volt, ahol lennie kellett, de Peter fel akart vágni. Gesztikulált, néhányszor meglengette Prometheust és beledobott egy csipet port a tóba. Egy 200 lábszor 200 lábas részen a víz lesüllyedt és eltűnt.

Clerasil meglepődött. "Ez egy negyedik szintű varázslat! Tudom, hogy mágikus kardoknak nem lehet meg ez a varázslata, tehát neked kellett ezt megcsinálni; de utoljára mikor láttalak, csak tizedik szintű voltál. Most legalább tizenötödik szintűnek kell lenned, hogy tudd ezt a varázslatot."

- "Valójában huszadik szintű vagyok."

Wierd Dough állkapcsa leesett. "Hogyan kaptál ennyi tapasztalatpontot ilyen rövid idő alatt?"

- "Hát _ti_ hogy kapjátok a TP-teket, srácok?" - köszörülte a torkát Clerasil. "Elutaztam az Abyss-ra és megtísztitottam az összes démonlordtól."

- "Hasonlóan." - mondta Wierd Dough - "Én lementem a pokol kilenc körébe és elpusztítottam az összes arkördögöt. És kötöttem egy jó üzletet a nagyobb ördögökkel, ráadásul. Semmi nem lehet olyan jó, mint egy pár Kővéválás Szemüvege visszafelé berakott lencsékkel."

Peter Perfect elégedetten vett nagy levegőt. "Én a tíz szintemet egyetlen egyszerű kentaurtól kaptam."

- "MI?!" - kérdezte a másik kettő egyszerre.

- "A kentaurok fele drágaköveket hordoz, nem? Ez a példány egy pár millió arany értékűt hordozott. Én csak kettévágtam, elloptam a drágaköveit, és minden egy arany értékért egy tapasztalatpontot kaptam."

- Clerasil gyorsan felnézett a Végtelen Bölcsesség Könyvéből. "Hé, igaza van! Ha jót dobsz, egy drágakő akár egymillió arany értékű is lehet."

- "Akkor mire várunk még?" - kérdezte Wierd Dough - "Menjünk, támadjunk meg és raboljunk ki egy kentaurt, és vigyük el a négy millió arany értekű drágakövét!"

- "_Öljünk meg_ egy kentaurt, és vigyük el a négy millió arany értékű drágakövét!" - helyesbítette Peter Perfect.

 

# 3. fejezet

Három kentaurral később, Clerasil szintje 28-ról 38-ra emelkedett, Wierd Dough-é 18-ról (alighogy ősmágus szintről) az óriási 49-esre. Tovább is mentek volna, de ez volt a maximális varázslóképesség a világukban. Clerasil most naponta 10 varázslatot tud memorizálni a papi varázslatok mind a 7 szintjéből, plusz 2 első- második-, harmadik- és negyedik szintű varázslatot, ami a magas bölcsességének köszönhető), és Wierd Dough 13-at tud memorizálni naponta a varázslói varázslatok 9 szintjéből (hát, valójában 26-ot, amit az 5 Mágikus őserő Gyűrűjének köszönhet).

És volt még ezen felül 12 millió aranyuk, amit el lehet költeni. Kiásva még egy homályos szabályt, találtak egy használatot a pár milliójukra: A pszihikus létsíkutazás képességét használva nemcsak túlélni képesek az érintkezést egy kis fekete lyukkal, de valójában el is tudják pusztítani, és nyernek egy nagyobb pszihikus erőt is a folyamatban. Mindnyájan vettek körülbelül 30 fekete lyukat, 30 000 aranypénzért darabonként ("A Megsemmisítés Gömbjei" - nek nevezték ezeket a nyitott feketepiacon), és ezzel megnyertek minden pszihikus tudományágat, amit emberek vagy istennek ismertek. Ezek jó kiegészítései lettek a varázslatoknak és az italoknak, amelyek hatását maradandóan megnövelte, és lehetővé tette nekik, hogy lépést tartsanak Peter Perfect-tel, aki ezen egy kicsit azelőtt túljutott, mielőtt ők egyáltalán gondoltak volna rá.

Az egész csapat majdnem teljesen kimerítette lehetőségeit. Elég gyűrű, köpeny, mágikus vértezet és pajzs, a Védelem Karpántjai, és különböző mágikus eszközük volt ahhoz, hogy a vértezetosztályukat levigye a megengedett minimális szintre a világon, -10-re; Védelem Szkarabeuszai elég erővel ahhoz, hogy 95% esélyt adjanak az elkerülhetetlennek hitt mágikus hatások elkerülésére; három vagy négy különböző mágikus sisak, egymásba rakva, a legkülsőn óriási drágakövekkel, gyűrű minden ujjon, az Ügyesség Kesztyűivel lefedve, aztán még egy-egy gyűrű minden ujjon, és mindenféle automatikusan tüzelő pálca a hordozható fekete lyukak belsejében tárolva.

Ringman gondosan keresztüllesett a fákon, a csoportra. A rengeteg mágikus tárgyukkal már bizonyára észrevették, gondolta. Kétségtelenül azt akarták, hogy lássa, mekkora erőt hordoznak. Undoritó volt.

- "Felfogtad, milyen erősek vagyunk?" - kérdezte Wierd Dough. "Kiállhatunk egy hadsereg ellen, és győzünk!"

- "Ah, egy ilyen szerény kezdésből nőttünk hatalmas tölgyfává." - tűnődött Clerasil.

- "A tölgyfákat ki lehet vágni" - kommentálta Peter, szimbolikusan meglengetve a Törpe Lordok Fejszéjét a levegőben. "Minket nem! És ahogy én emlékezem, a mi kezdésünk nem is volt túl szerény."

- "Ott voltam, emlékszel?" - felelt Clerasil. Együtt voltunk abban a kalandban. A mágikus tárgyaink TP-értékének összege egyedül elég volt ahhoz, hogy felemeljen mindegyikünket a kilencedik szintre. A JM " -- hangja reszketett az aggodalomtól, ahogy beszélt -- "bezáratott volna egy félmérföld-vastag falú börtönbe, ha nem fenyegetted volna meg azzal, hogy kinyírod a karakterét, amivel a _te_ partidban játszik."

- "Ja, és aztán meg is unta azt a kalandot, egyébként is." - jegyezte meg Peter.

- "Mindenesetre," - folytatta Wierd Dough - "mi ezen a szinten határozottan undorítóak vagyunk. A megszentelt kardok és tárgyak nem mások számunkra, mint bútordarabok. Nézz arra a csomóra, ami Clerasilnál van."

Clearasil elpirult.

"Kell, hogy legyenek még hozzánk hasonlóak a földön. Tudom, hogy vannak, mivel érzékeltem számos nagy erővel rendelkező alakot a kristálygömbömmel, akiknek nem volt meg az az előrelátása, hogy detektálástól védő amuletet viseljen. Azt mondom, alakitsunk egy uniót -- egy egész-világot összefogó uniót. A Földgolyó minden undorító karaktere idejöhet találkozni a Chrysglass tó partjaira, erre a kis pontra." Előhúzta Excaliburt, az Élesség +6-os tőrjét. Peter Perfect követte a példáját és kihúzta Prometheust, és így tett Clerasil is, aki előhúzta Mjolnir-t, a mennykőcsapás érző kalapácsát. Együtt emelték égnek a fegyvereiket. "És úgy fogjuk hívni, hogy... az Undorító Karakterek Interkontinentális Uniója!"

- "Azt hiszem, beteg leszek." - gondolta Ringman.

 

# 4. fejezet

Természetesen a lovagok nem lehetnek betegek, mivel teljesen immunisak a betegség minden formájára, de Ringman egész jól utánozta este visszafelé tartva, a városba. Nyomorultul érezte magát. Legalább a kocsmában üdvözöljék melegebben, mint ahogy Peter Perfect tette.

- "Hé, Ringman!" - kiáltott ki valaki, amikor a mágikus vértezetű férfi átcsörömpölt a lengőajtón. "Hé, Ringman!" - mondta egy másik. Egyfajta hős volt a városban. Egy évvel ezelőtt, amikor a várost a hatalmas és öreg vörös sárkány, Smogzilla fenyegette, megölte a sárkány egy gyermekét Prometheus-szal és egyik pikkelyéből sárkányölő nyílhegyet kovácsolt. Smogzilla egyetlen nyílvesszővel a mellében esett el.

- "Aggyál egy tejet jégkockával" - mondta Ringman a csaposnak.

- "Hé, Ringman!" - mondta egy fiatalember, aki a mellette levő bárszékre ült le. Ringman úgy érezte, kész arra, hogy a fejét a kezeibe temesse. "Úgy hallottam, ma Peter Perfectet megakadályoztad abban, hogy a városba jöjjön."

- "Nem akadályoztam meg" - rezzent össze Ringman. A bár zajszintje a felére csökkent. Utánam jött. És megölt két embert hogy eljusson hozzám. _Ez_ történik amikor egy nagymértékben intelligens megszentelt kardot hordoz magával az ember. Nézzétek, mim van nekem most."

- Kihúzta a nemrég szerzett szent kardot, és megmutatta mindenkinek.

- "Nem zöld többé" - vette észre a csapos.

- "Ez már nem ugyanaz a megszentelt bosszúálló." - dugta a hüvelyébe. "Meg tudott volna ölni, de azt hiszem, nagyobb kárt okozott azzal, hogy életben hagyott. Nála van most Prometheus, a kard saját akaratából, amióta rájött, hogy Peter Perfect többször fogja használni neki tetsző célokra. És ez még nem is ez a legrosszabb."

A fiatalember mellette nyelt egyet. "Nem tudom, mi lehetne rosszabb annál, hogy Prometheus annak az úgynevezett lovagnak dolgozik."

Ringman megfordult és komolyan bámult rá. "És mit szóltok ahhoz, hogy Clerasil és Wierd Dough sokkal erősebbek lettek?"

A csapos levegőért kapkodott. "Nem az a kettő, akivel Peter Perfect társult?"

Ringman bólintott. "És alakítanak egy szövetséget, amihez a Föld bármely undorító karaktere csatlakozhat. Mindannyian, az erődökkel, amiket azokból a drágakövekből építettek, amiket a kentauroktól vettek el, és a kis vártornyokkal, amiket a Sokféle dolgok paklijából nyertek, elhagyják birtokukat és az embereket akik ezekben élnek, hogy csatlakozhassanak a többi undorító karakterhez nem egészen 3 mérföldre ettől a kis helytől. El leszünk árasztva Peter Perfect-ekkel, Celrasil-okkal és Wierd Dough-okkal, akik többsége lehet, hogy még annyira sem "jó", mint azok, akikhez hasonlítani akarnak."

A balsors sápadtsága között amely mostanára majdnem a legtöbb törzsvendégre leszállt a kocsmában, egy fiatal nő lépett a pulthoz, és kiáltott: "Aggyál egy bort jéggel." Ledobott egy aranyat a pultra. Az behorpadt egészen, különösen, mivel a pénz 3/16 inch vastag volt.

Ringman vonzalommal nézte végig. Szőke haj, kék szem. Talán 17-18 éves lehetett. A felszerelése testhezálló volt, és _nagyon_ jól nézett ki. Gyönyörű éjszakai hölgynek tarthatták volna, de nem volt az, egy dolog miatt: ez a széles kard volt, amit a hátán tartott, a hüvelyében. Ringman odafordult a mellette levő férfihoz, aki szinten nézte a lányt. "Már hetek óta hurcolja magával azt a kardot."

"Lehet, hogy azért, mert szőke." (valami ilyesmi szójáték a "broadsword", "broad" szavakkal -- KerGiz)

Ringman a fejet rázta, vigyorogva. "Ebben a percben örülök neki, hogy nem visel páncélt." - gondolta. "Csak egy szellemes bemondás a mellvértről és rögtön begerjedek."

- "A legtöbb ember harcosnak készül" - szólította meg Ringman a nőt - "páncélt hord a védekezéshez."

- "Hogy?" - fordult meg a nő. - "Ó, hello, Ringman. Nem, igazából nem egy egyszerű harcosnak készülök. Közelharci fegyvermester szeretnék lenni."

Ringman zavarban volt. "Még sohasem hallottam _erről_ az kasztról."

- "Itt van" - húzott elő egy rongyosra olvasott lapot a hátizsákjából. "Itt a következő két hét cikke a Dragon and Dragrace-nek. Van egy előzetes példányom."

Ringman lassan átnézte az újságot. "Honnan szedted _ezt_?"

- A lány mosolygott. "Ma belopóztam Clerasil táborának szélére, amíg ő és a vidám barátai valahol máshol voltak. Különös, hogy a kiadvány hibajegyzéke le van tépve --"

- "Az a hely bizonyára csapdákkal van aláaknázva. Hogyan mentél el mellette anélkül, hogy felfedeznének."

- "Először, nincs _egyáltalán_ mágikus erőm vagy tárgyam, szóval a mágia detektoraik kiestek. Másodszor... Megvan az a képességem, hogy elhomályosítsam a férfiak elméjét, és megjelenjek ... láthatatlanul."

Ringman-nek felakadt a szeme. "Pszionikus láthatatlanság" - gondolta. "Mi jöhet még?"

- "És, különben hogy néz ki ez a közelharci fegyvermester kaszt?"

A lány az újságra mutatott. "32. oldal."

- "Uh... Nem tudok olyan gyorsan olvasni. Nem tudnál adni inkább valami összefoglalót?"

- "A nő visszavette az újságot, és kuncogott egy kicsit. "Jó, buta fiú." Kinyitotta a 32. oldalon és megköszörülte a torkát. ""A fegyvermester a harcos alkasztja. A fegyvermesternek embernek vagy féltündérnek kell lennie, legalább 15-ös erővel és 16-os ügyességgel. A magas főérték nem ad TP-bónuszt. A fegyvermester bármilyen jellemű lehet.

"'A fegyvermesterek egyesítik a harcos és a szerzetes előnyeit és hátrányait. Nem viselhetnek pajzsot és páncélt. Egyetlen fegyveres jártassággal kezdik, mint a szerzetesek, és aztán három szintenként egy új fegyveres jártasságot nyernek, mint a harcosok. A szerzetesek TP-tábláját használják a szintlépéshez, 500 000 TP-t követelve meg minden újabb szintért a tizenhetedik felett. '"

- Ringman hozzáfűzte: "Ez nem hangzik eddig túl jól."

A lány bezárta az újságot. "Körülbelül ezek a kaszt hátrányai. 10 oldalú kockával sebeznek, bónusz sebpontot kapnak a 17-es és 18-as állóképesség után, mint a harcosok, a harcosok THACO tábláját használják, a mentődobást a harcosok _vagy_ a szerzetesek tábláján teszik, amelyik jobb, és ha olyan közelharci fegyverrel sebeznek, aminek a használatában jártasak, a szintjük felét mint sebpontot hozzáadják a sebzéshez, mint a szerzetesek, és egy effektiv első vértezetosztályt kapnak bármikor közelharci fegyvert forgatnak, mint ahogy egy ugyanolyan szintű szerzetes, _plusz_ VO módosító az ügyesség után, ami a szerzetesnek is első sorban meg kellene legyen."

Ringman szempillái lassan emelkedtek fel, ahogy pislogott. "Hatásos."

- A lány közelebb sompolygott hozzá. "És ezen kívül dobhatnak kivételes erőre, hogyha az erejük 18. Pontosan olyan erős vagyok mint te."

- "Ez egy nagyon nagy kívánság, hölgyem. Majdnem olyan erős vagyok, mint egy ogár." Letette a jobb könyökét a bárpultra és felemelte a kezét. "Lássuk, bizonyítsd be."

A lány mosolygott, letette a jobb karját. Megragadták egymás kezét, az arcuk megkeményedett, és taszítani kezdtek. A karjaik megálltak mozdulatlanul, remegve egymás ellen, teljesen merőlegesen az asztalra. Ringman mozdult egy inchet, aztán a lány is, hogy behozza. Tenyerük izzadtsága elérte a nyomás alatti főzés hőmérsékletét, a kezük közötti adiabatikus nyomásnak köszönhetően. Végül Ringman elrántotta a kezét és hangosan kifújta a levegőt.

- "Hé, még nem fejeztem be!" - panaszkodott a nő.

- Ringman az ujjait dörzsölgette. "Többet tettél, mint hogy bebizonyítottad az erődet, fiatal hölgyem. Kiváló harcos leszel."

- "Fegyvermester, kérem. Az egyszerű harcosok nem adhatják hozzá az lőfegyverekhez járó ügyességből származó támadásbónuszt a közelharci fegyverekkel való sebzési esélyhez, vagy nem kapnak annyi támadást percenként a közelharci fegyverrel, mint az ugyanolyan szintű puszta kézzel harcoló szerzetes."

- Ringman álla egy lábnyira esett le. "És _azt_ hogy kapod!?"

- A lány átvette a Dragon and Dragrace-t. "Épp itt van, 34. o. A felső és alsó bekezdés."

- "Ringman gyorsan formálta a szavakat "közelharci fegyver, ügyesség, sebzés, szerzetes, pusztakezes támadás." "Jó, hiszek neked. Hogy lehet, hogy még soha nem hallottam ezekről a bónuszokról?"

- "Mert csak a közelharci fegyvermesterek kapják, és ez a legfrissebb kiadású karakterkaszt."

- "Akkor" - valtott kicsit témát Ringman - " Mennyi a _te_ ügyességed?"

- "Csak 18, de --"

- "Értem. Ó, és az állóképességed?"

- "Ó, természetesen 18."

- "Természetesen." Ringman kezdett aggódni. Tiszta 18-as, az egy biztos felfigyelés a karakterre az új IUDC részéről. "Van valamid, ami nem 18-as?"

- "Persze. Csak 14 sebpontom van. és csak 1. szintű vagyok."

- "Maximális SP" - gondolta Ringman - "minden 18, a kaszt halálosabb, mint előzőleg gondoltam, és pszionika. Az hiszem, bajban vagyok." "Mire szándékozol használni a tehetséged?" - kérdezte.

- "Kentaurok megölésére, és egymillió aranyas drágakövük megszerzésére."

Ringman levegőért kapkodott.

A lány bal öklét a csípőjére tette. "Azért, hogy leszámolhassak az Undorító Karakterekkel. Ha van valami, ami nem kell a világnak, az még több politikai nyomás."

- Ringman újabbat sóhajtott. "Egy perce, gondoltam, hogy csatlakozni fogsz az IUDC-hez."

- A lány kuncogott. "Valamikor régebben egy percre én is ezt gondoltam."

- "Azt mondják, nem lehetsz bármilyen jellemű. Döntöttél már?"

- Gondolkodott egy pillanatig. "Miért? Meg nem."

- "Javasolhatom a törvényes jót?"

A lány töprengett rajta. "Tudod, ez nagyon jól hangzik."

Ringman szeretettel mosolygott. "Örülök, hogy hallom."

- "És így kasztot is válthatok 30. szinten papra, és forgathatom a Cuthbert buzogányát"

 

# 5. fejezet

Még a következő nap hajnali szürkülete előtt az új undorító karakterek dimenzió-sétát tettek. Ott volt a Koenig Nagydruida, a Wild Max, az Orgyilkosok Nagyapja (félork volt fajtája szerint) és a Virágok Közép-Szerzetesek Nagymestere. És volt még néhány tizedrangú kísértet, pólójukon címerként a "Szauron" szóval, de csak egyetlen gyűrűt viseltek darabonként, így Wierd Dough elküldte őket.

A beavató eljárás lassan kezdődött el, de mire este lenyugodott a nap, a rendszert egész rendesen kigondolták.

- "Név? " - kérdezte Clerasil az utolsó belepőt.

- "Rango."

- "Kaszt és szint?"

- "Vándor, 17."

- "Jellem?"

- "Kaotikus jó."

- "Összes alacsonyabb- és magasabbrendű pszionikus tudomány?"

- "ÖSSZES? Miert, nem, én --"

- "C c c. VO?"

- "-10."

- "Jó. Fő fegyver?"

- "Táncoló hosszúkard."

- "Hmmm. Ettől egy kicsit többet kell majd tenned. Mi a mentődobásod azon varázslatok ellen, amelyek ellen normálisan nincs mentődobás?"

- "A micsodám?"

Clerasil egyenesen a szemébe nézett. "III. Istenem, ember, még nem hallottál soha a Védelem Szkarabeuszáról? Nézd, nyilván nem vagy még erre felkészülve. Gyere vissza holnap, amikor pár aranyadat igazi mágikus tárgyra cserélted."

Rango megfordult és elégedetlenül elment. Ahogy rugdosta a kavicsokat elmenőben, Clerasil utána kiabált: "És ne felejtsd el, hogy bármilyen +6-os kardod is van, szerezned kell egy érzőt. Nem lehet uniónk speciális célú erők nélkül, tudod!"

- A következő néhány napban számos pasast szereztek, közepes szintekkel, akik még nem estek túl a kentaur-eljáráson. Végül, nemcsak a Közép-Szerzetes, Koenig, Wild Max és Rango csatlakozott a soraikhoz, de ott volt még Da Bad Dude ("a rossz fiú"? -- KerGiz) (31. szintű semleges gonosz illuzionista), Melnic a Hangos (azaz az Undorító Bárd, kaotikus semleges) és Dirk a Romboló (20. szintű fekete lovag). Dirk és Peter jól megfértek egymással.

Ringman ismét a táborukban kémkedett, mint ahogy gyakran tette a mostanában, és gyakorlatilag sírt. Mire jó ő, a 9. szintű lovag, aki fizeti a dézsmát, adományozza a felesleget, és a mágikus eszközök korlátozásán belül marad, amikor össze kell hasonlítani hadseregnyi gyilkológéppel.

Lépések jelezték egy másik party benyomulását a felderitőhelyén. Felriadva, Ringman kihúzta a szent bosszúállóját és védekező testtartást vett fel.

A fegyverek mesternője a kocsmából megállt, és a szemeit a magasra emelte. "Ne kiálts, csak én vagyok."

Ringman hüvelyébe tette a kardját. "Sokminden megváltozott azzal, hogy idejöttél. Tudod, hogy mi folyik itt?"

- "Azért jöttem, hogy ezt kiderítsem" - válaszolt a lány. Letérdelt 2 lábnyira balra, régi felderítőpozíciójában, nézett, bólintott, és odafordult Ringman-hez. "Megtettem."

- "Huh?" - térdelt Ringman szembe vele. "Mit tettél meg?"

- A lány elővette a négy óriási gyémántot, amit az újonnan szerzett bőr hátizsákjában raktározott. "Csapást mértem egy kentaurra. Peter Perfectnek igaza volt! Mondom neked, ha mindegyik ilyen terhet hordozna, akkor nem élhetne túl ez a faj."

- Ringman ünnepélyesen végignézte. "Megöltél... egyet?"

- "Nem, átugrottam a bokrokon, a széles karddal a kezemben, s sikitottam: "Állj meg, teremtmény, és nézd a dühös kardom haragját!" Erre eldobta a drágaköveket és futásnak eredt. Kész voltam arra, hogy pszionikus rohamomat hasznaljam rá és bármire."

Ringman kuncogott. "A kentaurokat mostanra már hozzászokhattak ezekhez a támadásokhoz, ha arra elég eszük van hogy eldobják a drágaköveiket és elfussanak."

- "Tudod, 10-es intelligenciáju harcosnak igazan gondolatokkal teli vagy. Most döntöttem el a jellememet, nincs egy hete, te pedig valoszínűleg egész életedben ezzel élsz."

- "23 éves vagyok. Néhány éve lovag, azóta használom ezt a jellemet. Különös módon az egyetlen ok arra hogy TJ vagyok, hogy 17-es karizmám van, és nem akarom elveszteni. Most, ha KS lovag tudnék lenni, nem adnám a jellememet a világért sem. Láttam ennek az igazi erényét. Remélem, te is fogod."

- "Hát, legalább egy pár hetem van még ezt átgondolni. Ezek a kövek csak a 18. szintre vittek fel."

- Ringman lerázta magáról a kijelentés hatását. "Igy te --"

- "-- AC -7 elölről. 4-szer támadok percenként, és egy -10-es AC-t meg tudok ütni 14-gyel vagy jobbal -- 9-cel vagy jobbal, ha hozzáadom az erő- és ügyességbónuszaimat."

- "Értem. És ha még 4 drágakövet szerzel, mi lesz?"

- "Akkor 26. szintű leszek, és csak 2 millió arany --öö, TP kell ahhoz hogy 30. szintű legyek amikor kasztot váltok első szintű papra."

- "És aztán ha elvetted a köveket egy kicsit még több kentaurtól, és feljutottál a 39. szintre a teljes életerődobáshoz, akkor_ mit fogsz kezdeni az életeddel?"

- "Miért, mi mást? Természetesen varázseszközöket vásárolni. A mágia feketepiaca nem válogat, kinek adja el a mágikus tárgyakat, addig, amíg megkapja könyvben szereplő listaárakat. És ezekkel a kövekkel még túl sokat is tudok fizetni."

- "És ki fog egymillió arany értékű gyémántokat venni? Tán csak nincs véletlenül egy 'apróra-váltó' varázslatod, vagy van?"

- "Természetesen nincs. Úgy tervezem, a gyémántokat szétvágom 10 arany értékű kis darabokra. Kétezer gyémántdarab és kapok egy +1-es kardot -- vagy 15 ezer darabka és kapok egy +6-os lefejező széles kardot, amelyik Táncoló, Élet Lopó, 9 Élet Tolvaja, és Sebző, 17-es intelligenciával, beszéddel és tel --"

- "Elég már!" Pénzzel semmiből varázstárgyat teremteni. Honnan szerzi ez a mágikus feketepiac a mágiahasználókatt és alkimistákat, akik elkészítik ezeket a tárgyakat?"

- "Nem szerzi. Végtelen sok mágikus tárgy van a piacon. Csak pénzed kell legyen hogy megvedd... Ó, el kell mennem. Meg akarom venni azt a kardot és pár varázsitalt."

- "Hé, várj --" - kezdte Ringman, de a lány már elment. Úgy gondolta ő is veszélyben van, ha sokáig tartózkodik errefelé, mivel időközben feljött a nap, így befordult egy ösvényre, ahol nem kelt annyi susogó zajt, és kifelé vette az irányt. Mivel különösebben nem volt hova mennie, elindult hogy többet tudjon meg az új fegyvermesternőről.

- "Ah, újra visszajöttél" - köszöntötte a csapos, egy poharat törölgetve egy meglehetősen öreg ronggyal. A csaposok soha nem tisztítanak poharat, de ez mindig helyénvalónak látszik. "Tejet jéggel?"

- "Nem, nem. Uh, az a szőke nő a széles karddal, aki itt volt három napja -- tudod a nevét?"

- "Nem, soha nem hallottam."

- "Hát akkor, azt tudod hol lakik?"

- "Nem, sajnos. A másik irányba néztem, amikor elment." A csapos most is a másik irányba nézett, csak a tenyere nem. A hüvelykujjával ujjhegyeit dörzsölgette.

- Ringman sóhajtott, és előhúzott egy negyed-inch vastag arany-ezüst ötvözet korongot. Ez a természetben előforduló ötvözet legalább tízszer értékesebb volt, mint a tiszta ezüst. A csapos végignézett a kezébe nyomott felajánláson, és azt mondta: "Ja, persze, láttam elmenni, de azt nem láttam, hogy melyik sarkon fordult be." A hüvelykujja még mindig dörzsölgette az ujjhegyeit.

- Ringman még egy electrumérmét tett le. Ez már nyilván elég volt. "A Bloodlust közön ment le, nyugatra." - fecsegett a csapos. - "Feltevésem szerint talán a Memory Lane 1324-ben lakik, a Death utca es Gore fasor sarkától egy háztömbnyire délre."

Ringman felhúzta a szemöldökét és leszállt az ülőkéről. "Ez egy nagyon hatásos találgatás."

A csapos vigyorgott. "Leolvastam az értesítési címét a kardjáról."

"Hát persze" - gondolta Ringman - "Olvasás" - és elhagyta a bárt.

A Memory Lane 1324-et olyan csendesen közelítette meg, amennyire csak a lemezvértjétől tellett. Vetni akart egy meghamisítatlan pillantást új ismerősére cselekvés kozben; nem engedheti meg magának, hogy megbízzon valakiben, aki annyira közel volt az undorító karakterré váláshoz. Odalopózva a homlokzathoz a kora esti sötétségben, bekukucskált a bejárati (és egyetlen) ajtónyíláson.

Egy égő lámpa függött a kőmenyezetről, halvány sárgán megvilágítva az egyszobás lakóhelyet. A lány egyedül volt; a lakás kinézetéből ítélve, egyedül is lakott. Háttal ült az ajtónyílásnak -- nagyon rossz húzás olyan helyen, ahol nincs ajtó -- és az előtte levő asztal teleszórva üres és teli üveg-serlegekkel. Már megvette a varázsitalokat, amikről beszélt.

Ringman végignézte a falakat a mágikus kard után kutatva, aminek a vásárlását a lány tervezte. Nem volt nyoma annak, hogy a kard itt volna, bár az a kard, amit a lány viselni szokott, a falon volt. Aztán megtalálta: egy bőrszíj, ugyanolyan mint az, amivel a kardhüvelyt tartotta a hátán, lógott az asztal alatt. Feljebb pedig látott kilógni egy fém fogantyút halványan izzó kék fénnyel. "Jól gondoltam" - ismerte fel.

- "Felfedezés!" - kiáltotta a lány hirtelen. Ringman megdermedt, de a lány nem mozdult, hogy körbeforduljon. Még jobban megnézte. Ugy tűnt, valamit írogat egy táblácskára. Öt másodperccel később felvett egy italt az egyik halomból, és egyet az asztal másik szélén levő halomból, és megitta egyszerre mindkettőt. Aztán felvett egy fehér és egy rózsaszín kb. 1-inch átmérőjű golyót, megzörgetve a kezében, és keresztülhajítva az asztalon. Végignézve a majdnem-gömböket, a lány ismet "Felfedezés"-t kiáltott, és ismét firkált valamit ugyanarra az kis táblára.

Ringman közelebbről megnézte a gömböket. Túlságosan szögletesek voltak a hétköznapi gömbökhöz képest, és túl sokat zörögtek gurulás közben. Aztán felismerte őket. ikozaéderek voltak, húszoldalú poliéderek, amelyek minden oldalán volt egy kis jelölés.

Valójában, mindegyik tárgy minden oldalán _ugyanaz_ a jel volt: egy "0"-s szám.

 

# 6. fejezet

Az utolsó lapátnyi föld ereszkedett le az óriási sírba. Ringman eltemette a harci lovát mágikus vértjével és sebes lópatkóival együtt. Ezek csaknem energiaéhesebb mágikus tárgyak voltak, mint amelyeket az undorító karakterek használtak. Most jött rá. Egyszer próbálta az ő útjukat járni, mielőtt hallott volna a kentaurok köveiről; Igy jutott hozzá a +5-ös lemezvértjéhez, Prometheushoz, és minden egyébhez. Egy részüket se kívánta most.

Ahogy elkezdte bevésni a jeleket a sirkőbe megszentelt kardjával, egy ujj kopogtatta meg a vállát. Megfordult. A fegyvermesternő volt.

Vagy inkább, csak volt egyszerű fegyvermesternő, most rózsafüzér és adamantit szent szimbólum függött a nyakában. "Hát, hölgyem" - mondta Ringman, végignézve a lány feldíszített testét. "Látom, csatlakoztál a papsághoz."

- "_Én_ vagyok a papság" -helyesbítette a nő. - "39. szintű pap. Minden szinten 10 varázslat. 12 az 1-4. szinteken. Tetszik a buzogány?"

Előhúzott egy drágakövekkel díszített harci buzogányt a díszruhája alól. Szinte zümmögött a benne levő életerőtől. "Valamikor Cuthbert-é volt." - mondta. - "Bár az a pap egy szélhámos volt." Ringman túl komor volt ahhoz, hogy átvegye a nő hangulatát. "Nézd a paripámat" - szólt, a sírra mutatva. "Peter Perfect ölte meg, egy karcolás nélkül."

- "Pszionikus támadás, eh? Hmm. Mióta halott?"

- "Tíz napja. Két nappal azelőtt halt meg, hogy Wierd Dough, Clerasil és a gyilkos Peter Perfect megalakította az unióját."

- "Ásd ki."

- "MI?!"

- "Bízz bennem. Csak sináld."

- "Jó, rendben." - Ringman idegesen válaszolt. Lelapátolta a földet a tetejéről, amíg a lapátja adamantitot nem ért, aztán elkezdte oldalról is eltakarítani."

- "Itt van" - mondta amikor kész lett, lapátját teljes erőből a nő lába elé vetve a földre. "Itt van. Remélem, elégedett vagy."

- "Emeld ki a sírból." - mondta a nő.

- "Mi? őrült vagy. Ilyet nem csinálok. Azonkívul túl nehéz és ... törékeny."

A lány egy kicsit elvigyorodott, egyik gyűrűjét az állatra irányította, és koncentrálni kezdett. Fénysugarak, mint a pók fonalai indultak a gyűrűből és a homlokából, beborítva a tetemet, és kiemelve a 9 láb mély gödörből. Letette a sír mellé a földre, és imádkozni kezdett.

- "A papoknak megvan az a szokása, hogy nem tudatják, mit csinálnak." - szögezte le Ringman.

Végre a nő jobb mutatóujjával a harci lóra mutatott. Ujja hegyén egy szikra jelent meg, és ezzel egyidőben a lovon is, alul, és az állat kinyitotta a szemeit.

Ringman levegőért kapkodott, és letérdelt a ló fejéhez. "Élsz, öregfiú!" Odafordult a fegyvermesternő/papnőhöz: "Él!"

- "Mondtam, hogy bízz bennem. Még 10 napig pihennie kell, de aztán felkelhet és futhat."

Ringman megveregette a nő könyökét, örömében. "Nem tudom, hogy köszönjem meg." - Megölelte.

"A papoknak nem igazán szokása az ölelkezés." - mondta, de mindenesetre visszaölelt. Amint visszahúzódott, azt mondta: "Várj, amíg ősmágus is leszek."

Ringman a fejéhez kapott, de ezúttal mosolyogva. "Mágus is! Hol fog ez végződni? Ha, HA, de megcsináltad, visszahoztad a lovamat az életbe! És még a nevedet sem tudom!"

A lány erre szélesen elmosolyodott. Most hogy már a papi szintem elérte a fegyvermesteri szintemet, szabadon válthatok a két kaszt között, éles fegyvereket és effektív VO-t használva, és egyebeket." Előhúzta a +6-os képtelen erejű széles kardot a hátizsákjából. "Ugy hívom magam, hogy ... Sick Sword." (Beteg Kard, ezzel még sokat fognak játszani -- KerGiz)

 

# 7. fejezet

Tíz alak csörgött végig mágikus tárgyaival a város poros déli főutcáján. Néhányan megálttak hogy megnézzék a felvonulást, de többen félelemmel menekültek a házaikba. Még eddig senki nem tudta az okot, ha volt, ami az IUDC tettei mögött húzódott, és kevesen akartak ottlenni, ha kiderül.

Ringman csatlakozott a polgármesterhez, hogy találkozzon az ismeretlenekkel akik az utcán masíroztak végig. Ahhoz képest, hogy lovag, és a város hőse, nagyon ideges volt. Megálltak, amint elérték a város főterét.

Ugyanezt tették az undorító karakterek. "Polgárai e kisvárosnak" - kezdte Clerasil - "mi képviseljük a legerősebb egyesült erőt a Földön: az IUDC. Ami egyszer a királyé, 27. mittudomkié volt, az most a miénk. Mindegyikünk egyedül irányít egy országot, vagy egy egész kontinenst. Mi vagyunk az új erő, az új egység."

- "És mit akartok tőlünk?" - kérdezte a polgármester.

- "Igen," - csatlakozott a gyülekező tömeg. - "Csak hogy felismerjétek, a régi feudális rendszeretek alá kell hogy vesse magát néhány változtatásnak, az állam új kinevezett vezetői által."

- "És hogyan" - vetette közbe Ringman - "sikerült nektek a Föld összes országát uralni kevesebb mint 2 hét alatt?"

- "Igen, hogyan?" - tanácskozott a tömeg.

- "Egyszerűen" - felelt Peter Perfect - "nem tudtok hadsereg nélkül ellenállni egy beérkező hadnak, vagy igen? Ilyen kicsi hadseregek még csak meg sem érinthetnek minket. Mi csak besétálunk minden nagyobb politikai erődítménybe a bolygón, és átvettük. Még csak meg sem kellett halnia senkinek."

- "Bár néhányan meghaltak" - tette hozzá Wild Max.

Ringman kihúzta a szent kardját és +3-as mágikus kézibaltáját: "Ha úgy gondolod, hogy erőszakoskodhatsz ezzel a várossal, most más jön."

- "Ho, ho, ho," - kárörvendezett Peter Perfect. - "A város hőse" Előhúzta Prometheust. Még a régi kardod is tudja, hogy bolond vagy." A kardmarkolattal Ringman-re mutatott, és a telekinézis pókselyem-vékonyságú fénysugarai felemelték a lovagot a földről. "Még a régi kardod is szerencsétlenséget hordoz számodra!"

Ringman eldobta mindkét fegyverét, túl rémült volt a beszédhez. Csak remegett, ég és föld között.

"Még s leghősiesebb hősnek is" - kezdte Peter Perfect. Prometheus átvette a gondolatait, és eleresztette Ringman-t. "... el kell esnie!"

A szakállas lovag csörömpölve landolt. Feltápászkodott, és megrázta a fejét, hogy visszanyerje irányérzékét. Letérdelve, felvette a kardját és a fejszéjét, és legyőzötten arrébb rakta a fejszét.

- "És most" - kezdte Melnic a Hangos - "hogy megünnepeljük ezt az örömteli napot, zenét!" - Letette a Ye Cind lejátszóját egy adamantit eszközre, és elővette az Olamn Banjo-ját.

- "Jó ötlet" - szólt Clerasil. Kinyitotta az egyik hordozható lyukat és Előhúzta belőle Heward Misztikus Orgonáját.

Melnic egy kicsit kételkedett. "Tudsz te orgonázni?"

- "Pap vagyok; _természetesen_ tudok orgonázni."

- "Rendben van, lejátszó, Szivárvány Kapcsolat!"

A lejátszó játszani kezdett egy B hangot. Melnic a dal bevezetését elcincogta az adamantit húrokon. Clerasil ugyanezt csinálta a saját hangszerén. "Persze, tudja, hogy kell orgonán játszani" - gondolta Melnic, és énekelni kezdett:

"Nézd a medencét, arra, biz", Ez az igazan friss víz, és egy gyors fürdés most felfrissíthet!" A hallgatóság elbájolva állt a bárd zenéjének varázslata alatt. Még Ringman-t is hatása alá vonta az adamantit banjo húrok pengése, és a 23. szintű középkori hang virtuozitása. Csak egyetlen egy nő tette le a tömegből a mentődobását mágia ellen, -7-tel; de ő elég volt.

A dal elhallgatott, és a tömeg zajosan éljenzett. Fele a tónak fordult hogy vegyen egy gyors fürdőt -- bár tekintve, hogy az egyetlen tóhoz, amihez hozzáférhettek, az undorító karakterek bázisán keresztül vezetett út, valószínűleg nem jutottak túl az oltalmazó varázsjeleken, és a karókkal kivert gödör-csapdákon. Ringman-t nem kábította el zene, de csaknem olyan lelkes volt, mint mindenki más a helyszínen.

Mint majdnem mindenki más.

Sick Sword összefont karral nézett, egy kis házikónak támaszkodva, öt fakó szürke drágakő keringett a feje körül. "Szép, undorító Bárd." - szólt olyan hangosan, hogy hallják. A tömeg elcsendesedett. "El tudod nekem játszani a "Lehetetlen Álmok"-at?"

Egy nagy gombóc formálódott Melnic torkában. Ez pontosan az a fajta dal volt, amely megtörheti az undorító karakterek uralmát. És a lány nyilván immunis az elbájoló dallamokra. "Bocsánat, én ... uh ... nem teljesítek kívánságokat. Soha többé, semmi esetre sem."

- "Wierd Dough a védelmére kelt: "Ki vagy te, ifjú hölgy?"

- A lány szemei összeszűkültek: "A legszörnyűbb rémálmod."

Sokkal hamarabb észrevette a ködöt, mielőtt az veszélyt jelentett volna számára. Az ősmágus előrántotta vörösréz pálcáját és kántált: "Watt és Amper, Volt és Ohm - és / találja meg a helyét ez a kisülés!" A lány önnyedén meg tudott volna tenni bármit az alatt a 20 másodperc alatt, amig ennek a kimondása tart, de amit most akart tenni, az ennél még nyugtalanítóbb lesz.

A villámcsapás kiszökött a mágikus villámot okozó pálcából, ahogy a lány előre tudta. Összeszorítva a fogát, bal kezén levő egyik gyűrűjével a közeledő villámcsapásra mutatott. A villám becsapott a gyűrűbe, a fele hatás keresztülment a lányon, a másik fele visszapattant Wierd Dough-ra. Az levegőért kapkodott, amikor a villám becsapott egy az övéhez hasonló gyűrűbe, a megmaradó veszteség felét okozva rajta, és visszaverve a maradék negyedet Sick Sword-nek, aki ennek a felét ismét visszaverte. A villám tízszer fordul, amíg el nem halt.

- "Egy varázslatvisszafordító gyűrű!" - zihált Wierd Dough. "Még soha se láttam --" - "Ha figyelmesebben megvizsgáltad volna a testét" - szólt Peter Perfect - "Láttad volna, hogy ugyaakkora mágikus arzenállal van felszerelve, mint bármelyikünk. Megvannak rajta a valószínűségi utazás jellemző jegyei is, át számos Megsemmisités Gömbjén át."

Wierd Dough fenyegető pillantást vetett rá. "Feltételezem, hogy te azért vizsgálod a nők testét, hogy ilyen jegyeket keress rajta, nem?"

- Peter ünnepélyesen átfűzte a kezeit a feje fölött. "Mindig."

- "Jól van, gyenge virágszálaim!" - kiáltott Sick Sword. "Ne foglalkozzatok egyszerű 9. szintű szabványos lovagokkal!"

- "Köszönöm szépen" - Gondolta Ringman.

- "Sick Sword vagyok, fegyvermester és főpapnő --" egy Meteorraj varázslatba kezdett, különös cél nélkül. Az undorító karakterek csillogó sisakjai aktiválódtak, és végül mindannyian vesztettek 10 SP-t. "-- és ősmágus. Átmentem minden erőnövelő szertartáson, amelyen ti, abból az egyetlen célból, hogy feloszlassalak és elpusztítsalak benneteket." - Ránézett Ringman-re. "Ha el akarod foglalni a várost, először engem győzz le!"

- Peter Perfect szemei vörösek voltak a dühtől. "Kapjuk el, fiúk!"

Mielőtt a lányt varázslat vagy fegyver érte volna, a Mentsvárszót alkalmazva kiteleportált a városból.

- "Huh?" - mondta Clerasil megrögzötten. "Hova tűnt?"

Amint ezt kimondta, egy nem anyagi száj tűnt fel a város '75. akárki' emlékművénél, és Sick Sword hangján beszélni kezdett: "Biztos vagyok benne, hogy jó mulatság lesz megtalálnotok a gondolatelrejtésem és a detektálástól védő amuletem ellenében!"

- "A fene egye meg!" - átkozódott Peter. - "Előre kitervelte!"

Ringman nekitámaszkodott a kardjának, és felfele tartott hüvelykujját mutatta abba az irányba, amerre a lány újraélesztette a harci lovát; ez volt a legvalószínűbb hely, ahova teleportált. Körbenézve, elkapta egy városi féltündér nő tekintetét, aki a legkisebb mértékben sem rémült meg a legújabb esemenyektol; sőt, igen érdeklődően nézett az undorító karakterekre. Ez aggasztotta Ringmant.

A nő neve Omnion volt, tényleg érdekelte az IUDC. Nemcsak hogy be akart állni, hanem vezetni akarta őket. Milyen karakterek nem kepviselték magukat az undorító karaktereknél? A harcos és a tolvaj. Végülis, mindkét kasztba bekerülhet, és ráadásul bevetheti a mágiahasznalói tudományt egy kis tűzerő érdekében. Milyen jellem hiányzik? Törvényes Gonosz. Tökéletes.

 

# 8. fejezet

Omnoinnak nem okozott gondot megtalálni és megölni 9 kentaurt a kövekért. Talalt egy odút, kilenccel, akik épp az ellenkező irányba figyeltek, beosont, és hátbaszúrta az egyiket a kardjával és kivételes erejével; az üvöltött, és meghalt. A maradék nyolc közben rárontott, hogy megtámadja, de "1"-et dobtak és elvétették. Omnion gyorsan kikotorta a 4 milliós köveket a halott kentaurból, és a hirtelen tapasztalatnyereségből könnyen másvilágra küldte a maradék 8-at.

Igy mondta el a történetet. Az igazság az volt, hogy várt rájuk amíg egy 20-lábnyi tölcsérbe felsorakoztak, aztán pszi-rohammal megölte őket.

Néhány állandó varázsital, számos Maradandóságvarázs amivel tartóssá tud magán varázslatokat tenni, 30 megsemmisítés gömbje, 2-3 Sokféle dolgok paklija, a mágikus tárgyak egész skálája, az ereklyékkel és relikviákkal együtt, megállt az IUDC főhadiszállás első bejáratánál. "Helló, undorító karakter pajtások." - kezdte egy kicsit gonosz mosollyal. "A nevem Omnion. Szeretnék csatlakozni." Clerasil vezette az IUDC nyilvántartásait, hála papi jártasságának. Szemüvege fölött a lányra nézett. "Egy féltündér? Mit tudsz?"

Ő fenyegetően támaszkodott az asztalra. "Harcos-ősmágus-tolvaj. 63. 49. és 73. szintű, rendre -- egyébként ez a maximális varázslóképesség mint mágiahasználó. Minden tárgy, amit meg nem ti birtokoltok, az enyém. Fő fegyverem egy +6-os érző Lefejező hosszúkard, a neve "Hymenslayer". Megvan minden alacsonyabb- és magasabbszintű pszionikus képességem, és minden állandó varázslatom és italaim, amiket használni tudok, és hasznát veszem, minden könyvben szereplő mágikus tárgy... és tövényes gonosz vagyok."

Clerasil szeme már rég szélesre volt nyitva. Megköszörülte a torkát: "Hát, azt hiszem, megfelelsz az elvárásainknak. Oh, Wierd Dough! Gyere és nézd meg ezt!"

Wierd Dough odasietett Clerasil asztalához, és elolvasta a feljegyzést amit Clerasil most írt. "Felejtsd el. A Véges Böcsesség Könyve tisztán kifejti, hogy féltündérek nem érhetik el a harcos és mágiahasznaló felső szintjeit."

"Azt is mondja, hogy a karakterek nem vehetnek varázstárgyakat." - tette hozzá Omnion hidegen. "És hogy nem viselhetnek egy ujjukon több gyűrűt. Tudom, hogy nem akarjátok, hogy a JM rájöjjön, mit csináltok a háta mögött."

Wierd Dough hátralépett. "Nem, nem, persze, hogy nem, _szívesen látott_ utolsó belépő leszel a csoportba. Pont az a két utolsó kasztod van meg, és az a jellemed, ami nekünk hiányzott."

- "Tudom." - mondta ravaszul.

És Sick Sword, aki Ringman közeli bokrából kihallgatta ezen egyezkedést, először életében igazán aggódni kezdett.

 

# 9. fejezet

Sick Sword Ringmant-t a közös kis erdei tisztásukon találta, lovával és a tábortűzzel foglalkozva. Nem ment vissza a városba, amióta az undorító karakterek megjelentek ott. A lány szólt, amint megközelítette: "Tudod, a szerencséddel játszol, hogy idejöttél."

- Megfordult: "Mi? Hello ... izé ... Sick Sword."

- "Amikor csak akarják, kideríthetik a helyedet egy kristálygömbbel vagy tükörrel, idejöhetnek, és megölnek a lovaddal együtt."

Ringman a csizmáira bámult. "Megtehetik, bárhol is vagyok. Itt legalább nem vágják le közben a fél várost is."

Sick Sword egyetértett ebben. "Új tagjuk van. Egy féltündér."

Ringman becsukta a szemét és bólintott: "Láttam mosolyogni az IUDC-re, amikor elhárítottad a támadásukat. Gonoszt érzékeltem."

- "Törvényes gonosz, hogy pontosak legyünk. Omnion a neve. Van egy +5-os Visszatérés Shurikenjei a nyakában, egy fekete háromszög képével, és egy lyukkal a közepén. Ugy gondolom, a fekete jelenti a gonoszt, a háromszög a törvényt, a lyuk jelképezi a gonosz és törvény számára az univerzumot. Legalább olyan erős, mint Wierd Dough, és mint harcos és tolvaj ráadásul ötszörös veszteséget okoz és 5 kétkezes közelharci támadást tud percenként."

- "Ötöt?: - csodálkozott Ringman. Azt hittem, a harcosok csak kettőt támadhatnak percenként."

- "Nem, hogyha egy maradandó sebességnövelő varázsital hatása alatt van, 150%-os hatékonysággal.

- "Oh..."

- "Ami igazán aggaszt, több ereklyéje van, mint Clerasilnak; és minden nagyobb erő rajtuk, "egy fegyveres támadás veszteségét +2 SP-tal növel". Azt jelenti, hogy van +50-e minden fegyveres támadásban csupán csak a tárgyaitól. Komolyan, Ringman, egész világotra pályázi. Nem törődik egy kilencedik szintű lovaggal, mint amilyen te vagy, hacsak nem kerülsz az útjába."

- "Az a _munkám_, hogy az útjába kerüljek. Miért gondolod, hogy Peter Perfect mindig a nyomomban van? És mit gondolsz, a nő mit akar veled csinálni?"

- "Tudok magamra vigyázni" - mondta, de karját a férfi nyaka köré fonta, és megcsókolta a jobb arcát.

Ringman a szemébe nézett. Igazán gyönyörű volt. "Biztos vagy benne, hogy nincs barátod?"

- "Nincs, pillanatnyilag" - tűnődott. "A legtöbbnek túl veszélyes vagyok." Megcirógatta Ringman szakállát, az arcát szembefordítva az övével. "S most, hogy ősmágus vagyok először, és főpap másodszor" - csókolta meg az orrát "már nincs rá többé okom, hogy ne legyen."

Ringman szeretettel mosolygott. "Boldog vagyok, hogy hallom." - mondta és áthidalta a kettejük közötti távolságot.

 

# 10. fejezet

Omnion két napja se volt undorító karakter, és már hullámokat kavart. Wierd Dough-ról és Clerasil-ról szóló tréfák voltak mindenki száján. Peter Perfect-et csak úgy nevezték, hogy "egy Ringman, aki nem hagyja, hogy a morálja útban legyen". Az unió megalapítói aggódva tanácskoztak egymás közt a sötétben.

- "Aggódom" - nyugtalankodott Peter Perfect.

- "Te vetted fel" - jegyezte meg Clerasil. - "És a szent jelképe! Ateistának kéne lennie."

- "És akkor mi van?" - válaszolt Wierd Dough - "Én is az vagyok."

- "A varázslóknál ez a normális" - tűnődött Peter Perfect.

- "Mint ahogy a vezetéknév rossz kibetűzése." - jött egy kiáltás a részeg Dirktől, a Rombolótól.

Peter, Wierd és Cler messzebb húzódott a tűz körül összegyűltektől. Ez egyetlen égő levélke volt, de egy közönséges tüzek befolyásolása varázslat csodákra képes. "Én nem véletlenül betűztem el" - magyárzta Wierd Dough - "Én csak azert betűztem a Wierd-et [weird]-nek, hogy [weird] (furcsa, hátborzongató) legyek."

- "És a keresztneved?" - kérdezte Peter.

- "Az apám [dough maker] (dohány, tészta készítő) volt, és én foglalkoztam a szállítással, jól van?" - "Akárhogy is" - kezdte Clerasil - "Omnion a legjobb úton van, hogy irányítsa a csoportot. Mi vagyunk a rangidős tagok --"

- "-- Majdnem egy egész hónappal" - vetette közbe Wierd.

- "-- Valamit csinálni kéne."

- "Például minek?"

- "Például megsérteni a büszkeségét. Ott a leggyengébb. Azt állítja, birtokol minden tárgyat a Könyvből, amit mi nem, igaz? Nem, ez igy nem egészen igaz ..."

- Az eredeti három megközelítette Omniont. "Tetszened a tárgyaid" - mondta neki Wierd Dough. - "Mondd csak, mijeid is vannak?"

Omnion állt, és Hymenslayert fényesítgette a bal Ügyesség Kesztyűjével. "Oh, Elhissa Királynő Fülemüléje, Arnd Sebezhetetlen Kabátja, Baba Yaga Kunyhója, Az ebon láng Kristálya, Yagrax kötete, a gonosz hatalom koronája, gömbje és jogara..."

- "És mi van a buzogánnyal?"

- "Mármint melyikkel?"

- "A buzogánnyal. Cuthbert +5-ös Szétszakító buzogányával."

- "Ja, azzal. Csak egy szent pap használhatja. Nincs nálam. Biztos valamelyikőtöknél van." Clerasil fejét rázta. "Egyikünk sem TJ pap. Senki sem birtokolja."

- "Akkor hol van?" - követelte Omnion.

Wierd Dough kéjesen mosolygott. "Sick Sword tulajdonában."

Omnion gondolkodott egy pillanatig, aztán bólintott. "Napkeltéig megszerzem." - Elhagyta a táborhelyet.

- "Ez talált, Wierd Dough" - mondta Clerasil. "Ha megöli Sick Sword-öt, nem lesz ellenségünk, s ha Sick Sword öli meg őt, nem lesz konkurrenciánk. Mindkét esetben nyerünk a dolgon."

 

# 11. fejezet

Ringman arra ébredt, hogy Sick Sword mozgolódik rajta. Borult volt az ég, de nem volt sötét, és meg tudta állapítani, hogy kb. hajnali 2 van. Barátnője és szövetségese számokat karcolt a földbe.

- "Mit csinálsz?"

- "Bocsáss meg, felébresztettelek? Igen. A fény és arany városáról álmodtál."

- "Honnan tudod?"

Megkocogtatta az egyik amuletjét. "Gondolatolvasás medál Empátiával. Nélkülözhetetlen a szeretkezéshez. Különben, egy bizonyos féltündér hátbaszúrásos támadásának az okozott veszteségét számolom. Lássuk... d8 a hosszúkard, +14 az erőből, +50 a tárgyaktól, +6 a fegyverbónusz, így 71-78. 71x5= ... 355. Csak 339 SP-om van." Sóhajtott. "Egyetlen ütéssel meg tud ölni."

Felkelt, pillanatnyilag elfeledkezve arról, hogy Ringman benne van a Szemek Köpenyében, vele együtt. - "Nem bánom a ruhát" - mondta Ringman - "Bizonyos meghittséget ad. De miért kell azoknak a buta szürke kavicsoknak keringeni a fejed körül?"

- "50-et ad a pszionikus erőmhöz. Nem akarhatod, hogy képtelen legyek egy Vasakarat Tornyát formálni köréd, vagy igen?"

- "Nem, azt hiszem." Kibújt a lány ruhájából, felvette az adamantit páncélt. A vért a bőréhez képest szörnyű hideg volt.

- "Természetesen, teljesen kívül kell lennie a látómezőmön, hogy hátba tudjon szúrni, és ez lehetetlen, amíg a Szemek Köpenyét viselem."

- "A látásról" - mondta Ringman, a távolba tekintve - "Valami különös történik a látásommal. Minden formát furcsa színekben látok."

- "Ja, _az_. Montam rád egy ifralátást, mielőtt elszundítottunk. Két napig tart, különben meg újra tudom most is memorizálni. Látni tudod a hőmérséklet különbségeket, mint színsávokat. Ennek az a következménye, hogy látsz a sötétben."

A levegő könnyedén megrebbent és egy féltündér alakú hőkép jelent meg Sick Sword mögött. Sick Sword semmi mást nem csinált, csak egy kis lélegzetet vett.

- "... és ez jó dolog" - ismerte fel Ringman. "Mögötted!"

- "Tudom." - felelt Sick Sword, tökéletesen mozdulatlan maradva. De amint a féltündér szúrt a kardjával, Sick Sword körbefordult és hárított a bal kezében levő +6-os sebokozó tőrével. Miután a VO-ját -10 alá nem lehet lecsökkenteni, a kard lesújtott; de csak 75 SP-ot okozott.

- A féltündér elcsodálkozátt. "Túlélted."

- "Igaz, Omnion." Sick Sword kihúzta érző kardját, amit magáról nevezett el. Úgy nézett ki, mint egyfajta kék fényű változata annak a széleskardnak, ami Eternia egy bizonyos erős emberéhez tartozott. Ringman mint egy nyuszi, úgy igyekezett félreállni. "És most, egy perc alatt felváglak."

Kitört, és először ütött, a torkára célozva. Kifogyott volna a szerencséből, ha megcélozza a törzsét, ágyékát vagy felkarjait, de a lábai alkarjai, és feje nem volt olyan jól védve. Sem a tőrre sem a kardra nem dobott 1-et, így mindkettő talált, és Omnion 71 SP-ot vesztett. A féltündérnek még mindig volt 250 SP-ja, de ellenfele kétkezes támadásának okozott vesztesége nagy hatással volt rá.

Sick Sword, mivel alacsonyabb sebességtényezője volt, mint ellenfelének (ez jelentős előnye volt a fegyvermesternek ilyen szituációkban), ismét sújtott tőrével és kardjával még Omnion támadása előtt. 10-et támadhatott percenként, szemben Omnion 5-jével. A tőre 40-et sebzett, de valahogy a karddal elvétette. "Ó, nem" - gondolta - "1-et dobtam. Ez ..."

Omnion mindkét kézzel támadott, súlyos 145 pontos veszteséget mért Sick Sword testére. Ringman félelemmel követte az eseményeket; a sebesülések rettenetesek voltak. Normálisan mindketten meggyógyultak volna fele sérülésükből, amit elszenvedtek, de ezt a fegyvereik Sebokozó képessége ezt megakadályozta. Sick Sword 220 SP-t vesztett eddig. Még egy olyan tőr-kard kombináció, mint az utolsó, és fűbe harap... Nem volt más választása, mint elmondani a egyik kilencedik szintű varázslatát a 26-ból.

- "_Kívánom_" - kántálta - "_Hogy minden sérülés a testemen gyógyuljon meg_!" - És így lett.

Omnion majdnem eldobta a kardját. "Több vagy, mint egy fegyvermester, nem?"

Sick Sword zavarban volt: "Ugy érted, nem láttad, mit tettem azon a napon?"

- "Nem, és az unióból senki nem akarja részletezni a napot, amikor kihívtad őket. Soha nem említették, hogy Sick Sword ősmágus is!"

- "És magasszintű papnő." - kérkedett.

- "_Pap_? Azok a legrosszabbak. Egyébként is, majdnem felérsz velem, ha elölről támadok." Megeresztett egy önelégült gonosz - habár törvényes gonosz - mosolyt. "Viszlát később." - második sisakja rózsaszínben felfénylett egy pillanatra, aztán eltűnt.

Hosszú, halálos csönd volt. Ringman óvatosan megközelítette Sick Sword erősen sugárzó infravörös képét. - "Jól vagy?"

- "Nem."

- Ringman rémülten tette le a kesztyűit és ment közelebb, felkészülve hogy kézrátéttel gyógyítsa. "Mi fáj, mi a baj?"

Sick Sword felnézett a sötét égre. "Ö a baj." A felhős idő nem tetszett neki. Levette a nyakából adamantit szent szimbólumát és lóbálni kezdte előre-hátra. "Omnion több, mint egyenrangú küzdőfél egy szemtől szembeni közelharci küzdelemben; még egyszer nem fogja megkockáztatni, hogy ugyanígy jöjjön ellenem." Meggyújtott egy füstölőpálcikát. "Találni fog módot arra, hogy lesből támadjon."

- "Hogyan, a rengeteg oltalmazó tárgyaddal?"

A lány a rózsafüzérével foglalkozott. Mindenen keresztül van út, Ringman. Talál valami jelentéktelen kiskaput a Végtelen Bölcsesség Könyvében amely megengedi neki, hogy közelembe férkőzzön. Vagy elaludhatok -- az emberek szoktak ilyet csinálni, tudod."

Ringman gondolkodott egy pillanatig. "Ültethetnél sivítógombát, és használhatnád betörés-riasztónak."

Sick Sword kuncogott. "Nem, nem, a sivítógombák nem látjak a láthatatlan objektumokat."

- "Akkor tegyél rá egy szemek köpenyét."

Sick Sword a férfi karját a szabad kezében tartotta. "Kedves Ringman-em, ő képes meglátni minden csapdát, abban a pillanatban, ahogy ideteleportál és szétzúzni, mielőtt még riaszhatna."

- "Akkor a robbanás felkeltene."

- "És megkerülhetne engem láthatatlanul, és beékelheti kardját a veséimbe."

- "De azzal a köpennyel mindent láthatsz."

- "Hmmm... Azt hiszem, igazad van. El kell hagynunk a tábort, tudod. Ismeri már ezt a helyet. És a biztonságod, ugyanúgy mint az enyém érdekében, jobban tennéd, ha nem csüngenél rajtam többé."

Ringman a lány mögé került és masszírozni kezdte a hátat. "Minden lépésednél melletted akarok lenni."

- "Édesem, ha felfedeznek téged, felfedeznek engem, és Omnion lehet, hogy mindkettőnket megöl."

- "És ha _nem_ vagy mellettem, mi akadályozza meg, hogy elfogjon és csaléteknek használjon engem?"

Befejezte a szimbólum lóbálását, és tűnődött. "Jó gondolat. Jobb, ha velem vagy." Az égre mutatott. "Szép éjszakánk van, nemde?"

Ez igaz volt. Csillagok mosolyogtak le rájuk onnan, ahol percekkel ezelőtt felhők voltak. A fogyó hold már feljött, csak fénypontokat hagyva a fejük feletti kristálykupolán.

- "Az ötödik alkotóelem, tökéletesen erős éter." - tűnődött Sick Sword. - "De jó volna, ha lenne egy vértem abból az anyagból."

Ringman mellé telepedett. A a fenyegető előjelek egyre gyűltek, és ő hirtelen a "Lehetetlen Álmok"-at kezdte el dúdolni.

 

# 12. fejezet

Sick Sword olyan ideges volt, mint az anyjától elválasztott gyermek. Ringmant teljesen feleslegesen elküldte vadászni, hogy ne legyen ott, amikor eljön az idő. Nézte a Napot; fél órával múlhatott dél. A támadás bármely pillanatban jöhet.

Előtte való napon használta Cuthbert buzogányát, hogy biztosítson neki audienciát a játékmesternél. (mint beszélgetés az istennel, valami magasszintű varázslat -- KerGiz)

- "Mikor fog Omnion vagy az IUDC támadni?" - kérdezte.

- "Fél egykor, holnap." - jött vissza egy hang, a buzogányon keresztül.

Hát, már fél 1 volt, és még mindig nem volt teljesen készen, mármint lelkileg.

- "Nem kell tartanom a hátbaszúrástól" - mondta magának. - "Van egy Szemek Köpenyé-m, amivel láthatom az Eltűnés Porát, és körbelátok 360-fokban. Azt hiszem."

Később előhúzta a Végtelen Bölcsesség Könyvét. Az ő példányát egy kiárusításban vette, a "Tűzelementálok nem is jók" volt a borítójábán levő efritre karcolva. Igen, igaza volt, csak volt még apró megszorítás: "Egy közvetlenül a köpenyre mondott fényvarázs a köpenyt 1-3 percre meg fogja vakítani."

Oh, oh. Papi fényvarázsát 24 másodpercig tart kimondani, de hányig tart egy mágiahasznalóét? Olyan régen kellett használnia; előhalászta a varázskönyvét.

"Lássuk... Kapuzáró varázs, Ugrásvarázs, Fény -- ez az. Szint: 1, Hatótávolság: 60 láb (vagy yard ha szabadban), Időtartam: 2 perc/szint, Komponens: szóbeli és mozdulati, Hatáskör: 20 láb sugarú gömb, Mentődobás: nincs, Bevetési idő: ... 6 másodperc."

Hat másodperc. Egytized perc. Gyorsabb, mint bármilyen támadás, vagy pusztító varázslat bevetése, még pálcából sem. És a Szemek köpenye nélkül barki aki az Eltűnés Porába burkolózótt teljesen láthatatlan, még az állandó láthatatlanság érzékelése varázslatával együtt is. Mivel tud ez ellen védekezni?

Igen, megvolt, Az Előtűnés pora semlegesíti az Eltűnés porát. Szinte őrjöngve nyitotta ki az egyik hordozható lyukat, és kezdte kotorászni a tartalmában. Talált egy elefántcsont csövet azzal a porral, amit keresett.

Azon volt, hogy szétszórja a földre maga körül, amikor a közeli űr meghajlott, és egy féltündér nő lépett ki a törésből.

Sick Sword megfagyott. Omnion tényleg az eltűnés porával volt borítva.

"Én is megkérdeztem a tárgyaimat rólad" - mondta, és fényvarázst mondott Sick Sword Szemek-Köpenyére, pontosan azt, amitől Sick Sword tartott.

De ő kész volt. Abban a pillanatban, ahogy a varázslatot kimondta, Sick Sword kinyitotta a csövet a saját mágikus porával, és a átfújta oda, ahol Omnion tartózkodott. Szerencsétleségére, elmulasztotta felcímkézni a csövecskéket; ez nem az Előtűnés Pora volt, hanem a tüsszentésé és fulladásé.

De ez most jól jött. Hatástalaníthatja Omniont 5-20 percre, elég időre ahhoz, hogy a lány Szemek-Köpenye helyrejöjjön, és a lánynak hogy visszatartsa a lélegzetét, odausson, és egy perc alatt levágja Omniont. De aztán az eszébejutott a saját egyik nyaklánca, amely állandó volt minden undorító karakternél és biztosította viselőjének, hogy alkalmazkodjon bármilyen környezethez - beleértve a Tüsszentés és Fulladás porát is. Omnionra a por nem is lesz hatással.

Sick Sword rémülten pillantott körbe. Hol van? Hol lehet? 180 fokot fordult és csapkodta az üres levegőt. Hol? _Hol_? HOL?!?

Különben Omnion pontosan mögötte volt. Hymenslater könnyedén fúródott Sick Sword szívébe. A lány egy kicsit sikoltott, aztán holtan esett össze.

 

# 13. fejezet

Omnion nyomban az élettelen test mellett volt. Először elszedte a gyűrűit és egy nagy halomba rakta. Ez biztosítja hogy ne menjen végbe regeneráció. Aztán levette Életet Oltalmazó Amuletjét és összezúzta a Sebokozó kardjával. Úgyszólván láthatta a lelket kiszállni, és eltávozni a Hét Menny közül az elsőbe. De hogy biztosítsa a tartós halált, el kell pusztítani Sick Sword szellemét is. Gonoszul elmosolyodott, megérintette a síkok amuletjet, és átlépett az asztrális dimenzió egy redőjén. A menny ellenséges környezet lesz számára, de ez nem gond.

Ringman hallotta a zajt, és futva érkezett épp elmulasztva Omnion távozását. Rémült szemekkel nézett le a hason fekvő fegyvermesternőre, az óriási véres sebesülésre, a széthasadt Szemek-Köpenyére, az Oltalmazó köpenyre és a fehér ősmágus-köpenyre. Azonnal letérdelt mellé és megnézte a pulzusát, reménykedve, hogy csak eszméletlen. De nem volt semmi, és a lovagi gyógyító erőivel semmit sem tud tenni, hogy visszahozza az életbe. A férfi visszaült a sarkára, a mozdulatlan test fölött tétovázva, sírásra készen.

Egy teleportkapu kinyílásának sziszegő, ropogó hangja keltette fel a figyelmét. Előhúzta kardját és baltáját; egyetlen undorító karakter nem jöhet megszentségteleníteni _ezt_ a testet, anélkül hogy előbb vele meg nem küzdene. A hang irányából egy csillámló fényfüggöny hullott le, leleplezve egy adamantit páncélos alakot, mágikus pajzsot és kalapácsot hordozva, 3 réteg sisakkal és nyaka körül egy szimbólummal ami szeksztánshoz hasonlított. Clerasil volt; tartózkodással kevert aggodalommal közeledett.

Ringman megkeményítette az arckifejezését: "Még nem csináltak az embereid eleget? Meghalt, az ég szerelmére!"

Clerasil szemei egy kicsit tágabbra nyíltak, és meggyorsította lépteit, míg el nem érte Ringmant s a halott Sick Sword-öt. Ringman idegesen megállította a kardja hegyével, de a pap csak félretolta a szent kardot, és azt mondta: "Erre nem lesz szükség."

Clerasil lehajolt, hogy megvizsgálja a testet. A lovagnak négy ellentmondó érzéssel kellett küzdenie, így nem ellenkezett. A pap visszahúzta a gyűrűket a lány ujjra, és riadtan nézte a törött amuletet.

- "III. Istenem!" - kiáltott fel. - "A féltündér szuka elpusztította az Életet Oltalmazó Amuletjét!"

- "Akkor mi van?" - kérdezte Ringman megvetően.

Clerasil szembefordult vele, az eszközt a tenyerében tartva. "Ha akkor pusztították el, amikor Sick Sword szelleme benne volt, a szellem elveszett mindörökre!"

Ringman-nek leesett az álla és elejtette fegyvereit.

- "Hacsak. . ."

- "Hacsak MI!?"

- "Nekünk, undorító karaktereknek mindig van az amuletünkön egy hátsó ajtó, amelyen a szellemünk kimenekülhet, még ha az amuletet elpusztítják is. Ha ő is követte ezt a gyakorlatot, lehet, hogy még él a Mennyben."

- "Úgy hívod _azt_ hogy él?"

Clerasil megfricskázta a szent szimbólumát. "Mifelénk így hívják, igen!"

- "Akkor, őt fel lehet--" a francba, majdnem kimondta a "feltámasztani" szót egy ősi ellensége előtt. Minél kevesebb ötletet kell adnia nekik, ha lehet; ha a lányt fel lehet támasztani a halálból, az IUDC valószínűleg meg akarja akadályozni.

- "Bármikor fel lehet támasztani" - jegyezte meg a pap - "De többé nem, ha valaki elpusztítja a lelkét, _amíg a mennyben van_."

 

# 14. fejezet

Omnion tekintete előre-hátra pásztázott a mérges és rémült újonc angyalokon. Még két perce sem volt ott; ez nem volt _majdnem_ elég idő ahhoz, hogy Sick Sword átjusson a gyöngyházfényű kapukon.

Hibázott. Akkor vette észre a fényes szent-jelöltet, amikor az átlépett a védett területre. De Omnion átkozott lenne, ha ez a tény meg tudná őt állítani; rohamozott a kapu felé, átvergődve az újtjában levő angyalokon.

Szent Péter szörnyű alakja a kapu előtt tornyosult, és elállta az útját. "Állj!" - csapott le hangja. "Senki nem mehet át ezen a kapun, aki olyan ördögi, mint te!"

"Ezt kapd ki, Tökéletlen Péter!" - Omnion gúnyosan elmosolyodott és darabokra vágta.

 

# 15. fejezet

Ha Omnion felment a mennybe elpusztítani a szellemét" - mondta Clerasil előkészítve szent szimbólumát - "Sick Sword bajban van. Minden mágikus tárgya és anyagi komponense itt van lenn."

- "De Omnion gonosz" - jegyezte meg Ringman - "soha nem élheti túl a Mennyet."

- "Igazán? Én is egész jól túléltem az Abysst, vagy nem? Most húzódj hátra; ha nem hozzuk vissza, mielott Omnion eléri, neki vége!"

- "Mi? Ugy érted, arra készülsz hogy feltámasztsd?"

- "Nem, újraélesztem. Ez egy kevésbé kimerítő varázslat, és gyorsabban bevethető."

Ringman megdöbbent. Halálos ellenségei egyike éppen megmenti legjobb barátja és szeretője örökkévaló életét! Még figyelmesebben hallgatott, ahogy a pap néhány dolgot Közös Nyelven mondott a normál Latin szóbeli komponensek mellett. Sikerült elkapnia néhány hangfoszlányt: "Ilyen vak vagy?" "Egész idő alatt rossz oldalon álltál!" "Erő az erő kedvéért..." "Remélem, még van időm, hogy jóvátegyem.".

 

# 16. fejezet

A Menny utcái Omion lába alatt tényleg arannyal voltak kikövezve; de különben, a Pokol utcái is azzal vannak, úgyhogy nem volt nagy különbség. Az egész hely olyan volt, mint ahogy a meséskönyvei leírtak: sok agyatlan, halhatatlan angyal, fehér kórusi ruhában, és sárgaréz gyűrűvel a fejük fölött amit hátukon levő gallérjukból kiinduló fémrudak rögzítettek, nagy füves mezők, amiket olyan régóta nem gondoztak, hogy a gaz fojtogatja őket, és az egészet a mindenhonnan hangzó és hárfaszó egészítette ki. Az egész hely hányásra ingerelte volna, ha nem lett volna 18-as állóképessége. Hol az angyalban van Sick Sword?

Á, _ott_, a fegyveres biztonsági őrökkel, akik az repülőgéphez kísérték. Ez már egy kicsit túl sok volt Omnion gyomrának, de azzal vigasztalta magát, hogy amint Sick Sword lelkének hallhatatlan vérét szétspriccleli a leszállópályán, az egész sokkal kibírhatóbb lesz. Nem akarva, hogy sikerüljön neki a be- és felszállás, átnyomakodott a tömegen, Hymenslayert magasan a feje fölött tartva és valami érthetetlen elnézést-szabad-lesz-szöveget kiáltozva.

Sick Sword visszanézett, és megrémült. Teljesen fegyvertelen volt, így nem tudott olyan varázslatokat mondani, amelyhez anyagi komponens szükséges, mint például a tűzgolyó és a villám. Valahogy fel kell tartania Omniont. Koncentrált, agyi neuronjait akcióra késztetve, és Omniont mozdulatlanná dermesztette telekinetikus szorításával.

Omnion csípőre tette a kezét. "Ez megállítana, ha nem lenne rajtam maradandóan egy 150%-os hatásfokú repülés varázsital. Előrerepült, és semlegesítette a telekinetikus erőt. A repülőgépen levő cégjelzés - Mennyei Légitársaság - egyre közelebb, és közelebb került. Az erőtérfal, amit Sick Sword elméje erejével épített, minden hat másodpercben megduplázódott erőben, de ez nem volt elég gyors fejlődés ahhoz, hogy Omnion ne szálljon rajta keresztül, elérve, és felkapva őt.

Sick Sword arcán a rettegés tükröződött.

 

# 17. fejezet

"Csak nehogy túl késő legyen" - jegyezte meg Clerasil, amint a varázslat közeledett a végéhez. Ujjával Sick Sword testére mutatott. Kezét visszahúzva, egy szikra képződött az ujja hegyén, és egy ugyanolyan Sick Sword szíve felett.

Mozdulatlan maradt. Clerasil és Sick Sword a rémülettől tátott szájjal bámult. Ekkora már legalábbis lélegeznie kéne! Nem lehet, hogy a lelke ilyen hamar elpusztult, egyszerűen lehetetlen!

Aztán a test kicsikét megrándult, és mintha hirtelen rémálomból ébredte, felpattantak Sick Sword szemei. Mindhárman megeresztettek egy megkönnyebbült sóhajt.

Sick Sword agya majdnem azonnal járni kezdett. Nagyon fáradtnak érezte magát; azaz nem feltámasztották, csak újraélesztették. Az idő, amit halottan töltött, szintén erre utalt. Ringman nem lehetett, aki újraélesztette, mivel éppenhogycsak három könnyű-sebek-gyógyítása volt még neki. Nem keríthetett ilyen gyorsan egy 9. szintű papot. Egyetlen élő személyt ismert, aki ilyen gyorsan képes ideérni, és elmondani a varázslatot. Hátrafordult, és a válla fölött elnézve pont ott találta Clerasilt, ahol tippelte.

- "Miért... mentettél meg?"

- "Ne beszélj," - nyugtatta Clerasil - "csak pihenj. Majdnem megsemmisítettek."

- "Amikor ... Omnion ... rájön ..."

Mintha parancsszóra, a Mennyek ezer Zeusz erejével rázkódtak meg, és villámok visszhanozták a szót: NEM!"

Clerasil összerezzent, majd bólintott. "Rájött. Menjünk, el kell jutnunk olyan helyre, ahol nem talál meg benneteket." Rásandított a lovagra. "Hmmm. Nincs amuleted. Attól tartok, te túl nagy kockázati tényező vagy. Elvette a Sick Sword fején levő sisak-rakásból a második sisakot, és rárakta Ringman fejére. "Koncentrálj a város főterére." - utasította.

- "Öööö... oké"

- "Most menj oda."

Egy rózsaszín felvillanás történt, és Ringman már ott is volt. Ilyen egyszerű az egész.

Clerasil Sick Sword-höz fordult. "Maradt még pszionikus erőd?"

- "Több tonna."

- "Nagyszerű. Most teleportálj el minket innen. Bárhová. Bárhová, kivéve az Unió főhadiszállását.

- "Oké. Hogy tetszik például a..." Putty. "...a végzet hasadéka?"

Clerasil körülnézett. "Egy működő vulkán belső szegélyére teleportáltál minket?"

- "Ez volt az első hely, ami az eszembe jutott.

- "Jól van, itt legalább nem talál meg minket. Sokkal hamarabb ki fog fogyni a napi teleportvarázslat és pszionikus pont adagjából, minthogy ráhibázzon, hogy ide kell jönnie. Biztos vagyok benne, hogy én sose találtam volna ki."

Sick Sword kuncogott. "De _neked_ nincs is 22-es intelligenciád.

 

# 18. fejezet

Ringman egy kicsit mérges volt. Betű szerint követte a jó jellemű pap utasításait, és ő, és Sick Sword még csak nem is követték őt a városba. A városlakók mind a főtér felé tekintettek, amint ott előtűnt, de amikor meglátták, hogy csak ő az, megtörölték a homlokukat, és elvesztették az érdeklődésüket az eset iránt. Ez őt nem dobta fel különösebben, de még számított is rá. Meg képes ölni egy ősöreg vörös sárkányt, de még meg se képes karcolni tizenegy embert.

A teleportáló-sisakot a kardforgató kezében lóbálva kisétált a város központjából. Aggódott Sick Sword-ért; tudta, mennyi lábadozási ideje van az újraélesztésnek, és Clerasil bármikor meggondolhatja magát. Másfelől viszont Sick Sword jobban meg tudja védeni magát még eszméletlenül is, mint Ringman tudja őt oltalmazni ereje teljében.

Az ivó lengőajtainak nyikorgása legalább kellemesen ismerős érzéseket keltett; már napok óta nem látta ezt a helyet. "Hé, Ringman!" - szólította valaki. Aztán gyakorlatilag az egész bár csatlakozott hozzá: "Hé, Ringman!"

Ringman elvigyorodott egy kicsit, aztán ő is visszaszólt: "Hé!" Odament a pulthoz. Egy dupla lovag-életerő-koktélt kérek. Jéggel.

- "Hé, Ringman!" - köszöntötte a csapos, amint előszedte a szükséges felszereléseket. "De rég láttalak! Mi újság?"

Ringman sóhajtott. "Bárcsak tudnám. Omnion megölte Sick Sword-öt."

- "MII!?" - hördült fel az egész bár.

- "Aztán Clerasil újraélesztette."

A csapos a fejét törte. "Vajon mit rejteget ez a Billy Graham selejtje?" (Az valami amerikai média-prédikátor, ha jól tudom... -- KerGiz)

- "Nyilvánvalóan a bűneit. Az emberek általában nem mormolnak olyasmit, hogy 'egész idő alatt a rossz oldalnak dolgoztam' miközben újraélesztést varázsolnak, ha hisznek abban, amit cselekszenek.

- "Szóval azt hiszed, Clerasil nem próbál meg minket többet átvágni?"

- "Hát, én..."

- "HURRÁ!" - jöttek az éljenzések. A zongorista rögtön vadnyugati dallamot kezett el játszani és mindenki az asztal tetején kezdett el táncolni. Mindenki annyira izgatott volt, hogy egy cseppet se figyeltek többé Ringman-re, de arra se, hogy a zongorát még fel se találták.

Kilométerekkel arrébb, Omniont ette a méreg. Úgy érezte, meg kell folytania mindenkit, beleértve házikedvenc ördögöcskéjét is. Csak egyetlen pap érhetett oda olyan gyorsan, és éleszthette fel a halálos ellenségét; Clerasil pártot váltott. Körbepillanott a táborhelyen levő többi Undorító Karakteren, kiszúrta magának Wierd Dough-ot, és köpött egyet. "Megölöm azt a papot, és elpusztítom a lelkét!"

A lélekpusztítás nem az, amit nekünk tennünk kell" - válaszolta Wierd Dough, még mindig helytelenül abban a hiszemben, hogy a helyzet magaslatán áll. "Egy halott eltávozott lelke nem tud ellenünk semmit sem tenni a jelleme létsíkjáról.

- "Ja, igen" - szakította félbe Omnion a saját gondolatmenetével - "Jó hogy eszembe jutott. A lelkének elpusztítása ürügyén kipucolhatnám az egész Elysiumot. Na, akkor, hova is mehettek a legvalószínűbben?" - odanyomlult a térképei halmához.

Wierd Dough arca összerándult a dühtől. Válaszul erre, álsárkánya a vállára szállt. Utánament, és mögéállt.

Omnion könnyedén meglátta őt, amint hátulról közelített. "De előbb" - állt fel a Föld térképe fölül - "ki kell engednem egy kis gőzt. Lehet, hogy ki kéne takarítanom az Olympust."

A kaotikus jók létsíkját! Ez már több volt annál, amit Wierd Dough képes elviselni. "Na idefigyeljen, fiatal hölgyem --"

- "Ezt kapd ki, béna varázsló" - gesztikulált, és rámondott egy villámvarázst.

Wierd Dough félig számított is erre, de még így is megrázta, (!) hogy a nő mérgében majdnem megsütötte őt. Előkapta a varázslatvisszafordító gyűrűjét, és visszafordította a villámot Omnionra, aki pedig erre ismét visszafordította őrá. A villám sebessége minden fordulásnál duplázódott vagy triplázódott, egy olyan rezonanciamezőt hozott létre, ami gyorsan meghalatta a fénysebességet. Ekkor rengeteg minden megtörténhetett volna, s végül az történt, hogy egy féreglyuk keletkezett, ami átrepítette a villámot, Omnionnal és Wierd Dough-al egyetemben a pozitív anyagi létsíkra.

Wierd Dough egy pillanat alatt összeszedte magát. Egy fénylő létsíkon volt, fénylő fák alatt, fénylő fák és fénylő tó közelében. Gyanúsan hasonlított az Undorító Karakterek Földi táborának fénylő változatára. Az egyetlen dolog, ami nem fénylett, Omnion volt.

Előhúzta az érző +6-os lefejező, sebző hosszúkardját és +6-os sebző tőrét; a fegyverekre mintha rossz idők járnának ezen a létsíkon. "Egy pillanat alatt fel tudnálak aprítani" - közölte vele Omnion - "De nem teszem."

Wierd Dough még mindig nyugodtan állt. "Nem tudnál. Ez a létsík engem támogat, nem téged. A varázslataim másfélszeres erejűek itt, míg a tieid nem is működnek, mivel azokért a negatív anyagi létsíkhoz kell fordulnod.

A nő vicsorgott, aztán önkéntelenül az ördögöcskéjére pislantott, aki szintén átkerült vele, és aki már meglehetősen rosszul érezte magát. Wierd Dough álsárkánya viszont úgy tűnt, nagyon jól érezi magát, vigyorgott és gazdája egyik válláról a másikra repkedett. Még egy ősmágus famulusa is érzékelte a hely mágikus energiájának vonzását.

- "Még a kilencedik szintű villámraj varázslatod sem hatolhat át a tárgyaim védelmén olyan gyorsan, hogy megakadályozzon abban, hogy löncshúst aprítsak belőled. SOHA ne felejtsd el, ki a leghatalmasabb ebben a csoportban -- SOHA ne felejtsd el, ki az igazi vezető!" - aegérintette a létsíkok amuletjét és ördögöcskéjével együtt távozott.

Wierd Dough megvakarta fénylő állát. Igaza volt a nőnek, _ő_ az Unió leghatalmasabb tagja. Még mindig magáénak feltételezi az irányítást, pedig nem sikerült elpusztítania a célpontját. A dolog határozottan kezd irányíthatatlanná válni. Hát, fog neki adni még egy esélyt...

 

# 19. fejezet

Wierd Dough az Undorító Karakterek tábora mellett tűnt elő az éterből, és rögtön be is kukucskált. Omnion a térképei fölé görnyedt, magyarázva, ördögöcskéje és a többi undorító karakter pedig a válla fölé hajolva figyelték. Kétségtelenül a legújabb tervét magyarázta, hogy hogyan lehetne Sick Sword-öt és Clerasilt eltörölni a föld színéről. Wierd Dough végignézett a hallgatóságon; ott volt Wild Max, kaotikus gonosz, az orgyilkosok nagyapja, Da Bad Dude, gonosz illuzionista, Dirk a Romboló, a fekete lovag, Rango, a kaotikus jó vándor (ez egy kicsit nyugtalanító volt) és -- a nagy Bahamut szellemére! -- ott volt Peter Perfect mániákos csodálattal lesve Omnion terveit mindenki válla fölül.

Ez volt az utolsó adamantit szalmaszál. A csoport egysége megbomlott, Omnion emberei az egyik oldalon, és a kevésbé erőszakosak a másikon. "Gondolhattam volna, hogy ez a csoport már a kezdetekkor kudarcra volt ítélve." - mondta Wierd Dough telepatikusan az álsárkányának - "De túlságosan hataloméhes voltam, hogy meglássam. Mégis, milyen célt szolgálhatna egy ilyen csoport, mint ez? Az összes szörny már halálra rémül, ha embert lát, hogyha még nem halott. Viszont nem tudnak semmiféle előrehaladást felmutatni a növekvő jómód, átlagos életkor növekedés, az emberek gyakrabb szeretkezése, vagy a világ jobb megértése terén. Mindössze annyit tettek, hogy lecseréltek egy halom harmadik szintű egyeduralkodót egy másik halom harmincadik szintű egyeduralkodóra.

- "Ki kell játszanunk a Közép-Szerzetest, Koenieg-et és a hangos Melnic-et ellenük, és meg kell találni Clerasilt és Sick Sword-öt. Az a fegyvermesternő lesz a legerősebb szövetségesünk. Mit gondolsz, álsárkányka?

- "Hörrr, éhes vagyok."

 

# 20. fejezet

Sick Sword alaposan áttanulmányozta Clerasil karakterlapját. Visszanézett a papra, majd ismét le a papírra. "Semmi... Ha utol akarod érni ezeket a fiúkat, néhány dolgot meg kell változtatnod."

Clerasil sértettnek tűnt. - "Igen? Mint például mit?"

- "Mint például az ereklyéid erőit" - Elővette a saját Végtelen Bölcsességek Kézikönyve példányát. " - Megvan mind a 32 darab Dhalver-Nar fogad, Heward orgonája, a Gygax fiú gyűrűje, A hétrészes varázspálca mind a hét része, a jó Korona, Gömb, az Erő Jogara, Orcus pálcája -- az eredeti tulajdonostól -- és még Yeenoghu láncos buzogánya is. És mik a nagyobb erőid?'Tűzfal, naponta kétszer', 'Dezintegrálás, naponta egyszer', 'Állatidézés III.' Tizedannyira sem vagy erős, mint amilyen lehetnél!"

- "Hát, ezzel mit tudok _én_ kezdeni? Nem változtathatom meg csak úgy az ereklyéim erőit."

- "Mit gondolsz, miért vannak ezek az erők csak ceruzával beírva a Könyvbe? Fogd ezt a radírt, radírozd ki a II:KK-t hogy megszabadulj a 'Követ Hússá'-tól, és írd be helyette a II:UU-t, miszerint 'fegyveres sebzés +2 sebpont'".

- "Na... jó." - törődött bele, kijavítva a bejegyzést. - "De mit fog számítani az a plusz 2 sebpont veszteség?"

- "Úgy érted, mit fog számítani az a plusz két sebpont _tizennyolcszor_. Ja, és az egyik nagyobb erőnek a 'Súlyos sebek okozása érintéssel'-t akarod majd. -- ezzel a sebzésedet 3-17-tel növelheted minden alkalommal."

Clerasil felnézett a Cuthbert Buzogánya szócikkből. - "Akkor most te miért nem ezt az erőt írtad be a buzogányodhoz a +2 sebpont sebzés helyett?"

- "Mert az ezzel okoztt sebeket mágikusan be lehett gyógyítani. A 'sebző' karddal okozott veszteséget pedig nem. Ezt figyelembe kell venned, amikor olyasvalakivel harcolsz, akinél vámpirikus regeneráló gyűrű van. Csak azt sajnálom, hogy nem létezik olyan, hogy mennykőcsapás sebző kalapácsa."

- "Hé!" - tiltakozott Mjolnir, a mennykőcsapás kalapácsa, Clerasil övéről lelógva. - "Ezt kikérem magamnak!"

Clerasil ismét belenézett a Cuthbert-es bekezdésre. - "És miért a 'Z' kisebb erő? Mi a jó a napi háromszori 'Tudatzár'? Csak a 'Személyiségkorbács' ellen jó, és --"

- "Nem, nem a 'Tudatzár' védelmi módról van szó, hanem a 9. szintű 'Tudatzár' varázslatról. Ez pedig ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint a detektálástól és helymeghatározástól végző amulet. Én mindennap mondtam egyet a brownie-mra hogy az Undorító Karakterek ne találjanak rá." - paskolta meg a brownie kis hegyes fejét.

Clerasil csípőre tette a kezét, és a brownie felé mutatott. "És hogy lehet, hogy ezt a tündéri lényecskét még soha eddig nem láttam?"

- "Ne legyél ennyire nehézfejű, Clerasil" - válaszolt. - "Soha nem vinném a famulusomat magammal az Undorító csatákba. Ő lenne az első, akire lecsapnának. És ez az ok, amiért ritkán látod Omnion ördögöcskéjét, vagy Wierd Dough álsárkányát; mindig egy lábnyira vagy közelebbre vannak a mesterüktől, de általában csak asztrálisan kivetítve."

- "Tegyük fel" - gondolkodott Clerasil - "ha tudsz egy tudatzárat mondani a brownie-dra (az eredeti szövegben tévedésből itt imp szerepel -- KerGiz), akkor miért nem tudsz még egyet mondani Ringman-re?"

- "Nem, ő nem akarja egyedül hagyni a lovát." - válaszolta a lány, mintha ez mindent megmagyarázna.

- "Azt hittem, három van a varázslatból a buzogányodban."

- "Pontosan. Egy a brownie-ra, egy a kardomra, Sick Sword-re, és egy vagy Ringman-re, vagy a csatalovára, de nem mindkettőre."

- "Úgy érted, tudatzárat raksz a fegyveredre?"

- "Persze. Van tudata, vagy nem? Minden, aminek van tudata, detek-- úgy érted, hogy itt üldögélsz Mjolnirral a nyílt színen, miközben bármikor detektálhatnak?!"

- "Öööö, igen, soha nem gondoltam még rá, hogy az értelemmel rendelkező tárgy lokalizálásával megtalálod a tulajdonosát."

Sick Sword egy pillanatot sem vesztegetett el. Előhúzta Cuthbert buzogányát, ls megérintette vele Mjolnirt, ezzel a harci kalapácsnak adva a napi utolsó tudatzárat.

- "Jujj" - panaszkodott a kalapács. "Figyeld!"

Sick Sword sóhajtott. "Mi aztán fene szerencsések vagyunk, hogy Omnion nem tudta, hogy ilyen buta voltál."

- "Egyébként sem tudtam volna tudatzárral levédeni."

- "Dehogynem tudtad volna. Az egyik fogadban benne van az I:Z erő, ami a buzogányomban is. És egy tudatzár _egész nap_ hat."

Clerasil egészen meg volt döbbenve. "Úgy érted, három személy folyamatosan védhető, jobban, mintha amuletet viselnének? Meglehetősen ízléstelen, ahhoz képest, hogy csak egy kisebb erő."

- "Nem, tulajdonképpen ez egy _undorító_ kisebb erő."

- "Hát, " - kezdte Clerasil, próbálva nyugtatólag hatni és jobb viszonyt kialakítani új szövetségesével - "Mivel a bal felső metszőfogam három tudatzárat képes mondani, miért nem hozzuk ide Ringman-t és a lovát?

Sick Sword ideges haragja elpárolgott. "Nagyon örülök, hogy ezt hallom" - mondta. 'Ezt szokta mondani Ringman' gondolta, amint kinyitotta a Tetején Zárható Tűzbiztos Úti Hordozható Lyukát és a kristálygömbje után kotorászott. "Először meg kell őt találnunk." Megtalálta az eszközt, előszedte, a lyukat a peremre rakta (így erről több lávacsillogás verődik vissza) és kezével a gömb felszínén kezdett el mozogni.

- "Ezeket a tárgyakat dörzsölgetni kell" - magyarázta - "bár arra még nem jöttem rá, hogy miért."

Clerasil unottan figyelte, ahogy a gömb zavaros fényeiből egy kép kristályosodik ki. Ő és Sick Sword egy robusztus, adamantit-páncélos lovat láttak, amely néhány centiméterrel a föld fölött lebegve legelészett (hála csillámló lópatkóinak). "Ja, a lovak mindig legelnek, amikor éppen titokban figyeljük őket." - jegyezte meg Sick Sword - "Azt hiszem, ez hagyomány."

A kép váltott egy fénylő páncélos férfira, aki egy juharfa asztal mögött ült, fénylő teleportáló sisakban, egy meglehetősen egyszerű szobában. Balra nézett a környező város térképére, aminek a jelmagyarázatát nem tudta elolvasni, és jobb oldalra Sick Sword vázlatos hasonmását firkálgatta. Sick Sword és Clerasil egymásra mosolyogtak.

- "Azt hiszem, szeret téged." - modta Clerasil.

Sick Sword megérintette a medálját. "Tudom, hogy ennél sokkal többet érez" - válaszolta.

- "Milyen romantikus. Izé... Csak nem ejtett teherbe, vagy igen?"

- "Mit gondolsz, miért viselek oltalmazó gyűrűt?"

Figyelmüket ismét a kristálygömb felé irányították. Ringman aprólékosan satírozgatta a kép erogén zónáit. Hirtelen elejtette a faszént, felállt, és előhúzta szent kardját és mágikus fejszéjét. Két humanoid ködös, kavargó körvonalai tűntek fel a szobában.

- "Egy páran épp most mutatták be, hogy ki a detektálástól védett." - jelentette ki Sick Sword. - "Az IUDC épp támad. Gyorsan! Használd már azt a teleportáló fogat, és legyünk ott mindketten."

Clerasil vállait megrándítva összerezzent, és pont akkor aktiválta a bal szemfogát, amint Sick Sword átküldte a brownie-ját az asztrális létsíkra.

Épp időben léptek át a teleportkapun ahhoz, hogy lássák Omnion és Dirk a Romboló alakját eltűnni, kettőjük között a kapálózó Ringman-nel.

 

# 21. fejezet

Ringman ernyedten lógott saját súlyánál fogva. Kezei és lábai adatmantit kötéllel voltak hozzákötözve egy földfelszínközeli adamantit feszülethez; megfosztották minden mágikus tárgyától, mágikus vértjétől, de még normál öltözékétől is. Még saját hatalmas ereje sem volt elég, hogy megtartsa. Épp azon volt, hogy a kimerültségtől elájuljon, amikor egy hideg kéz érintette a mellkasát és egy kellemetlen ütést érzett.

- "Jaaj!" - ordított fel. Úgy érezte, mintha száz ember, aki mind száraz szőnyeghez dörzsölte a lábát, egyszerre érintette volna meg. Szinte hallotta a statikus töltést.

Omnion visszahúzta a kezét. "Köszönd meg, hogy ez csak sokkoló marok, és nem fájdalomszimbólum. A végtelenségig tudunk így téged sebezni és visszagyógyítani."

- "Nicsak, nicsak!" - vágott közbe egy gúnyos hang. Ringman azonnal felismerte. "Megint találkozunk, Ringman, a hibátlan ember. Hogy érzed magad teljesen kiszolgáltatottan?"

Ringman állta a másik lovag pillantását. "Remélem, te is megtapasztalod még elsőkézből, Peter Perfect!"

- "Ó, ugyan, ugyan, nem lenne szabad ilyen szemtelennek lenned -- főleg ha nézzük, hogy milyen helyzetben vagy most." - kihúzta intelligens szent kardját - "nézd, Prometheus, a régi tulajdonosod."

- "Még eddig is csoda, hogy bírtad" - pulzálta a kard.

Dirk, a Romboló közelebb ment, és szentségtelen kardját Ringman álla alá tartotta. "Fogsz beszélni?"

- "Beszélni? Elmondok mindent, amit akartok! Nincss semmi olyan, amit tudok, és ti fel tudtok használni, és amit még nem szedtetek ki amúgy is az agyamból. Miért akarjátok, hogy beszéljek?"

Omnion megmagyarázta. - "Mert _mindig_ ezt kell csinálnia a rabnak a megkínzós jelenetben."

Ringman becsukta a szemeit. - "Oh, istenem! Nézzétek, igazából mit is akartok tőlem?"

- "Te vagy a csali."

Ringman ereiben meghűlt a vér. "Ó, nem" suttogta. "Sick Sword."

- "És az az áruló pap. Nincsen rá módunk, hogy felderítsük őket az amuletjeik és tudatzáruk ellenére, de ha téged elfogunk, ide kell jönniük. És akkor meg tudjuk őket ölni." - pattintott az ujjaival.

Rango jött be, egy lovat vonszolva a patkóinál fogva. Ringman nyelt; a +5-ös csatapáncél, a két réteg mágikus lópatkó, a kis fehér folt az álla alatt -- az ő lova volt.

- "Mivel már tudjuk, nekünk milyen bátran ellenszegülsz, gondoltuk, így felkelthetjük a kín kiáltásait." - odavetett egy tekercset Wild Max-nak. - "Max, mondj fájdalomszimbólumot erre az állatra."

- "NE!!" - tiltakozott Ringman. "A lovamat ne!"

Wild Max olvasni kezdett, várakozással vett levegőt.

- "Ti kegyetlen barbárok! Nem látjátok, mennyi mindenen keresztülment már eddig is!"

- "Így a jó," - gondolta Omnion. "Folytasd csak a kiáltozást, Ringman. A kínjaid hangjába az egész föld belevisszhangzik, eléri Clerasil és Sick Sword hallását is."

Sick Sword simán fogta a lovag érzelmi jeleit. Tehetetlenül nézett gondolatokat érzékelő tükrébe, ahogy a lovag önkívületben ordított, és a ló fájdalomtól vonagloty. Felnézett Clerasilra, aki hevesen megrázta a fejét, és azt mondta "Semmi esetre sem."

- "És most, hogy már meghallott téged" - folytatta a gonosz féltünde harcos/ősmágus/tolvaj - "most már folytathatjuk valami jobbal". Előhúzott egy másik tekercset, amelyet egy arany levél díszített és igazi rubinokból készült rubinszínű tintával volt megírva. "Normálisan, a fájdalomszimbólum, vagy még egy pár sokkoló érintés felkelti bárki figyelmét, de csal hogy biztosak legyünk benne -- RINGMAN!!"

Ahogy a nő felolvasta a nevét a tekercsről, Ringman megdermedt. Akkor sem tudott volna megmozdulni, ha nem lett volna megkötözve és bepánikolva. "Én mindig azt hittem, ezek csak az alsó létsíkok teremtményei ellen valók" - gyötrődött.

Omnion olvasta tovább: [halandzsa-angol varázslatszöveg, 1. sor]

Ringman felkiáltott fájdalmában. Igen, egy Szellemmegtörés (Spiritwrack) tekercs.

[halandzsa-angol varázslatszöveg, 2. sor]

Ringman érezte, ahogy egyre gyűlik benne a kellemetlen érzés. És ez még rosszabb lesz.

[halandzsa-angol varázslatszöveg, 3. sor]

Ennyi volt, ameddig Sick Sword bírta. A pappal, vagy nélküle, meg kell állítania Omniont. Épp elég rossz volt az, hogy a barátját kínozza éppen, de ráadásul ezt Szellemmegtörés varázslat lehetséges célpontjai _szabály félremagyarázása_ segítségével teszi, és ez megbocsáthatatlan. Sick Sword elköltött pár pszionikus pontot, pontosan Omnion és Ringman közé teleportált, és széles kardjának egyetlen csapásával kettészelte a tekercset és Ringman kötelékeit is.

Omnion lázba jött. "FOGJÁTOK EL!"

Sick Swordnek igyekeznie kellett. Felkapta Ringmant a bal kezével, és futás közben bedugta az egyik hordozható lyukába. Több Undorító Karakter is szorosan a nyomában lihehett, de egyik sem volt elég gyors ahhoz, hogy el is érje.

- "A francba!" - átkozódott Omnion. "Hol az a szerzetes?!"

Az a szerzetes, valamint a bárd és a druida éppen egy viharos tanácskozás kellős közepén voltak, Wierd Dough-al. Vitájukból kinéztek adamantit röntgensugártól védett bokraik mögül. Wierd Dough a Nagydruidához fordult. "Nem látod, mit csinálnak?"

- "Mindennek egyensúlyban kell léteznie" - válaszolta Koenieg.

- "Először kínzás, aztán bandaháború".

- "Meg kell találni az Arany Középutat" - folytatta Koenieg.

- "Ez a fazon jobban hasonlít David Carradine-re (az meg ki??? -- KerGiz), mint én" - gondolta a Közép-Szerzetes.

Wierd Dough nem hagyta, hogy ez megzavarja. Sick Sword visszajövetele Ringman harci lováért pedig épp ezt tette vele. "Nézzétek, Omnion nem jöhet vissza, hogy megtámadjon, ha nem tudja, hogy közbeavatkoztunk, igaz? Nekem minden varázslatom nagyon hangos..."

Sick Sword éppen befejezte a harci mén belegyömöszölését ugyanabba a lyukba, amelyikbe az előbb Ringman-t, de ezzel még nem volt kész. Meg kell szereznie Ringman mágikus cucc-csomóját, és saját teleportáló sisakját, mielőtt elmegy. Egy pillanatra körültekintett, majd meglátott egy szemétdombot amiből a "Ringman mágikus tárgyai" táblácska állt ki. Ezt akarta; irányt változtatott, és rohamozott.

Omnion prüszkölt. Dirk a Romboló kilőtt Sick Swordre egy törvényes-jókra halálokozó nyilat, ami ellen ő megdobta a mentődobását. Da Bad Dude prizmafalat mondott elé, amin keresztülfutott, anélkül, hogy észrevette volna, aztán egy Valóság Megváltoztatása varázslatot, ami nem változtatott meg semmit. Wild Max a sisakjából mondott rá egy tűzgolyót, amiből ő egészen 7 sebpont veszteséget elszenvedett. Peter Perfect utánavágtatott a saját csatalován, de esélye sem volt utolérni. Viszont, Omnion átkozott lenne, ha a gyorsaság csizmái, a gyorsaság varázsital 150%-os hatásfokon, és a "dupla haladási sebesség gyalog" nagyobb erő Sick Sword buzogányában vissza tudná őt tartani. Már az Eltűnés Porába takarózva, fényvarázst mondott Sick Sword köpenyére és támadott.

Koenig még több közmondást idézett. "A Világ Fája tartja a közepét a --"

- "AZT CSINÁLJA!" - kiáltotta Wierd Dough. "Láthatatlanul támadja Sick Sword-öt!"

Sick Sword már majdnem odaért Ringman mágikus tárgyainak kupacához. Az egyik oldalon kiállt egy sisak, amire egy darab öntapadós cédulával "Sick Sword teleportáló sisakja" volt feliratozva. Tudta, hogy ezzel vége.

- "Ha Omnion eléri, neki vége! Mondd el azt a botlasztóvarázst a földre a lába elé, Koenig! Mondd már!"

- "Koenig mogorván ránézett az ősmágusra, aztán azt válaszolta: "Jól van, rendben, csak hogy örüljél."

Az egyik adamantit, röntgenrugárbiztos bokor mögül egy darab fagyöngy legett ki. Omnion útjában egy rög kunkorodott fel ott, ahová a következő lépésének esnie kellett. Rálépett, és elesett, tollpihevarázsának köszönhetően puhán esett pofára a sárba.

Vésztjóslóan emelte fel a kezét. És éppen látta, amint Sick Sword mindent egyszerre megérint a Kupacban, két saját 8. szintű tudatzár varázslatot mond - Ringmanre és a csatalovára - és elteleportál.

- "Átkozottak!!!" - sikoltotta utánuk Omnion, és megrengette a földet.

 

# 22. fejezet

- "Tyűha, de meleg van itt" - jegyezte meg Ringman.

- "És sokkal biztonságosabb, mint a régi rejtekhelyünk." - vágott vissza Sick Sword. "De igazad van, a lónak bizonyára túl tikkasztó. Tudom, hogy a brownie-m se szereti túlságosan ezt a helyet. Tudod, mit... "

Mindenki átzuhant Sick Sword dimenziókapuján.

- "inkább a vulkán árnyékos oldalán húzzuk meg magunkat."

Ez már jobb volt. A hőmérséklet legalább 30 (Farenheit) fokkal alacsonyabb volt erre. A kilátás is sokkal lélegzetelállítóbb volt, főleg mivel egy pár fekete csúcsú hegyre nyílt, ahol semmi sem nőtt, és lángoló repedésekkel tarkított felperzselt földdel volt körülvéve.

- "Csodálatos hely" - közölte Ringman.

- "De jobb, mint az Unió főhadiszállása", jegyezte meg Clerasil.

- "Na igen." - mondta Sick Sword. - "A táborotok bizonyára csapdákkal van telerakva. Omnion elesett, miközben megpróbált elkapni. Minden olyan hely, amely képes felbuktatni egy 18-as ügyességű embert, nagyon veszélyes."

- "Hmm." - töprengett a pap - "ez pont úgy hangzik, mint a druida 2. szintű "botlasztóvarázs" varázslata. Érdekes, Koenig soha nem rakott ki ilyen csapdákat."

- "És a botlasztóvarázsra van mentődobás, ami eldönti, hogy a célpont megússza-e, hogy elessen. Omnion soha sem ront el ilyen körülmények között egy mentődobást; mindig cinkelt kockákkal játszik, amelyek soha sem eredményeznek 1-est."

- "Hát, lehet, hogy ez egy új varázslat volt, aminek nincs mentődobása" - próbálkozott Ringman.

- "Akkor is megdobta volna" - mondta Sick Sword. - "Az oltalmazó szkarabeusz +18-at ad, emlékszel? ... Bár, Koenig _mondhatta_ az új varázslatott a talajra. Ha a talaj egy új természetes alakot vesz fel, akkor az már nem mágikus hatás, tehát nem segíthet a szkarabeusz, igaz?"

- "Clerasil aggódott. "De az a fajta előny -- mindig botlasszon, ha nem veszed észre -- csak valami nagyon nagy felhasználhatósági büntetéssel alkalmazható az előkészítésénél."

- "Talán. Egy magasabb elmondási szint, vagy egy korlátozott hatóidő elegendő. Mit szólsz ehhez: Távolság 50 láb, Hatóidő 1 perc/szint, Bevetési idő 6 másodperc, Mentődobás nincs (mivel a talajra hat.)?"

Clerasil bólintott. "Ez megfelel. Ha _ez_ az új varázslat, akkor ez csak azt jelentheti --"

Sick Sword és Clerasil egyszerre mondták ki: "Koenig a mi oldalunkon áll!"

Ringman szemei tágra nyíltak - "Egy új szövetséges? Valóban?"

Clerasil és Sick Sword gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondták: "Á... kizárt."

 

# 23. fejezet

- "Most akkor, Peter" - fordult el Omnion a térképeitől - "Hol van a legvalószínűtlenebb hely, ahol egy adag anti-Undorító-Karakter meghúzhatja magát?"

Peter Perfect Prometheus-szal mutatott a térképre: "Hát, például elmehettek IDE--" - szúrt oda egy lyukat - "-- de ezt kétlem. Vagy, meglapulhattak ITT --" - szúrta meg megint a térképet - "--de ennek sincs sok értelme. Vagy, elbújhattak EMÖGÖTT --" - döfte át harmadszor is a térképet - "de akkor bele kellett volna futniuk a járőrcsapatokba a --"

Omnion elkapta előle a térképet. - "Lennél olyan kedves, és abbahagynád az anyagaim rongálását? A pergamen egy nagyon drága dolog!"

- "Én észrevettem egy érdekes helyet, asszonyom" - jelentette ki Dirk a Romboló.

- "Igen? És hol?"

Egy nagy fekete területre mutatott, és kiválasztotta a legmagasabb hegyet. "Pontosan itt. A végzet hasadékai."

Omnion mindenntudóan mosolygott. "Nagyszerű. Itt pont meg tudom idézni Élőhalott Légiómat. És ha Sick Sword és Clerasil mégse lennének ott, az élőholtak lemasírozhatnak a kontinens lakott szívébe. Ha viszont _ott vannak_, az megspórolja ezt az utat. Ha, ha, ha! Már készítem is a ghúl-generátor-gépezetet."

- "De mit használ ellenük pár száz alacsonyszintű élőhalott?" -kérdezte Da Bad Dude - "Mindketten tápos papok; csak annyi kell, hogy a szörnyek rájuk _nézzenek_, és porrá omlanak össze."

- "A ghúlok támadása kifogyhatatlan lesz. Csak nyomni fogom kifelé őket a Negatív Entrópiával működő Ghúlt-Egy-Perc-Alatt Szörnygenerátor és Zöldségszeletelő gépemből, gyorsabban, mint ahogy meg lehet őket semmisíteni. És ha még ezzel is _képesek_ elbírni, az élőholtaknak van még egy rejtett tartalékuk..."

 

# 24. fejezet

Clerasil a tájat fürkészte Sasszem szemüvegeivel. Általában az egyik lencsét ki szokta cserélni a Mikroszkópikus szemüvege egyik lencséjével, de most kétszemes térlátásra volt szüksége, és egyébként se akar most meghasadt személyiséget. Tulajdonképpen semmi említésre méltó nem történt, eltekintve a szokásos kénkitörésektől és az óriás fekete démoni denevérektől, akik a vulkán széle mentén köröztek.

Sick Sword konvex és konkáv lencsékkel kísérletezett. Azt mondta, el tudja érni velük ugyanazt a hatást, mintha a Sasszem szemüvegeket viselné.

- "Áh, hülyeség." - felelte Clerasil - "Az optika soha nem fogja felváltani a jó öreg mágiát."

A brownie ezalatt Ringman szent bosszúállójával játszadozott. "Jó kis játékszer" - mondta a félpixi. - "Milyen messzire tudod hajítani?"

- "A hosszúkardot nem hajítják" - válaszolt Ringman - "hanem arra használják, hogy a melletted álló dolgokat elvágd vele."

- "És mi van, ha nem állnak melletted?"

- "Akkor elhajítod a kézifejszédet --" - Ringman felállt, és jobb kezébe kapta +3-as fejszéjét. - "--Így.!" Belehajította egy tufakitüremkedésbe, amibe a fejsze beleállt, és ketté is repesztette.

- "Rendben." - folytatta a brownie - "Ezzel megölted az Gonosz Mutáns Kőlényt, de még nem ölted meg a bátyját. Mit teszel?"

- "Hogyhogy, előkapom az íjamat, és --"

- "--Addigra az már rég elér téged, és megpróbálja kiszorítani a testedből a savót."

Ringman ellentámadott. - "Nekem nincs is a testemben savó."

- "Erre rá fog jönni a Gonosz Mutáns Kőlény is -- miután szétmarcangolta a testedet."

- "Jó, akkor felejtsük el az íjat. Egyszerűen odadobom egyik mágikus nyílvesszőmet."

- "Nagyszerű. Pont eleget sebeztél rajta ahhoz, hogy megvadítsd. Így is megragad, és kifacsar."

- "Figyelj, bárhogyan is, nekem 79 sebpontom van. Egyszerűen nem ölhet meg egyetlen támadásból."

- "Nem, de ha megragad, akkor már nem használhatod közelharcra a szent kardodat. Rá kell dobnod a kardot, mielőtt elérne.

- "A hosszúkardokat _akkor sem lehet_ dobni.

- "Dehogynem, lehet. Próbáltad már?"

- "Hát, nem, én..."

- "Akkor mire vársz? Dobd rá a Gonosz Mutáns Kőlény bátyjára!"

- "Jól van, de csak azért, mert semmi más dolgom nincs éppen!" - Jobb szemével a szomszédos kőre célzott és eldobta a szent bosszúállót, mint ahogy egy doboz tüsszentőport dobna el. A penge hegyével állt bele a kőbe, félig bele is ment, és gyakorlatilag megrendítette egyensúlyában a Gonosz Mutáns Kőlény bátyját.

Ringman le volt saját magától döbbenve. "Miket tanul az ember! _Tényleg_ el lehet dobni egy hosszúkardot!

- "Hé, Artúr" - szakította félbe Clerasil - "jobb lenne, ha kihúznád azt a szent kardot a sziklából; ghúl látogatóink jönnek."

- "Ghúlok?" - rikkantotta Ringman, visszafogva harci hangulatát. Felugrott, oda az első kőhöz, kihúzta a fejszéjét, odarobogott a másodikhoz, megragadta a szent kard markolatát, és teljes erejével húzta. A kard meg se mozdult.

- "Oh, gyere már _ki_!" - szitkozódott - "Nem is vagy értelmes, hogyan tudnád kiválasztani az Igazi Birtokosodat?"

A kard még mindig nem akart kijönni.

- "Kérlek szépen?"

A kard gyakorlatilag a kezébe ugrott. Ringman szemei a csodálkozástól fennakadtak, és rögtön sietett a szakadék felé, amelyik a táborukhoz, lefelé vezetett.

- "Semmi szükség erre, kedves pofa." - fogta vissza Sick Sword - "én sokkal gyorsabban oda tudom juttatni mindannyiunkat."

Ringman belenézett a szemébe. - Tudom, hogy tudod." - mondta megadóan. - "És a gúlokat is gyorsabban el tudod párologtatni. _Semmi sincs_, amit nem csinálnál gyorsabban, mint én."

Sick Sword megeresztett egy pillantást Ringman ágyéka felé, és elnyomott egy kuncogást.

Ringman elvörösödött. - "AZON kívül, úgy értem. Nézd, én sokkal inkább hátráltatlak, mint segítelek. Néha olyan... tehetetlennek (szójáték az "impotent"-tel -- KerGiz) érzem magam."

Sick Sword alig bírta magát türtőztetni. Hosszan és keményen nézett az ágyékára. "Hidd el, bármi vagy, csak nem ..."

- "Abbahagynád? Érted, mire gondolok. És ... egyébként ... nem akarok olyan nagyon gyors lenni. Húsz percet én nem hívnék gyors menetnek."

Clerasil szemei elkerekedtek, ahogy hallotta a lovag teljesítményét.

- "Nem vagyok hasznodra, vagy máséra se." - folytatta Ringman - "esetleg, mint hálótárs. Olyan hősök mellett, akik kifordítják a szabályokat, olyan kockával dobnak, aminek minden oldala 0-s, és kentaurokat rabolnak ki a négy egymillió arany értékű drágakövükért, mit érhet el egy olyan szabályos lovag, mint amilyen én vagyok?"

Sick Sword lenézett a szaporodó ghúlokra. A mennyiségük meghaladta a megszámlálhatót. Tovább nem késlekedve, mindannyiukat kiteleportálta a ghúlsereg mellé.

Ringmannek kellett egy pillanat hogy visszanyerje az egyensúlyát, és majdnem leesett a lováról. A hátasa is teleportálódott, természetesen. Balra nézett, és látta, az undorító papot, és az undorító-ellenes fegyvermesternő/papnő/ősmágust vállvetve a szent szimbólumukkal hadonászni. Jobbra nézett, és egy csontos, ghaszt-szerű lényt látott a ghúlok között, vörösen fénylő szemekkel.

Clerasil és Sick Sword is látta.

- "Az a lícs igazán megbonyolítja a a dolgokat" - jegyezte meg Sick Sword. - "a legjobb, amit bármelyikünk is tehet a ghúlokkal, hogy elűz közülük 1-12 darabot, ahelyett hogy megsemmisítenénk 7-12 darabot."

Clerasil gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: "Igen, igazad van, egy vegyes élőhalott csoportban az űzés a legerősebb tagot veszi alapul, ha az a vezetőjük, és az élőholtak nem unintelligensek."

- "Ezért használt Omnion ghúlokat a zombik helyett" - válaszolta Sick Sword - "A legalacsonyabb szintű értelmes élőhalott. Bárcsak megszabadulhatnánk attól a lícstől; az sokkal egyszerűbbé tennl a dolgunkat."

Amint ezt kimondta, egy fénylő fehér nyílvessző száguldott át a távolságon, és találta el pontosan a lícset. Mielőtt a lícs bármilyen varázslattal visszavághatott volna, felkiáltott, és dezintegrálódott.

Mindketten Ringman felé fordultak, aki az íját mosolyogva tartotta fel. "Ennyit az élőholt-ölő nyílvesszőmről." - jelentette a lovag - "Örülök, hogy jó cél érdekében használhattam fel."

Sick Sword örömmel kiabált vissza. "Nagyszerű lépés volt! Legalább tizenegyezer tapasztalatpontot ér!" - aztán Clerasilhoz fordult: "Készen vagy?"

Clerasil bólintott, és szent szimbólumára koncentrált. - "Egy..."

- "Kettő..." - tett ugyanúgy Sick Sword.

- "HÁROM!" - kántáltak kórusban. Aztán: "PUSZTULJATOK!!!"

A papi erő hullámai a ghúlok felé száguldottak, keresztezték egymást, és hatástalanul szétoszlottak.

- "Mi történhetett?" - töprengett Sick Sword.

- "Ártalmas interferencia lépett fel." - jött rá Clerasil. - "Ki az istened?"

- "Hogyhogy ki? Természetesen II. Isten."

Clerasil pattintott az ujjaival. - "Akkor AZ a probléma! Én a III. Istent imádom. Különböző forrású űzéseink kioltják egymást."

Sick Sword felmérte a terepet. - "Jól van, akkor az enyém az az oldal, a tiéd pedig ez az oldal." - választ sem várva távozott.

Hat másodperccel később, a ghúlhorda két ellentétes oldaláról ismét visszhangoztak a szavak: "PUSZTULJATOK!!!"

Tíz szürke ghúltest omlott porrá Clerasil oldalán. Sick Sword egy kicsit szerencsésebb volt, ahogy szokott, mivel tizenkét élőholtat sikerült visszaküldenie a porba, amelyből vétetett. A többi 436-tal hagyományosabb eljárásokkal kell elbánniuk.

Sick Sword, mint egy élő villámcsapás, lendült akcióba. Ékköves külső sisakja kéken izzott, ami a ghúlok számára fájdalmas és enyhén sebző hatással járt, de ez meg sem közelíthette a közelharcának hatásosságát. Az első percben húsz támadásából mind talált, és egy tucat méternyire vetette a volt élőholtak hulláját; három másodpercenként elpusztított egy ghúlt. Clerasil egy kicsit lassabb volt -- különösen, mivel az a két fegyver, amit mindenki tud az ügyetlenebb kezében használni, éles fegyver -- de nem kevésbé hatékony: lecsapott és leterített két ghúlt, és megcsapott egy harmadikat. Ringmannek egy sikeres csapása volt a szent karddal, amely lefejezte az ellenfelet, de a kézifejszéje csak megsebesítte a ghúlt, amelybe belemártotta.

A védelmükön áttörni próbákozó ghúlok látványa olyan volt, mint valami képtelen komédia. Úgy néztek ki, mint felbőszült majmok, amit öt centiméteres törhetetlen üvegen próbálnak áttörni, az üveg másik oldaláról.

De egy tompa szürke kéz túl közel került Ringman-hez; ösztönösen megpróbálta blokkolni bal kézzel, de pajzs nélkül a támadás a húst érte. Ringman megmarkolta a karját és elnyomott egy fájdalomkiáltást, szerencsére a ghúl rendszerint paralizáló értintése ezesetben nem hatott rá.

- "Általában nálam van a pajzsom" - morgott Ringman - "Az Ördög vigye el Peter Perfect-et!"

Sick Sword és Clerasil továbbra is uralták a ghúlok figyelmét a következő három percben is, Ringman pedig Sick Sword mellett helyezkedett el, és gondoskodott a maradékról, amit a lány "La Machine" (harcgép? -- KerGiz) harcmodora esetleg kihagyott. Ekkor történt, hogy Sick Sword kardja vibrálni kezdett, jelezve, hogy ő készen van.

- "Rendben, Sick Sword (beteg kard)" - utasította Sick Sword a kardját. - "Tedd amit kell."

A kard azonnal kiugrott a kezéből és magától kezdte el a ghúlokat aprítani, ugyanakkora ügyességgel és erővel, mint Sick Sword-dé. Általában ilyenkor Sick Sword a +6-os sebző fattyúkardját szokta elővenni, de mivel az ellenségei élőhalottak, ehelyett Cuthbert buzogányát vette elő.

- "Juhhé!" - kiáltotta, buzogányt előretartva rávetődve a legközelebbi szürke szörnyre. Amint a buzogány az élőholt testhez ért, a ghúl porrá omlott össze.

- "Jó ez a hatás, a megtörés." - jegyezte meg. "De ANNYIRA élveztem azt is, amikor 50 lábnyit szálltak hátrafelé."

Sick Sword tőre, buzogánya és táncoló kardja úgy vágtak utat az ellenség soraiban, mint a tasmán ördög, Ringman húszlábnyi környezetében egyetlen élőholt sem maradt. Egy pillanatra eltűnődött, hogyan jutottak be az Oltalom a Gonosztól varázslatának hatáskörébe, de aztán visszaemlékezett, hogy azt megtörte, amikor egy élőholtat megtámadott. De most ismét elmondta, és így pihenhet, és hagyhatja, hogy a másfél szakember biztonságos távolságban lerendezze a helyzetet.

És pont ez a pihenő volt, ami beindította a riadót a fejében.

"Istenem!" - kapkodott levegő után - "Amíg mi itt a ghúlokkal küzködünk, az Undorító Karakterek többi serege lehet, hogy a várost ostromolja!"

Szélre húzódott, felnyergelte harci ménjét, körülnézett, újra meghatározta barátnője helyét a körülötte repkedő szürke húscafatok és fegyverek alapján, a holt élőholtak halmain keresztül odalovagolt hozzá és hátulról megragadva lerántotta fejéről a kéken világító ragyogás sisakját.

- "Te meg mit csinálsz?" - vakkantott rá a lány, tőrével épp kettészelve egy ghúlt. Úgy látszik, a gondolatolvasás medálja csak előrefelé nézve működik.

Ringman levette a fejéről a második sisakot, és visszarakta a fénylő ékköveset. "Vissza kell mennem a Városomba." - mondta. - "Otthonaik és életük veszélyben vannak."

- "Elbírsz az üggyel?" - kérdezte Sick Sword, könnyedén megérintve egy ghúlt, aki ezzel szétrobbant a nemlétbe.

Ringman benyúlt a lány egyik hordozható lyukába, és előhúzta onnan az egyik tartalék millió-arany-értékű drágakövét. - "Tudok vigyázni magamra, szerelmem. Nem te vagy az egyetlen legalább-átlagos-intelligenciájú errefelé."

Feltette a sisakot, elképzelte a várost, és eltűnt a szem elől, lovastul, mindenestül.

 

# 25. fejezet

Az éter kicsit elmozdult a város főtere körül, és a lovag-és-lova alakú jelenés lovassá és lovává anyagiasult. Végigpillantott az egyemeletes építmények fölött a horizonton, és bizony, egy meglehetősen nagy csapat mozgó hulla közelített négymérföldes távolságban. Nem volt vesztegetni való ideje.

Észak felé tartva kiügetett a főtérről, folyamatosan körül-körülnézve. Hol van az a feketepiac, ahol Sick Sword a mágikus tárgyait vette? "Meg kell találnom" - mormolta. - "Hol? Hol?!"

HIRTELEN, amint a Texas Láncfűrész fasorra fordult, egy mély hang töltötte meg a levegőt, és egy árus standja materializálódott a semmiből. A bolt hátsó része homályba veszett, és a néger boltos úgy nézett ki, mint aki koffeinmentes limonádét árul.

- "Hahahahaaaaa!" - köszöntötte az árus - "üdvözlöm Dirk Vader varázslatos feketepiacán, ahol feketepiaci varázstárgyak kaphatók! Szeretne venni..." - elővett egy rózsaszín folyadékkal töltött italosüveget - "... egy gyorsaság varázsitalt?". Ujjával Ringman arca előtt hadonászott. - "Friss, és tiszta, 100% koffein; semmi természetazonos színezék vagy természetazonos ízesítőanyag."

- "Hmm, nem" - állította félre Ringman. "Most nem, úgy gondolom. Én --"

- "Természetesen, nem akar egy évet elveszíteni az életéből. Akkor mit szólna..." - a folyadék amit elővett, ezúttal aranyszínű volt - "egy extra gyógyító varázsitalhoz?"

Ringman megrázta a fejét, sóhajtott, aztán kicsapta Sick Sword egymillió-arany-értékű-drágakövét a pultra. - "Szeretném --"

- "Elnézést uram, de nem fogadunk el 20 aranynál nagyobb címletet."

- "Grrr." - morgott, majd elővette a szent kardját, úgy döntve, megpróbálkozik Sick Sword trükkjével. Tizenhét vágással később a millió arany értékű drágakövet szétdarabolta 131 072 drágakőre, amelyek mindegyike 7.629394531 aranyat ér. Előretolta a halmot.

- "Aha, ez már jobban néz ki. Mit tehetek önért?"

- "Adja nekem az összes szuper-hősiesség varázsitalát, ami a raktáron van."

A boltos tanácstalannak látszott. "A raktárkészletünk kifogyhatatlan."

- "Izé, rendben, akkor adjon 428 darabot."

- "428-at, igen?" - szólt a polinéz, egy fekete éteri szövet mögé nyúlva. "Miféle vállalkozásnak szándékozik nekikezdeni?"

- "Ne törődjön azzal. Ja, és a páncélok! Igen, kérek még 428 teljes öltözet csatapáncélt."

- "Ahh." - ismételte, a szövet mögött kotorászva. Előhúzott egy roppant nagy halom fémet és üvegcsét. - "Ez összesen 834 600 arany lesz -- akciós a hónapban a nemmágikus csatapáncélunk."

- "Le tudja szállítani a főtérre?"

- "További 100 aranyért."

- "Azonnal?"

- "AZ további 5000 arany."

- "Rendben. Tegye azt."

A sötét bőrű szigetlakó pattintott az ujjaival. - "Készen van."

- "Ja, a visszajárót tartsa meg." - mutatott Ringman a halomra, és indult kifelé.

- "De ez még mindig 160 400 arany. Biztosan van még valami, amit szeretne."

- "Nem, nem, nagyon sie..." - lassan visszafordult. - "hát, tulajdonképpen, LEHET, hogy érdekelne egy +4-es mágikus pajzs."

 

# 26. fejezet

- "Nem ér semmit!" - kiáltotta Clerasil Sick Sword-nek egy fél horda élőhalotton keresztül. - "Teljesen mindegy, hogyan harcolunk, sokkal gyorsabban termelik őket, mint ahogy mi aprítjuk."

- "Igen, tudom, az az átkozott generátor ott a kőhasadék előtt van. Ez egy játékra emlékeztet, amit egy kezeinél elkopott vérttel játszanak." - egyszerre két ghúlt vágott le; táncoló kardja a négy kör közelharci támadási szakaszban volt, a szabad szakasz helyett.

- "Megpróbálom megsütni azt a gépet." - Clerasil mozgatta az ujjait, mondott valamit latinul, és beleszórt egy fél teáskanál ként a levegőbe. A kén eltűnt, és egy tűzoszlop dübörgött le a messzi generátor felé, és csapott bele pontosan. Amikor a lángok hat másodperccel később lecsillapodtak, a generátor sértetlen volt.

- "A francba azzal a nőszeméllyel." - átkozódott Clerasil. - "Biztos rakott rá egy mágiától védő páncélt vagy valamit."

- "Vagy elektrumból csinálta. Tudod, az milyen ellenálló a hőre."

(Tulajdonképpen most nem is beszélgettek egymással, hanem inkább siskajaik segítségével telepatikusan kommunikáltak. Nehéz egymást hallani 200 közbeeső vonyító élőholttal.)

- "Nem gond, tényleg." - üzent telepatikusan Sick Sword. "Csak odarepülök feléjük, és ... hé, mi történt? Mi lett a maradandóvá tett 150%-os hatékonyságú repülés varázsitalommal?"

Clerasil kissé megrémült. - "Hú, tényleg, én sem tudok repülni."

- "Léptél hármat?"

- "Igen, és ugrottam, mint egy műugró. Pont, ahogy a kézikönyv mondja."

- "Hát, még mindig tudok teleportálni."

Pislogott egyet. Semmi sem történt.

- "SZÓVAL, MÉG MINDIG TUDOK TELEPORTÁLNI!" - makacskodott, és még nagyobbat pislogott.

És még mindig nem történt semmi.

- "Nagyszerű." - tört le Clerasil, miközben újabb ghúlt zúzott porrá mennykőcsapás kalapácsával. - "Repülés és teleportáció-mentes zóna."

- "És mi van az éteri fázisutazással?" - töprengett Sick Sword, a megfelelő varázslatot elmondva. Ez működött, csak nem tette lehetővé a ghúlokon való keresztüljutást. - "Nem használható, a testük mindkét létsíkon jelen van."

- "Akkor hadd próbáljam ki a dimenziósétát." - döntött Clerasil, és sehova sem ment. - "Ajj, nem jó, ez még mindig teleportálásnak számít."

- "Én próbáltam a talajon keresztül közlekedni, de ez is létezik az éteri létsíkon is. Fiú, ez az utolsó alkalom, hogy a Végzet Hegycsúcsain töltöm a vakációmat.

- "Próbálkoztál már asztrális kivetítéssel?"

- "Minek próbálkozzak? Elsősorban az asztrális hozzáférés alapján működik a teleportáció, és azt már TUDJUK, hogy nem tudunk."

- "Esetleg létsíkot válthatnál, aztán visszajöhetnél."

- "Igen, és pontosan ott kötnék ki, ahonnan elindultam. Hiszen tudod."

- "Jól van, de mégsem ülhetünk itt egész nap a ghúlokkal harcolva; soha nem jutunk oda a generátorhoz."

- "Hmmm. Pedig ez minden, amit TEHETÜNK. Legalább meg kellene próbálnunk."

Mintha parancsszóra, egy kis (6d6-os) tűzgolyó száguldott le fentről, és borított lángba 1256 négyzetlábnyi ghúlt. Clerasil csodálkozva nézett fel, és Sick Sword is felpillantott szemek-köpenyének egyik ég felé forduló szemén keresztül. Az alak, aki felettük lebegett, Wierd Dough volt.

- "Wierd Dough!" - kiáltott fel Clerasil.

- "Wierd Dough?!" - csodálkozott Sick Sword.

- "Wierd Dough." - válaszolt Wierd Dough. - "Az egyetlen és utá-- ajaj, hé, mi történik, nem tudok repüüüülniiiiiii! ..."

Szerencsére a gyűrűje bekapcsolt, és így puhán lebegve érkezett a talajra.

- "Te is, fiam, Wierd Dough?" - csodálkozott Sick Sword.

- "Igen, én is... Bánom, hogy valaha is javasoltam az Uniót."

Clerasil mosolygott. - "Én csak azt bánom, hogy Omniont felvettük."

Wierd Dough ennek ellent mondott. - "Ja, és Dirk a Romboló, Wild Max, Da Bad Dude és Peter Perfect ugyanúgy összekuszálhatta volna a dolgokat. Észrevettétek, hogy Rango a vándor még mindig az ő oldalukon áll?"

Sick Sword csodálkozott. - "Úgy érted, Koenig, a Közép-Szerzetes, és Melnic a Hangos már a mi oldalunkon vannak?"

- "Olyan biztos, mint ahogy én itt állok" - mondta Wierd Dough, válla fölött a generátorra sandítva. - "Még mindig nem szedtétek szét azt a szerkezetet?"

Sick Sword sóhajtott, hanyagul hátba szúrva közben egy ghúlt. - "Nem tudunk ODAJUTNI."

- "Igen, ez igaz, a végzet hasadék síkságának teleportálás és repülés-ellenes mágiaelnyelő mezője. Hát, van egy hetedik szintű varázslatom, amit _nem tud_ semlegesíteni."

Wierd Dough mondott és gesztikulált valamit, és ötvenkét másodperc múlva mindhárman egy csillogó gömbbel voltak körülvéve. A gömb egy kicsikét megemelkedett a talajról, és nyílegyenesen a generátor felé vette az irányt.

- "Haladunk!" - vette észre Sick Sword. "KERESZTÜL a ghúlokon! Még az éteri testükkel sem érintenek."

Wierd Dough a körmeire lehelelt, majd a köpenyéhez dörzsölte őket. - "Wierd Dough Utazó Buborékja; saját fejlesztésű varázslat."

- "Ja, a nevéből rájöttem."

- "Semmi, ami a buborék belsejében van, nem érintkezhet a külvilággal; és megfordítva, a gömb létrejötte után semmi, ami kívül van, nem hathat a gömb tartalmára. Egy irányba mozgunk, irányváltoztatás nélkül, állandó sebességgel, amíg a varázslat lejár, vagy én hatástalanítom."

Elérték a ghúl-generátort. Wierd Dough hatástalanította.

- "Már itt is vagyunk." - mondta az ősmágus, egy hivalkodó kézmozdulattal a generátor felé mutatva.

- "Nagyszerű." - mormolta Sick Sword. Felment a generátorhoz, és tetejére sújtott kardjával. Mindkét tárgy, kard és generátor, vibrált mint az őrült; egyik sem karcolódott meg.

Sick Sword félretette a kardjait, és benyúlt a FEGYVEREK feliratú hordozható lyukába. "Úgy gondolom, valami olyanra volna szükség, ami egy kicsivel több strukturális veszteséget okoz." - előhúzott valamit, ami úgy nézett ki, mint egy adamantit oszlop -- legalábbis az első nyolc láb hossza olyan volt, mint egy adamantit oszlop. A másik végén levő óriási merőleges henger ennek az elképzelésnek ellentmondott. Mindkét kezével megragadta a titáni kalapácsot, lelkiekben ráhangolódott, nőtt egy lábnyit, felemelte a fegyvert, és teljes erejével a generátorba vágta.

 

# 27. fejezet

Ringman felmászott a város főtere melletti harangtoronyba, és megragadta a harang kötelét. Felugorva, majdnem-ogárnyi erejével lehúzta a kötelet, majd újra meg újra meghúzta azt. A tororny harangjának riadója végigvisszhangzott a városon.

'Nem semmiért hívnak engem Ringman-nek (szójáték: ring=harangozik -- KerGiz)' - gondolta Ringman.

Perceken belül a város teljes lakossága összegyűlt a városközpontban. Ringman felmászott a 75. Akárkicsoda szobrának talapzatára, és karizmatikusan megszólította a tömeget:

- "Városlakók, ez egy súlyos veszélyhelyzet. Az egész falu veszélyben forog, egy olyan fenyegetéstől, ami még Smogzillánál is rosszabb. Csak a parasztokra van szükségem, hogy maradjanak; a többiek térjenek vissza a házaikba, és zárkózzanak be."

Majdnem ezer nő, gyermek, és középkori számítógépprogramozó széledt szét a térről; 428 paraszt maradt ott.

- "Szép városunk munkásai, a fenyegetés, amivel szembe kell néznünk, egy közeledő zombihorda, fél mérföldnyire innen. Egyedül nem vagyok képes őket legyőzni; minden bizonnyal túljutnának rajtam, és és lerohannák a várost. MINDANNYIUNKNAK össze kell fognia, hogy megküzdjünk velük. Gyűjtsétek össze azokat a földművelő szerszámokat, amiben jártasak vagyotok, és amit fegyverként tudtok használni!"

- "Parasztok a zombik ellen?" - kiáltott fel 428 hang. "Hányan fognak közülünk meghalni?"

- "Egyikőtök sem, ha jól csináljátok." - magyarázta Ringman. Előhúzta a szekérnyi vértet és varázsitalt. - "Hozzátok el a fegyvereiteket, gyertek vissza ide, és én felkészítelek benneteket a támadásra és védekezésre.

Ezek az emberek tényleg nagyon tisztelték a lovagot. Mindannyian visszasiettek a szerszámoskamrájukba, és két és fél perc múlva visszatértek, kapák, sarlók, botok, talicskák arzenáljával, és egy ember egy kétkezes karddal.

- "Hé, nálam nagyon kötött a talaj!" - mentegetőzött a kétkezes kard gazdája.

- "Most pedig" - utasította őket Ringman előszórva teljes csatapáncél-öltözékeket - "mindenki vegyen fel egy páncélt. Ez a fajta nem szorít annyira mint egy lemezvért, és jobban is véd."

Nyolcszázötvenhat mezei munkától edződött kéz kapta el a levegőből a fém testpáncélokat. A tér megtelt számtalan fémkapcsokat összecsatoló, kéz- és lábvédőkbe belebújó, fejüket sisakba bújtató emberekkel. Soha még nem használt fémkesztyűk hajlítódtak és feszültek. Meglepő módon, minden tökéletesen illett.

- "Egyetlen-méret-mindenkire-jó vértezet." - gondolta Ringman. - "Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha a ruhaipar is felfedezi... áhhh."

Három percen belül, egy újonnan alakult, teljesen felszerelt hadsereg állt készen a közeledő élőholtak elhárítására. Vagyis, majdnem.

- "Megvannak a fegyvereitek, megvan a vértetek, megvan a lelkiismeretetek, és megvan a bátorságotok." - szónokokta Ringman. - "Az egyetlen dolog, ami hiányzik, a kiképzés. Bárcsak lett volna három hetem, hogy mindannyiótokat kiképezzelek; de a fenyegetés egy órán belül itt lesz." - lenyúlt a tárgyak megmaradt kupacába, amely már csak a 428 üvegcsét tartalmazta a fénylő fehér folyadékkal, és magasba emelt egy üvegcsét. "EZ fog majd a kiképzésetekként szolgálni."

Készült, hogy átnyújtsa az első flaskát a tömegnek. "De figyelmeztetlek: a hatása csak 5-30 percig tart, ne igyátok meg addig, amíg nem szólok." - elkezdte az italok kiosztását.

Hamarosan minden egyes ideges embernél ott volt egy teljes adag fényes fehér folyadék. "Most pedig, előre, a város széle felé."

 

# 28. fejezet

Hogy emlékezetessé tegye az öldöklés végét, Sick Sword az utolsó ghúlt egy rúgással pusztította el. Nem esett olyan jól, mint remélte.

- "Hát" - modta, nemlétező port verve le kezeiről - "ennyi volt."

- "És akkor most mit csináluk az _igazi_ ellenséggel?" - töprengett Wierd Dough.

Sick Sword a tokjába csúsztatta a tőrét. - "Megrohamozhatjuk az Undorító Karakterek főhadiszállását, és eltöröljük őket a föld színéről."

Clerasil megrázta a fejét. - "Ők törölnek el _minket_ közben."

- "Igen, igazad van." - vonta vissza Sick Sword - "Ti fele olyan erősek se vagytok, mint én."

- "Amikor azt mondtam, igazi ellenség" - vetette közbe Wierd Dough - "én ezt kimondottan Omnionra gondoltam. Izé, mostanra, azt tanácsolom, hogy hagyjátok, hogy én legyek a hadművelet esze."

- "Miért?" - hebegte Sick Sword, öklét csípőre téve.

- "Hát, először is, neked csak 21-es intelligenciád van, neked, Clerasil pedig csak 18-as."

- "És könyörgöm, áruld el, a tiéd mennyi?" - tette karba a kezét Sick Sword.

- "Természetesen 24. És most, pontosan mi az, ami Omniont olyan hatalmassá teszi, amilyen?"

Clerasil elgondolkodott. - "Hmm, a 49. szintű mágiahasználata? Nem, a maradandó varázsitalai, igaz?"

Sick Sword jött rá: "A varázstárgyai."

- "Pontosan." - vette vissza a szót Wierd Dough. - "Egészen pontosan, az ereklyéi. Szabadíts meg tőlük, és csupasz hamuvá omlik szét."

Sick Sword megvakarta az állát. "De szabadíts meg _engem_ a varázstárgyaimtól, és kétszer olyan gyors vagyok közelharcban, és sokkal több veszteséget okozok, és sokkal nehezebb engem eltalálni közelharci fegyverrel."

Wierd Dough látta, hogy a lány is kezd rájönni a dolgokra. "Szóval, azt hiszed, hogy egy jó módszer a legyőzésére, ha elmentek egy olyan helyre, ahol a varázstárgyak nem működnek, vagy megszabadítani tőlük benneteket, és ott te magad legyőzöd."

- "Ja." - válaszolt Sick Sword - "Na, és hol találunk ilyen helyet?"

Clerasil pattintott az ujjával. - "Megvan! Mit szóltok egy mágiától védő varázshéjhoz?"

Sick Sword és Clerasil megrázták a fejüket, és egyszerre mondták: "Azt már próbáltuk."

Wierd Dough kuncogott egy kicsit, majd folytatta: "A mágiától védő varázshéj semlegesít minden mágiát és mágikus tárgyat -- még a maradandó hatású varázsitalokat és varázslatokat is -- KIVÉVE az ereklyéket."

- "Na igen." - fűzte hozzá Sick Sword - "Elmondtam egyszer, hogy teszteljem a hatékonyságát. A kardom kómába esett, de Cuthbert Buzogánya aktív maradt, ereje teljében, még csak meg se rezzenve."

- "Akkor pedig, nincsen olyan külső vagy belső létsík, amely belépés előtt az összes varázstárgy eldobására kényszerít?"

Sick Sword utánagondolt egy pillanatot. "Nem, még soha sem kellett vámvizsgálaton végigmennem beszállás előtt." (szójáték: létsík=plane, repülőgép=plane)

Wierd Dough szélesen elmosolyodott. "Lehet, hogy mégis van megoldás, Clerasil."

- "Hogy?" - kérdezte Sick Sword.

Wierd Dough rögtön elővett egy hordozható lyukat, kinyototta, és a halomból, amely majdnem betöltötte a teljes lyukat, előhúzott egy vadonatúj újságot. "Szerencsére, sikerült megszereznem a jövő hónapi Dragon & Dragrace készletet, mielőtt Omnion teszi rá azokat a kis, mocskos féltünde kezeit."

Clerasil rápillantott a még-meg-sem-jelent magazinok óriási gyűjteményére, mielőtt Wierd Dough visszacsukta volna őket. "Mint a régi szép időkben."

- "Még nem olvastam el minden cikket" - ismerte be Wierd Dough. - "De azt hiszem, némelyik hasznosnak bizonyulhat, ha nem egyenesen döntő erejűnek. Különösen az az írás Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt létsíkjáról.

 

# 29. fejezet

- "Készítsétek elő a varázsitalokat!" - rendelkezett Ringman harci lova hátáról.

Négyszázhuszonhét kéz emelt fel négyszázhuszonhét üvegcse fénylő fehér szuper-hősiesség italt. Az egyik üvegcséhez tartozó kézhez tartozó paraszt azt mondta: "Zeke nem fogja használni ezt a dolgot, aszongya a vallásával ellenkezik, hogy varázsitalokat igyon."

- "Jó, rendben van, akkor én felhasználom az övét." - mondta Ringman, ahogy a beszélő melletti fiatal farmer visszadobta a lovagnak az italt. - "sose árt, ha szerzünk néhány tapasztalati szintet." - elnézett a válla mögött; a zombik már majdnem elérték őket. - "És most, MEGINNI!"

És négyszázhuszonnyolc üveg feneke mutatott az ég felé, és négyszázhuszonnyolc torok kortyolta le az üvegben levő fehér aranyat.

Tizenkét-harminc másodperccel később szinte remegett a talaj ahogy mágikus italok hatni kezdtek. Négyszázhuszonnyolc kis köpeny jelent meg az italt ivottak hátán, és egy betű -- a személy nevének kezőbetűje -- jelent meg mint jelvény mindenki páncélos mellén. A szuper-hősiesség varázsitalok nevükhöz méltóan viselkedtek.

A most már 12. szintű lovag, adamantit páncéljának mellrészén az "R" betűvel elfordította a harci paripáját a 427 hatodik szintű paraszttól (amiben nincs bele foglalva Zeke, a nulladik szintű nem-ivó), kihúzta szent bosszúálló hosszúkardját, a közeledő élőholtak felé mutatott, és azt kiáltotta: "ROHAM!!"

A harci ló rohamozott. A szuperparasztok tömege rohamozott.

Lóháton, Ringman bárki másnál hamarabb elérte a zombik első vonalát. Úgy tűnt, egyáltalán nincsenek tudatában a jelenlétének, de senki se lenne, ha csak egy mozgatott hulla lenne. Ringman hatásos, lovaghoz illő mozdulattal húzta elő szent bosszúálóját, és kiáltotta: "PUSZTULJATOK!" Kilenc zombi robbant szét a nemlétbe.

Ez volt a dolog könnyű része. Az élőholtak űzése; ez könnyű volt. A többi számtalan közeledő élőhalott volt az igazi kihívás. Olyan sokan voltak; úgy nézett ki, túl sokan, még a túlbecsült "általában egy lelőhelyen levő egyedek száma" szabályhoz képest is. Kíváncsisága feléledve gyorsan elővette "Hordozható Útmutató a Föld Vadvilágához" könyvét (amelyik címlapján a repülő vörös sárkány, egyszarvú, kentaur, troll, bagolymedve, és roper (fogalmam sincs, mi lehet -- KerGiz) volt) és felütötte a "zombi" szócikknél. Az "egyszerre megjelenik" oszlopban "3-24" volt.

"Gondoltam" - gondolta Ringman. "Semmi esetre sem gyűlhet több száz ezekből a szörnyekből természetes úton." Nics vesztegeteni való idő, viszont; arra készült, hogy példát mutasson a mögötte levő szörnyű paraszthadseregnek, a hozzá legközelebb eső zombit szent kardjával vagdalva, és mellkasánál kettészelve.

A parasztok elérték a zombikat és lelkesen csatlakoztak a harchoz. Lesújtott az első kapa, és majdnem kettészelte egy zombi vállát. Egy sarló suhogott át a levegőn és levitte egy zombi fejét. Az a paraszt, akinél a kétkezes kard volt, vágta az útját, minden sújtással egy élőholt testet leszelve. Egy talicska csapott le egy zombifejre, ha mást nem, szörnyű migrént okozva neki. Mindenfelé a középkori földművelőszerszámokat próbára tevő harc folyt a Város szürke ellenségei ellen. Többször előfordult, hogy egy zombinak sikerült átütnie egy paraszt vértjén, de ezek a sebzések előszor a szuper-hősiesség pontokból számítódtak le, így a találatok nem igazán számítottak.

Öt perc csata után a parasztok varázsitalainak első adagja kezdett lejárni. Ezek a földművelők, érezvén a képességükben és ellenállóságukban beállt hirtelen csökkenést, rögtön a szélekre menekültek; de még sokkal többen voltak, akik még mindig bírták a varázsitalaik által megnövekedett erejüket. A zombik sora olyan gyorsan lecsökkent, mint ahogyan megjelentek; a parasztok a félmérföldnyi szélességű tömeget már egyharmad mérföld szélességűre vágták le, és _még mindig_ _FOLYTATÓDOTT_ a zsugorodás.

- "Hányótoknak van szüksége gyógyításra?" - kiáltott Ringman - "Hányan szereztek az italok általi többletsebponton felüli veszteséget?"

A széleken két farmer emelte fel a kezét. Ringman maximális sebességen odalovagolt hozzájuk, és kezdte elmondani első könnyű sebek gyógyítása varázslatát.

- "És mi van a csatával?" - vitatkozott az egyik sérült paraszt. "Nem hagyhatod csak úgy ott a többieket."

- "Még mindig van pár percem, mielőtt az én szuper-hősiesség italom lejár. Addig el akarom használni az bónusz egy első, és négy második szintű varázslatomat." Befejezte a varázslathoz szükségesmozdulatokat, megérintette a sérült parasztot, és ezzel 1-8 sebpont veszteséget visszagyógyított rajta. "A másikótok várhat. Épp itt az ideje, hogy elmondjak egy-két Kántálás varázslatot, aminek az elvégzése 10 percbe telik." - Ezt mondván visszalovagolt a harcba, egyenesen maga mellett kitartva a szent kardját, hogy így levágja az útjába eső élőholtak fejét.

Egyre több és több földműves köpenye és címere oszlott szét a semmibe, amint egyre több zombi esett el. Az italok hatása legtovább harminc percig tarthat, de a legtöbb ennél sokkal hamarabb megszűnt, beleértve a Ringman-ét is. A harminc perc végére egyetlen paraszt maradt hatodik szintű, és harcolt a most-már-csak-kilencedik szintű lovag mellett. Sarlójának utolsó csapásával a zombik számát 55-ről 54-re csökkentette le; a többi már Ringman-en múlott.

"Hé, " - töprengett Ringman. - "Mi van, hogy ha elmegyek, és utána visszajövök, hátha már egy új csapat élőhalottnak számítanak, és akkor ismét megtörhetem őket."

Ezt kigondolva, ellovagolt egy közeli sziklához, körbelovagolva kilépett a látókörükből, visszajött, egy hatásos mozdulattal előtartotta szent kardját, és azt eldította: "PUSZTULJATOK!". Semmi sem történt.

"Francba" - gondolta. "Muszáj vagyok a nehezebb módszert alkalmazni." Ezzel visszarohamozott az élőholt-tömegbe, hogy mind az 55-üket szétaprítsa. Mind az 54-üket. Mind az 52-üket. Mind az 51-et. 49. 48. Másfél támadás percenként, pontosan ilyen sebességgel fogyott a zombik száma.

Nemsokára csak egyetlenegy zombi maradt, amely meglehetősen aggódónak tűnt, ahhoz képest, hogy nem volt értelmes. Ringman mosolygott, és intett neki, hogy jöjjön közelebb. A zombi megrázta a fejét. Ringman bólintott. A zombi még nagyobb félelemmel rázta a fejét. Ringman abba hagyta a jelzést, megvonta a vállát, és úgy tűnt, elfordul, majd visszafordult, és szent kardját a levegőn keresztüldobta pontosan a zombiszörny törzsébe.

"Egyel kevesebb bátyja van a Gonosz Mutáns Kőszörnynek ezen a világon." - gondolta, miközben összeszedte a kardját.

- "És most," - fordult vissza a harcot megélt parasztokhoz. - "Kinek van szüksége gyógyításra? Ki sebződött a szuperhősiesség varázsital plusz sebpontjain túl?"

Négy kéz emelkedett fel. Ringman leszállt a lóról, odaszaladt az elsőhöz, és megvizsgálta a sebet. "Úristen, hat sebpontot vesztettél!"

- "Igen, és már rég halott lennék, ha nem lennék szerencsés paraszt." Ez igaz is volt; A parasztok 2-7 sebponttal kezdenek.

- "Különleges kezelésre van szükséged." - mondta Ringman. Levette a kesztyűit, kinyitotta a tenyerét, és rásimította a zombi karomnyomaira. A sebek eltűntek.

- "Kit még?" - kiáltotta Ringman - "Kit még?"

- "Itt vagyok!" - kiáltott egy ember. Ringman megérintette egy ujjal, és eltüntette a könnyű sebesülést.

- "Itt!" - kiáltott egy másik. Ringman odament hozzá, és kántálni kezdett. "Hogy lehet?" - mondta a paraszt. - "Azt hittem, a lovagok csak egyszer tudnak kézrátétellel gyógyítani naponta."

- "Csak egyszer tudunk." - felete Ringman. "Ez már egy könnyű sebek gyógyítása varázslat." - gyógyította be gyönyörűen a könnyű sebet.

- "Itt!" - kiáltotta a negyedik harci sebesült. Rigman elmondta harmadik és ezzel utolsó könnyű-sebek-gyógyítása varázslatát, ami a 9. szinten jár.

- "Igen, és még engem is!" - jött még egy hang. Ringman megközelítette, gesztikulálni kezdett, aztán keresgélt a memóriájában, és beismerte: "A fenébe, minden varázslatomat elhasználtam mára." Azonban belenyúlt bőr hátizsákjába, és elővett egy zöld varázsitalt. "Ezt magamnak tartogattam, de amúgy se használt volna túl sokat. Idd meg."

A paraszt megitta, és meggyógyult.

Ringman felállt, visszavette a kesztyűit, és leseperte a kezeiről a koszt. Egyik öklét csípőre tette, a másikat az álla alá; annyira el volt foglalva az utóbbi pár percben a gyógyításokkal, hogy csak most vette észre a lármát maga körül. Taps és éljenzés hangzott körülötte minden irányból.

Kezeit maga mellé ejtve, +4-es mágikus pajzsa a földre esett. Bajusza alatt a szája elégedett mosolyra húzódott, majd a győzelem nevetésévé vált. "Hű. Ha. Ha, ha! Megcsináltam. MEGCSINÁLTAM! A várost harcba vezettem a zombik visszaverésére. Megmentettem az egész várost!"

- "Ringman, megcsináltad!" - éljeneztek többen erre. - "Győzelemre vezettél a Gonosz Erők felett!"

A magasban, a vállukon vitték haza."

 

# 30. fejezet

- "Rigman, " - folytatta a polgármester. "Ez a város a történetében már másodszor tartozik neked mélységes hálával. Neked, és egyedül neked volt csak bátorságod és bölcsességet ahhoz, hogy összegyűjtsd szép földünk épkézláb füldműveseit, nekik add a feladatnak megfelelő varázsitalt és vértet, és megállítsd a zombi veszélyt, még mielőtt bármi kár esik. Smogzilláért hálával tartoztunk; a zombi hordáért egész jólétünkkel."

- "Köszönöm, polgármester úr és kedves városlakók" - szónokolt Ringman.

- "Hurrá!" - éljenzett a tömeg.

- "De a harcnak még közel sincs vége. Ez nem egy természetes zombijárás volt, egy adag élőholt, melyek egy forró éjszakán véletlenül mind épp a város felé indultak. Nem, őket Omnion küldte, az Undorító Karakterek Nemzetközi Uniójának támogatásával, Sick Sword és énmiattam. Igen, így van, azért lettek teremtve, hogy lerombolják a hírnevemet, és kedves barátom és szövetségesem hírnevét, aki szintén ebből a városból származik. Amíg az Undorító Karakterek nincsenek leverve, Omnion megsemmisítve, addig ez a város, minden ehhez hasonló város a földön, soha nem lehet --"

Az űr elcsavarodott és megfordult Ringman teste körül. A tömeg levegőért kapkodott, amint a lovag eltűnt a szemük elől. Egy közeli istállóban lovának abrakolását ugyanez a tér-anomália zavarta meg durván. Amikor visszaállt a normális állapot, mindketten egy száraz, füves tisztáson álltak, egy meggyújtatlan tűzrakóhellyel a közepén, valamint Sick Sword-del, Wierd Dough-al, Clerasillal, Melnic-kel a Hangossal, Koenig-gel és a Közép-Szerzetessel a szélén.

- "-- biztonságban." - fejezte be a mondatot Ringman.

- "Gyönyörű szónoklat" - értékelte Sick Sword a beszédét - "Magam sem mondhattam volna sokkal különbül."

- "Bár valószínűleg a hangját egy kicsit hangosabbra erősítette volna" - jegyezte meg Wierd Dough.

- "De nem olyan hangosra, mint amilyenre én tudom." - fűzte hozzá Melnic a Hangos.

- "Hogy? Mi? Wierd Dough, a szerzetes, a druida, és a bárd -- itt?!"

- "Nyugodj meg, szerelmem" - nyugtatta meg Sick Sword - "Ők már a mi oldalunkon állnak."

Ringman hagyta, hogy egy kicsit leessen az álla, végignézett a volt undorító karaktereken még egyszer, aztán arckifejezése örömtelivé változott. "Nagyon örülök, hogy ezt hallom."

- "Igazából" - mondta Clerasil - "Nem tudtuk volna összegyűjteni ezeket a tökfilkókat, ha nem lett volna Wierd Dough."

- "Igazán?" - Ringman őszintén elcsodálkozott.

Wierd Dough pattintott az ujjaival. Varázslatokkal az emberiségért. "Wierd Dough Utazó Buborékja" és "Gömbvillámraj" a specialitásaim.

Sick Sword erről az utóbbiról most hallott először. "Gömbvillámraj? Úgy mint a meteorraj, csak elektromosság alapú veszteséggel?"

- "Pontosan. Valójában ezt pont a te elpusztításodra terveztem. Omnion ellen használhatatlan, köszönhetően a francos Sebezhetetlenség Köpenyének, amit mindig visel."

- "Szóval" - kezdte Ringman. "Mikor rohamozzuk meg az Undorító Karakterek táborát ls szabadulunk meg tőlük?

Sick Sword sóhajtott. "Ez nem ilyen egyszerű. Körülbelül egyenlő ellenfelek vagyunk számban és erőben is, de amíg a legerősebb el nem tűnik -- Omnion -- minden csata amiben benne van, azon múlik, hogy ki dob először '1'-t, és ront egy létfontosságú mentődobást. Nem kockáztathatjuk ezzel az egész Föld sorsát."

- "Akkor mit tehetünk ellene?" - kérdezte Ringman.

- "Erejének nagy részét varázstárgyaiból és ereklyéiből meríti. Elsősorban az ereklyéiből. Ha rá tudjuk venni hogy létsíkutazzon a Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt létsíkra, arra kényszerül, hogy átlépésekor mindent eldobjon.

- "Egy létsík/repülőgép (ismét szójáték a plane-nel -- KerGiz), ahová nem vihetsz poggyászt, igaz?"

Sick Sword szúrósan nézett rá. - "Már én is elsütöttem ezt a szójátékot."

Wierd Dough ott folytatta, ahol Sick Sword abbahagyta. Nem ismerjük a részleteket a Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt síkkal kapcsolatban, de az biztos, hogy a tárgyak belépése akadályba ütközik. Ez a cikk az új Dragon & Dragrace magazinban nemmágikus és nempszionikus személyekről szól, akik akik tárgy segítségével próbáltak meg odajutni, és örökre ott ragadtak.

- "De nem tudjuk arra kényszeríteni, hogy odautazzon" - mondta Sick Sword; bármit használunk ellene, leteszi rá a mentődobást, akár van rá mentődobása, akár nincs. Oltalmazó Szkarabeusz, és hasonlók. RÁ KELL SZEDNÜNK, hogy odamenjen, bíznukn kell abban, hogy nem tudja, mi az ára a Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt-ra utazásnak. Az egyetlen mód, hogy odacsalogatjuk; és én vagyok a legjobb csalétek."

Ringman eltátotta a száját. "TE?! Arra készülsz, hogy a szélbe szórd az életed, és egy olyan helyre csald, ahová a saját varázstárgyaid sem tudnak követni?!"

- "Megfosztva tárgyainktól, kettőnk közül én vagyok a hatalmasabb, feltételezve, hogy találok egy fegyvernek használható tárgyat, mielőtt Omnion rámtalál."

- "És mi van, ha rájön a tervedre, és te ki mered hívni, hogy kövessen oda a Fordin-akárhova, ő pedig nem követ?"

Sick Sword sóhajtott, és feltartotta a 3. számú kártyát a "Hősök Közhelygyűjteménye"-ből. Az állt rajta: "Egy egy olyan dolog, amit meg kell kockáztatnom."

- "AZT meg honnan szerezted?" - csodálkozott Ringman.

- "Beküldtem két cikket, és egy elektrum-pénzt a csomagolási- és postaköltségre a Dragon & Dragrace kiadója részére.

- "Mindenesetre, készületlenül kell őket érnünk ezzel. Nem is sejthetik, mit csinálunk.

Rigman szemei hatalmasra kerekedtek. "Azzal együtt, hogy én és a lovam itt üldögélünk és hallgatjuk, hogy mit beszéltek?! Valószínűleg már befogtak a kristálygömbbel, és tudnak mindenről amit beszéltünk!"

Sick Sword jobb kezébe temette az arcát. "Nem emlékszel a tudatzár varázslatra, amit a nap kezdetével mondtam rád?"

- "Öööö... ja, igen, igazad van. Ne is törődj velem."

- "Azt akarjuk, hogy te és a csatalovad is benne legyetek" - vetette közbe Melnic a Hangos. "Minden közepesen erős segítő kézre is szükségünk van, amit megszerezhetünk."

- "ÉÉÉN? Az Undorító Karakterek ellen?!"

- "Wild Max csak tizenötödik szintű." - jegyezte meg a Közép-Szerzetes." - "És gonosz, így a lovagi erőd meg fog védeni tőle ... egy kicsit. De mi van, ha a titán erejével rendelkezik, viseli Kar kardját, és hátulról ötszörös veszteséget okoz?"

Ringman nagyot nyelt.

Sick Sword odament a barátjához, adamantit-páncélozott vállára tette a kezét, és elfordította őt a többi szövetségestől. "Amiért valójában idehoztalak, az az utolsó lövés."

- "A micsoda?"

- "Majd meg fogod látni." - mondta, és arcon csókolta. - "Nem csinálhatok mindent egyedül..."

 

# 31. fejezet

Clerasil nyugtalanul pillantott kar-napórájára, miután az utóbbi nyolc órában egy teljes tömb meditációs tömjént elhasznált. Már majdnem 1600 óra eltelt, és ez volt az az idő, amelyben mindnyájan megegyeztek, hogy a "legkevésbé valószínű idő, amelyben a támadásunkat várják".

Melnic, a Hangos még mindig hangolta Ollamh bendzsóját, azon töprengve, hogy egyenlő hangközös vagy Pitagoraszi rendszerre hangolja. Ye Cind lejátszója a Pitagoraszira volt hangolva, de az életben nem találná ki, hogy Clerasil Heward Misztikus Orgonája mire van hangolva, hacsak nem valami istentelen miden-félhang-egyforma rendszerre.

Ringman ült, és szorgalmasan igazgatta az ideget +1-es íján; soha nem tudhatja, mikor lesz rá szüksége. Egy pillanatra eltöprengett, hogy mindenképpen meg kell-e innia a viharóriás erejét adó italt, aztán ezt a gondolatot elvetette. Soha nem lesz rá jobb alkalom, hogy használja, mint az Undorító Karakterek ellen.

Koenig egyszerűen lótuszülésben ült, kezeit az ölében nyugtatva, hüvelyk- és mutatóujjainak hegyét összeérintve, és "Ommm. Ommm."-okat hangoztatva, amint a mágikus tömjénblokk befejezte nyolcórás izzását. a Közép-Szerzetes szeme sarkából rápillantott, azon gondolkodva, hogy nem hibbant-e meg esetleg; és képzeletbeli ellenfelek leütését gyakorolta Dhalveron-nal, értelmes +6-os kesztyűjével. Wierd Dough ismét belenézett a varázskönyvébe, hogy biztos legyen, hogy nincs olyan erre-vagy-arra-jó varázslat, amit esetleg kifelejtett. (Bárki, aki 234 varázslatot memorizál naponta, könnyen elfelejthet valamit).

Végül Clerasil visszafordította figyelmét a kar-napórája kismutatójára. "Öt... négy.. három..." - Mindenki feszülten figyelt, olyan feszülten, hogy az már szinte fájt - "... kettő... egy... MOST! Tizenhatezer óra! Teleportálás! Teleportálás!"

És ezzel, Wierd Dough elteleportálta a party egyik felét, Sick Sword pedig a másikat, ami elég kevés erőfeszítésükbe került, teleportáló sisakjaiknak köszönhetően. Mindenki pont ott pattant ki ismét a létezésbe az Undorító Karakterek táborában, ahol eltervezték."

Rango, a vándor azonnal hangos riadót kiáltott. "ŐK AZOK!" - kiáltotta - "AZ UNDORÍTÓ-ELLENES KARAKTEREK! ITT VANNAK! ITT VANNAK!"

Perceken belül Dirk a Romboló, Wild Max, Peter Perfect, Da Bad Dude és Omnion fegyverekkel és anyagi komponensekkel csatasorba rohamoztak.

- "Omnion az enyém." - mosolygott gúnyosan Sick Sword, aztán a Hangos Melnic-hez fordult. - "Énekelj értünk, Melnic! Minden létező segítségre szükségünk van!"

- "Már tudom is a megfelelő dalt" - mosolygott Melnic a Hangos, Ye Cind lejátszóját már vállához is emelve. Adamantit bendzsóját pengetni kezdte, a lejátszó közben vibrálva játszani kezdett.

Clerasil is rögtön felvette a ritmust, és már húzta is elő Heward Misztikus Orgonáját a hordozható lyukából. Az orgona megfelelő nyílásába belerakott egy Jongorajátékos Kottái Tekercset (amely tekercs egyben egy papi varázslatot is tartalmazott, a rajta levő lyukak segítségével irányította az orgona sípjait) és ott hagyta a hangszert hogy csatlakozhasson a szólamhoz.

És Melnic a Hangos elkezdte:

"Álmodni a lehetetlen álmokat, ..."

Clerasil áldást, tűztől védő varázst, imát, és botot kígyóvá-t varázsolt mindenkire egyidőben. Harmincegy gally emelkedett fel halálos mérgű kígyóvá egymás háromméteres távolságán belül, ami inkább volt kellemetlen figyelemelvonás, mint súlyos fenyegetés. Da Bad Dude átrohamozott az ártalmatlan mérgeskígyók mezején, és megcsapta Clerasilt Stormslinger-rel, értelmes életlopó tőrével, de Clerasil -10-es vértezetosztályával és gonosztól védő varázsával természetesen nem talált.

"Harcolni a verhetetlen ellenséggel, ..."

Wild Max egy csövecske Eltűnés Varázsporával ügyetlenkedett, azt remélve, hogy láthatatlanul hátbaszúrhatja az egyik undorító-ellenes karaktert Kas kardjával és saját titáni erejével. A Közép-Szerzetes nem hagyta, hogy ez ilyen egyszerű legyen neki, hihetetlen gyorsasággal belerohant és villámgyors tenyér-csapással kiverte a tárolóedényt az Orgyilkosok Nagyapja kezéből.

"... Elviselni az elviselhetetlen bánatot, ..."

Koenieg jobb kezén odaszökdécselt a csoporthoz, leginkább azért, mert nem tudta kibogozni a lábait a lótusz pozícióból. Ez azt jelentette, hogy nem tudott egyszerre közlekedni, és használni a +5-ös védekező szablyáját, mivel hogy a bal kezében a +5-ös fapajzsát tartotta. Nem baj. Rango a vándor Escalato-val, +6-os intelligens széles kardjával közelített hozzá, így Koenieg egy Személyiségkorbács erővel csapta meg, amely ártalmatlanul pattant le Johydee Maszkjáról, de legalább megállásra és annak ellenőrzésére késztette, hogy vajon helyén van-e még az arca.

"... Futni, amerre a bátor nem mer;..."

Az undorító-ellenes karakterek közül többen együtt kezdtek énekelni a Hangos Melnic-el, vagy legalábbis tátogni a szavakat, miközben a varázslatok szóbeli komponenseit kellett mondaniuk. Wierd Dough mivel rájött, hogy majdnem minden ellenség le lett foglalva, megvonta a vállát, és a Romboló Dirk felé fordult, és pár centiméterrel mellé elmondott egy Gömbvillámrajt. Mivel mellé mondta, Dirk a Romboló mentődobást fogl kapni ellene (ami úgyis meglesz neki, a $#@!-tt Oltalmazó Szkarabeuszai miatt), de nem lesz lehetősége varázslatvisszafordítani az elektromosságot. Dirk a Romboló boldogan szenvedte el az ötven sebpont (átlagos veszteség fele) veszteséget; vagy ezt kellett tennie, vagy elengedni az "energiakontroll" erő fenntartását és veszteni 40 PSP-t. Aztán unottan szúrt szentségtelen kardjával és tőrével Wierd Dough felé, és mindkét alkalommal talált.

"... Helyrehozni a helyrehozhatatlan rosszat, ..."

Peter Perfect Ringmanre bámult és mosolygott; gonoszul mosolygott volna, ha nem lett volna az a francos jelzés a karakterlapján, hogy "törvényes jó". Már felült a harci lovára, és úgy döntött, hogy karddal előre rohamozza meg Ringmant, klasszikus lovag szokás szerint. Ringman számított is erre meg nem is, de készen állt; az ogár ereje semmi volt a viharóriás erejéhez képest, amely emberi izmaiban feszült ebben a pillanatban. Pontosan akkor, amikor Peter Perfect és csatalova felnyársalta volna, levetődött a földre, hagyta, hogy a ló félig föléfüsson, aztán felemelte a lovat és elhajította úgy hétlábnyi távolságra. A következő sort Sick Sword-re nézve, együtt énekelte a Hangos Melnic-el:

".. Szeretni, mégha távolról is, ..."

Eddigre, minden undorító-ellenes karakter morálja és harci dobása +10%-kal és +1-el nőtt, külön-külön, a Hangos Melnic-nek köszönhetően, és Sick Sword sem volt kivétel. Omnion előrerontott hozzá egy undorító vigyorral női féltünde pofáján, Hymenslayer-t magasan a feje fölé emelte, és teljes titán-erejével lesújott. Sick Sword névadó kardját bátran tartotta maga előtt keresztbe az érkező csapás elé. És amikor Hymenslayer s Beteg Kardba csapódott, Omnion hatalmas csodálkozására _nem_ érte el Sick Sword testét, és nem okozott sebzést.

"... Próbálkozni, amikor a karjaid túl kimerültek ..."

- "Hogy?!" - visította Omion. - "Ez lehetetlen! Nem dobtam 0-t, találnom kellett!"

- "Mi a baj, Omnion?" - üzent telepatikusan Sick Sword - "Nem olvastad a legújabb cikket a Dragon & Dragrace-ban?"

Nem, jelzett vissza fejrázással.

- "Egyenest a Játékmester szájából, feltéve ha van neki olyan. Eltörölték a -10-es vértezetosztály lehet a legjobb megkötést. Olyan nehéz lehet megütni miket, amilyen nehezet csak akarunk; és az én védelmeimmel, még ha nem is védekezek kifejezetten, -24-es VO-m van. Nem tudsz megütni, csak ha 20-t dobsz.

"... Elérni az elérhetetlen csillagot; ..."

Peter Perfect talpraállt, körülnézett, hol a kedvenc bosszantanivalója, és észrevette a bárdot, nem messzebb mint hat méterrel mögötte, egy áruló dallamot játszva. Megpördült, megtorlással a szemében, megrohamozta régi társát, és üvöltve lesújtott szent kardjával. Melnic a Hangos hárítássul felemelte Ollamh Bendzsójának nyakát, és az adamantit húrokkal feltartóztatta a kardot. Ez megbocsáthatatlan, gondolta Melnic, és a megdöbbent Peter Perfectet adamantittal megerősített acéllal védett tökön rúgta; ez csörömpölve vetette a lovagot a paripája oldalára. SOHA ne szakítsd félbe egy bárd énekét.

"... Az én küldetésem, hogy kövessem a csillagot, ..."

Omnion hitetlenkedve vágott oldalra balkezes +6-os sebző tőrével, és másodszor is elhibázta Sick Sword-öt. Sick Sword kardjának rapír-szerű szúrásával folytatta Omnion feje felé, és ő sem talált. "Látod?" - telepatizálta.

"Nem számít, milyen reménytelen, nem számít, milyen messze, ..."

Clerasil időközben Hádészi időket élt meg Da Bad Dude ellen. A -10-es vértezetosztály-határ megszüntetésének köszönhetően egyiküknek sem volt valódi esélye megsebezni a másikat, és a varázsvédettségük annyira erős volt, hogy egyikük sem tudta sebezni, vagy kontrollálni a másikat sem illúzióval, sem papi mágiával. Ekkor vette észre Clerasil, hogy Wierd Dough-nak is Tarterusi küzedelme van a Romboló Dirk-el, főleg, mivel az ősmágus VO-ja csak -14 volt, és Dirk ezt meglehetősen meg tudta ütni. Figyelmét nyugodtan elfordítva az ártalmatlan Undorító illuzionistától, Clerasil szent szimbólumát a Romboló Dirk felé célozta, és azt ordította: "TÁVOZZ!", mire a fekete lovag felsikoltott, és futott az életéért. - "Ha egy gonosz pap űzheti a lovagot, egy jó pap miért nem űzhetné a fekete lovagot?"

"... Küzdeni az igazságért... kérdés és késlekedés nélkül, ..."

Ez megszabadította Wierd Dough-ot, hogy csatlakozhasson Clerasilhoz Da Bad Dude ellen. Ő egy klasszikus tükörképmás varázslattal indított, amellyel négy hamis hasonmását hozta létre, amin Da Bad Dude könnyedén átlátott egy bizonyos első szintű illuzionista varázslat segítségével, amit az illúziók átlátására lehet használni. Wierd Dough fejbe verte magát amiért egy illúzionistát illúzióval akart rászedni, és elővette a Hősiesség Varázsitalát (ami normálisan nem is hat rá, mivel nem harcos), megitta, gesztikulált, és hirtelen a zene igazán hangos lett, ahogy az átalakulás megtörtént. "Juhhéé!" - kiabálta ahogy berserker harci lázba jötten mindkét kezében mágikus tőrrel megrohamozta az Undorító illuzionistát.

"... Akár a pokolba is leszállni az Égi célokért; "

Sick Sword felderült a dal ezen sorára; Omnion gúnyosan mosolygott rá.

- "Cél vagy nem cél" - átkozódott a féltünde - "Még így is én vagyok a jobb fegyverforgató."

- "Igen, tényleg?" - kétkedett Sick Sword telepatikusan, közben három vagy négy dupla hárítást végrehajtva Undorító ellenfele ellen.

"... És tudom, hogy ha egyedül maradok igaz e dicső küldetésben..."

- "Ja." - gúnyolódott Omnion. - "Hogyha nem csöpögne rólad az a francos rengeteg mágikus védelem, ebben a pillanatban a melleidre vésném a monogramomat."

- "És miközben azzal foglalkoznál" - válaszolt gondolatban Sick Sword - "és sikeres radiális keratotómiát (az apróvágásos lézeres szemműtét -- KerGiz) hajtanék rajtad végre."

- "Hmmm." - gondolta Omnion. "EZ jó."

"... És szívem békésén és csendben pihen, ha nyugalomra térek. ..."

Sick Sword a szemek köpenyének egyik hátrafelé néző szeme segítségével hátrasandított, hogy lássa, mit csinál Wierd Dough. Volt esze hozzá, hogy elmondja a valószínűleg leghatásosabb varázslatot az Undorító ősmágusok szótárából, a Tenser lebegő átalakulását, és így tökéletesen alkalmas lett arra, hogy Da Bad Dude-t halálra támadja. Nagyszerű. Teljes figyelmét visszafordította Omnion felé, akinek még mindig nem sikerült áttörnie a védelmein. Kicselezte Omniont, és eliramodott a táboron keresztül, telepatikusan utána kiáltva: "Na gyere, kapj el, ha tudsz!"

Bejött a terve. Omnion bekapta a csalit és utánairamodott. Az Undorító Karakterek táborában vagy környékén semmi nem gáncsolhatja el Omniont, amióta tud Koenig fejlesztett csapdavarázsáról; tehát nem ez az, amiért Sick Sword elcsalta onnan. El kellett csalnia a törvényes gonosz némbert, mielőtt ő követi őt akár messzebbre is. Omnion Sick eldobta a +5-ös visszatérő shurikenjét, és nem talált.

"... Az az egy férfi, megvetve, és hegekkel borítva ..."

Kétségbeesésében, hogy a halálos támadó-gömb előtte van, amely már majdnem megsemmisítette, Da Bad Dude egy fantazmális erő varázslatot kezdett el mondani. Erre majd a valóság megváltoztatásához van szüksége. Clerasil nem volt szupra-géniusz, de ezt ő is tudta, és egy tűzcsapást mondott le az illuzionistára. Annak gyűrűje visszafordította a fele hatást, és mindketten csak 2 pontot sebződtek a Ragyogás Sisakjaiknak köszönhetően, de ez elég volt, hogy megzavarja Da Bad Dude varázslatát. Kékesfehér mágikus energiával a kis berserker szemeiben, az átalakult Wierd Dough gyorsan és erőteljesen lecsapott Excaliburral és +5-ös tőrével, és földre kényszerítette az Undorító illuzionistát.

"... Utolsó bátorságával is küzdve ..."

Koenieg folyamatosan Zen Druida Buddhizmusával traktálta Rango-t a 25 hatástalan kardvágása mellett, és láthatóan ez elég volt neki. Mikor tizenkettedszer hallotta hogy "Egyet hogy megváltoztasd, és egyet hogy ne változtasd meg", Rango eldobta a fegyvereit, égnek emelte a kezeit, és felkiáltott: "Hagyd abba! Hagyd abba! Vigyétek el tőlem ezt a fa-agyút! Arrrggghhhh!"

A Közép-Szerzetes is egész jól elboldogult Wild Max-al. Az Orgyilkosok Nagyapjának -18-as vértezetosztálya eltalálhatatlanná tette, de nem javította a mentődobását a mentődobás nélküli varázslatok ellen 10-re vagy alá. Így, amikor a Virágok Nagymestere (ez volt a Közép-Szerzetes) a telekinézis gyűrűjével megragadta, eznnek nem tudott ellenállni, így a Közép-Szerzetes magasan felvitte a levegőbe, majd maximális sebességgel gyorsulva levetette - a Gravitáció kis segítségével. Nekicsapódott a földnek és 30d6 sebpont veszteséget szenvedett, ami azonnal megölte.

Mielőtt Melnic a Hangos befejezhette volna a dalt, még mindig ott volt a kis ügy a nagyon udvariatlan lovaggal, aki még mindig el akarta hallgattatni. Frusztrálódva az ellenfele makacsságán, kinyitotta az egyik hordozható lyukát, elővette Lum, az Őrült Gépezetét, beállította a célkeresőt, és megnyomta a "Ne nyomd meg" jelzésű gombot, mire a Lopakodó Végzet - 800 darab egysebpontos veszteséget okozó féreg - materializálódott pontosan Peter Perfect fölött. Ő természetesen megdobta a mentőjét a nincs-is-mentődobás-rá varázslatra, így csak 400 sebpontot sebződött; de ez pont elegendő volt arra, hogy csontig letisztítság. Hát ez rossz. Ha aktiválni tudta volna egyik tűzalapú varázslatát, az egész felhőt felgyújthatta volna.

"... Elérni ... az elérhetetlen csillagokat!"

Ez volt a végszója. Sick Sword visszamosolygott Omnionra, gesztikulált, és megnyitott egy egy-nőnyi átjárót egy másik dimenzióba. "A Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt létsíkra tartok" - cukkolta; "Gyere utánam, ha mersz!"

Nem volt túl sok ideje; a teste már kezdett átszívódni a kapun, mikor eszébe jutott, hogy még nem is magyarázta el az egész tervet Ringman-nek. "Francba" - szidta magát, és gyorsan elsuttogott egy "Üzenet" varázslatot. A suttogott szavai lézervékony sugara csak Ringman füleibe jutott el, de csak annyit tudott elmnodani, mielőtt a kapu bezárult volna "Az nyílvessző, figyeld a nyílvesszőt!"

Ringman megérintette a fejét, mintha elment volna a hallása, aztán rájött, hogy ki szólt. A nyílvesszőt... melyik nyílvesszőt? Mire gondolhatott?

Omnion feje füstjeleket füstölt. "AZT AKAROD, HOGY KÖVESSELEK?!" - visszahangoztak szavai a völgyben - "HÁT MEGKAPOD!" És ujjaink egy pszionikus összecsapása után ő is eltávozott Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt-ra.

Még csak észre se vette a gigantikus mágikus-tárgy-halmot, ami Sick Sword interdimenzionális átjárója lábánál keletkezett.

 

# 32. fejezet

A Sick Sword elméjét körülvevő világ alig volt több, mint az alapszínek áramlásának felhője. Ez volt a leghosszabb átmeneti sík amin eddig át kellett jutnia, mielőtt anyagiasul egy szilárd létsíkon. Omnion _lehet_ hogy képes arra, hogy ebben az éteri levesben megtámadja, de valószínűleg nem jut sokra, még akkor se, ha megtalálja.

Végre alakok keztek szilárdulni és köronalak kezdtek szilárdsággal kitöltődni. Volt gravitáció, alul zölddel, felül kékkel, barna és vörös foltokkal. A barna oszlopszerű volt és függőleges, a piros gúlaszerű volt, és nyilvánvalóan messzi. Aztán az egész kép összeállt, hanghatásokkal, és minden érzékszervre ható érzésekkel, hideggel a lába alatt és minden. Egy mező közepén állt egy enyhén borult napon, egyetlen barna törzsű fával (amiről madarak énekeltek) és egy vörös pajtával a messzi távolban. Hirtelen minden olyan hűvösnek tűnt; részben mivel a hidegtől védő gyűrűje a Földön maradt, és részben, mivel anyaszült meztelen volt.

Egy meglehetősen dundi középkorú nő szaladt felé, a standard középkori szokás szerint felemelve ruháját, hogy ne lépjen rá. Meglepettnek tűnt, de minden parasztasszony annak tűnne, ha egy erdei nimfa hirtelen materializálódna a kiskertjében. Sick Swordnek viszont nem volt számára sok veszteni való ideje; meg kell találnia Omniont.

Másrészt viszont, miért nincs Omnion ugyanitt? Minden bizonnyal Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt egy másik részén jelent meg. Nagyszerű; ezzel Sick Swordnek rengeteg időt adott, hogy újraépítse a fegyv--

- "És mondja meg, mit csinál itt, fiatalasszony, parádézik itt más földjén, meztelenül? Azt kellene tennem, hogy --"

- "A megjelenésem elkerülhetetlen volt, asszonyom" - magyarázkodott Sick Sword - "Nem vagyok idevalósi. Nincstelenül kellett idejönnöm, de abszolút nincstelenül, hogy levadásszak egy féltünde nőt. Látta esetleg --"

- "Hát, ha tényleg nincsenek ruhái," - szakította félbe a kövérkés asszony - "Akkor adok magának egy köpenyt, vagy valamit. Jöjjön csak be."

- "Ööö, rendben, de hegyes kalapot nem veszek fel."

- "Hogyan?" - kérdezte az idősebb nő. Vállat vont, és vezetni kezdte a gazdaság távolabbi oldaláig. "Izabella a nevem." - kezdte - "És magát hogy hívják?"

- "Sick Sword" - válaszolta, mintha a neve csak egy közönséges név lenne.

- "Sick Sword (Beteg Kard)? Hát ez meg miféle név?"

- "Hát az Izabella az miféle?"

- "És mit csinál egy 'Sick Sword' Észak Fliedershire-ben?"

- "Észak Fliedershire" - jegyezte meg Sick Sword a település nevét. "Én... nézze, minél kevesebbet tud arról, hogy ki vagyok és miért vagyok itt, annál jobb magának. Egy féltünde nőt keresek meglehetősen rossz természettel. Valószínűleg ő is meztelenül bukkant fel. Nem látta?"

- "Nem, de mindent a maga idejében. Jöjjön be."

A gazdasági udvar hátulján levő parasztházba vezette, és hátára terített egy hosszú ujjú gyapjúköpenyt. "Halálra fog fagyni ha az évnek ebben a szakában meztelenül mászkál. Mióta volt kinn így?"

- "Ó, nem lehetett több, mint hat másod-- ó, nem sokáig."

- "Jó, egy akkor egy jó forró csésze koszos víz mindjárt helyrehozza." Átment a másik szobában álló kannához, és egy evőkanál piszkot töltött a csészébe.

- "Érdekes szokás" - gondolta Sick Sword, és keresgélni kezdett a szobában. Kikémlelt egy seprűt meglehetősen elaggott fejjel, de jó állapotban levő nyéllel. "Bocsásson meg, Izabella, de szükséges magának az a seprű a sarokban?"

- "Ó, az a régi darab? Már évek óta nem működik. Csak mindig lusta voltam, hogy elvigyem a szervizbe."

"Jó istenkém, II. Isten." - rezzent össze Sick Sword - "Szeretném használni. Szabad?"

- "Persze, legyen a vendégem -- hé, mit csinál?"

- "Most mondta, hogy a seprű nem működik. Engen csaj a nyele érdekel." Leszedte a végéről a cirokszálakat.

- "De ezzel nem veszítem el a garanciát?"

Sick Sword égnek emelte a szemeit, figyelmen kívül hagyta a mondatot, és mindkét kezével megfogta a botot. Feje fölött elég gyorsan forgatta ahhoz, hogy egy B-dúrt hozzon létre a magas C fölött, aztán képzelt ellenfelek blokkolását és támadását kezdte gyakorolni. - "Ez nem a kedvenc fegyverem, de jelen körülmények között megteszi."

- "Fegyver? Körülmények?" - Izabella gyakorlatilag elejtette Sick Sword forró hígított piszkos csészéjét.

- "Igen, fegyver és körülmények. A féltünde akit üldözök, Omnion, a Föld istencsapása. Azért hívják Omnionnak, mivel mindent magának akar - ez az Omni. És ha nem építem fel a személyes fegyvertáramat, ő fel fogja, és boldogan cserkész be és szúr majd hátba engem. Magassszintű szabadúszó harcosnak lenni, megvannak a maga veszélyei, amint látja. Nem tudja, merre találok egy kis ként, vagy denevéreket errefelé?"

Izabella már így is szinte elnémult a sokktól. A nő, akit beengedett a házába vagy egy áldozat, egy bottal, vagy egy pszihopata egy bottal. A legjobb, amit tehet, hogy elmond neki mindent, amire kíváncsi, hogy az információ kivezesse aztán a házából.

- "V...van egy régi denevérbarlang körülbelül ö...öt kilométerre innen délnyugatra. És ként is t..tud szerzni arrafele a városban."

Gondolkodott egy kicsit. "Város. Van kovácsa is?"

- "Igen, minden, amit _akar_! Csak siessen, mielőtt mindenki bezér mára."

- "Rendben, azt fogom tenni. Ja igen, köszönet a vendéglátásért és a seprűnyélért. Bárcsak meg tudnám fizetni, de semmim sincs." - ezt mondva, és már régen megérezve vendéglátója idegességét, távozott.

Még félúton sem volt az út felé, amikor meglátta Izabellát lóháton vágtatni a város felé a mellékúton. Minden bizonnyal Izabella meg akarta előzni, hogy figyelmeztesse őket. Ez nem lesz jó; az idegen kultúrának olyan kis részével akart csak megismerkedni, amekkora lehetséges. Így, használta elméjét, és megnyitott egy rövid gyorsjáratú utat. A létező világok egyetlen lova sem tudja megelőzni a Dimenziósétát.

 

# 33. fejezet

Dirk a Romboló azután tért vissza a csata színhelyére, miután Clerasil űzése lejárt. Azon töprengett, vajon miért ijedt meg annyira egy adamantit páncélos embertől, akinek a szent szimbóluma úgy néz ki, mint egy szextáns. Aztán abbahagyta az ezen való gondolkodást, és azon kezdett el gondolkodni, miért nem gondolt arra, hogy ugyanezt csinálja Ringman-nel. Mindenesetre, mire visszatért, a csatatér kedvező megjelenését.

- "Dirk, a Romboló" - kuncogott Clerasil. "De _örülök_, hogy ismét csatlakozni tudsz hozzánk."

Wierd Dough felállt és csúnyán rávigyorgott Dirk-re, aztán a Hangos Melnic és a Közép-Szerzetes is követték a példáját, ide-oda mozgatva varázsmondó-ujjaikat, hadonászva fegyvereikkel, és tenyerükbe öklözéssel. Dirk a bajtársaira nézett, hogy segítsenek neki, de sajnos ők szomorúan el voltak verve. Wild Max úgy nézett ki, mint akinek egy végzetes esése volt, és az is volt neki. Da Bad Dude hulláján mindenfelé La Machine nyomok voltak. Rango az egyik sarokban hempergőzött, minden felszerelésétől megszabadulva. És még a jó öreg Peter Perfectből sem maradt elegendő a felismeréséhez.

Koenig mindezek után még mindig lótusz-pozícióban volt, valami erdőhöz illőn meditálva.

Wierd Dough odaszólt a fekete lovagnak: "_UGYE_ elteszed azt a szentségtelen kardot és tőrt, vagy nem?"

Eltette.

- "Nagyszerű." - Wierd Dough a szokásos sebességgel hajtotta végre a "Hadifogoly" műveletet.

Közben Ringman még mindig Sick Sword mágikus tárgyainak halma fölött görnyedt, azon tűnődve, vajon melyik nyílvesszőt értette a lány az üzenetében. Talált az egyik hordozható lyukában egy tegezt, amelyikben tizenegy nyílvessző volt; de egy páron kívül az összes különbözött. A vesszejük elvarázsolt kaliforniai szikvójafenyő (redwood -- ezt írja a szótár!), elvarázsolt balsa, elvarázsolt cinkborítású alumínium; tollak olyan madarakról, amelyekről Ringman még soha nem hallott, valószínűleg szintén mágikusak; és egyenlő oldalú háromszög alakú nyílhegyek, lyukkal a közepükben.

Egy egyenlő oldalú háromszög nyílhegynek... na _ez_ érdekes. Ez a modell nem olyan pontos, mint az egyenlő szárú. És miért van a hegy közepében az a lyuk, mint valami varrütű, amit még egy pár évszázadig nem találnak fel? Halványan emlékezett, hogy látta már előtte valahol ezt az alakot, de nem tudta elhelyezni --"

Igen, ez az. A fekete háromszög a lyukkal a közepén, Omnion +5-ös visszatérő shurikenjének az alakja, amit a nyakában hord. A háromszög jelképezi a rendet, a feketeség a gonoszt, a lyuk az univerzum közepében -- az Omni-t. A három toll a száron különböző volt: egy sólyomtól, egy fülemülétől és egy szarkától. Egy harcos madár, egy varázsló madár és egy tolvaj madár. A két nyílvessző szinte bűzlött Omniontól. Talán gyilkolás nyílvesszői voltak.

- "Rendben, megfogtál." - siránkozott Dirk a Romboló, középkori alsógatyáira vetkőztetve. - "Engem is hullává fogsz alakítani?"

- "Kizárt dolog" - mondta Clerasil - "Nem éri meg az erőfeszítést, több szempontból sem." Odasétált Wild Max megtört alakjához, aztán odafordult Da Bad Dude szétvágott testéhez, mindkettőt megkerülte, és így szólt, "Áhh, majd később élesztem újra őket."

- "Újra akarod _őket_ éleszteni?" - csodálkozott a Közép-Szerzetes.

- "Megfosztva őket minden mágikus tárgyuktól és pszionikus erőiktől, természetesen. Foglyai az anti Undorító Karakterek Interkontinentális Uniójának -- ezek vagyunk mi. És úgy is fognak szolgálni, mint ... emlékeztető múltbeli félrelépésünkre."

Mindenki lehajtotta a fejét néhány másodpercre, aztán megfeledkeztek az egészről.

Clerasil vetett egy pillantást Peter Perfect fehér csontjaira. "Hmmm, ez el fog vinni egy feltámasztást, hogy ezt a fiút újra talpra állítsam."

A kupacban voltak még tárgyak, amelyek ugyanolyan fontosan voltak Ringman-nek, mint a nyílvesszők; például ott van egynek a lány Beteg Kardja. A kupac legtetején feküdt, tokján kívül, a +6-os sebző tőrrel egyetemben. Ez is törvényes jó jellemű volt; túlságosan csábító volt ahhoz, hogy ki ne próbálja.

Abban a pillanatban, hogy megragadta a nyelet, a levegő vakító fehéren tört ki, és a kard tele-empatikus hangja vágta keresztül a levegőt -- "DA da DAAAAAaaaAAAAAaaaaAAA!"

- "ÉN VAGYOK A BETEG KARD."

"Istenem" - gondolta Ringman. "Ez a kard hatalmasabb, mint az én régi Prometheusom." Nagyot nyelt. - "Üdvözöllek, én pedig --"

- "RINGMAN. TUDOM. HORDOZÓM ÉS NÉVROKONOM MÁR SOKAT MESÉLT RÓLAD."

- "Névrokonod? Én azt hittem, ő nevezet magáról el téged."

- "ÉN MÁR AKKOR IS SICK SWORD VOLTAM, MIELŐTT Ő EGYÁLTALÁN ELHATÁROZTA, HOGY ÍGY HÍVJA MAGÁT. KÜLÖNBEN IS, ÉN KÉPVISELEM AZ UNIVERZUMBAN A NAGYOBB ERŐT."

"És még beképzeltebb is, mint Prometheus, ha ez egyáltalán lehetséges" - gondolta Ringman.

- "A CÉLOM, HOGY MEGÖLJEM A GONOSZT, LEGYŐZZEM A KAOTIKUS GONOSZT, MEGÖLJEM A GONOSZT, MEGDÖNTSEM A KÁOSZT, MEGÖLJEM A GONOSZT, MEGÖLJEM A GONOSZ ÉS NEM-EMBER SZÖRNYEKET, MEGÖLJEM A GONOSZT ÉS MEGÖLJEM A GONOSZT."

- "Gonosz megölése ötször?" - kérdezte Ringman a kardot.

- "TERMÉSZTESEN. BIZTOS AKAROK BENNE LENNI, HOGY MEGÖLVE MARAD. ÉS +6-OS LEFEJEZŐ SEBZŐ KARD VAGYOK, ÉLETLOPÓ, TÁNCOLÓ, KILENC ÉLET LOPÓ, NEM ÚGY MINT A TE RÉGI 'PROMETHEUS'-OD AKI EGYSZERŰEN CSAK EGY SZENT KARD VOLT."

- "Hé!" - sikoltott Prometheus Peter Perfect maradványai közül. "Vigyázz, kit nevezel 'egyszerű'-nek!"

- "Izé, " - kezdte Ringman bocsánatkérően. "Gyűlölöm, hogy ezt kell mondanom, de nem vagyok jártas a széles kardokkal. Csak a hosszúkardokkal és a fattyúkardokkal."

- "HÁT, EZ NEM OLYAN, HOGY FEGYVERMESTER VAGY, ÉS SZÜKSÉGED LENNE RÁ, HOGY ÉLETBEN MARADJÁL, VAGY VALAMI. HARCOS VAGY, EZÉRT CSAK -2 BÜNTETÉSED LESZ HOZZÁM -- JA, ÉS LEGYÉL HÁLÁS, HOGY TÖRVÉNYES JÓ VAGY."

- "Miért ne? Az én javaslatom volt Sick Sword-nek, hogy _ő_ az legyen.

 

# 34. fejezet

Sick Sword egy tekintélyes aranyröggel a kezében jött ki a kénbányából, amit pénzként használ majd, és ismét Dimenziósétált, majd pontosan egy pénzváltó ajtaja előtt materializálódott. Bement, és az asztalra ejtette a rögöt. "El szeretném adni azt az aranyat a pénzbeli értékéért."

A pénzváltó gyapjúköpenyére nézett, hihetetlen alakjára nézett, aztán a darab aranyra, majd a mérlegre. "Izé... kilenc és fél troy-uncia. Az áru _úgy tűnik_, igazi, rendben. Úgy is érezni. Az kilenctized font; adok érte azonnal hét aranyat, ha ez megfelel önnek."

- "Oh, rendben, az jó lesz." - mondta, felmarkolva a hét darab 3/16 inch vastag aranyérmét, és az ajtó felé indult.

- "Mit mondott, hol is találta az aranyat?" - kérdezte a pénzváltó.

- "Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de tizennyolc éves korom előtt bányász voltam." - kiment és a legközelebbi üveges felé vette az irányt.

Ah, megvan a cégtábla -- nem egy olyan nyelven, amit ismer, de könnyedén Megértette: "Üvegműves". Bement, ledobott a pultra két aranyérmét, és azt mondta: "Szükségem van két makett üveg széles kardra, és két tőrre, amelyek rövid, vékony üveg fonállal csatlakoznak egymáshoz.

Ez egy szokatlan kérés volt, de a boltvezető beleegyezettt. "Meg tudom csináltatni másfél órán belül. Milyen típusú üvegből parancsolja?"

- "Oh, mindegy, -- ami a legolcsóbb és leggyorsabb vele dolgozni." Elővett egy darab édesgyökeret, amit a dimenziósétája alatt szedett, és rámondott egy gyorsítást az üvegművesre. "Egy óra múlva itt vagyok." - Ezzel otthagyott egy aranyat, előlegként, és elment.

Ahogy keresztülment a földúton, látta meg a belovagló Izabellát. IZabella is meglátta őt, megdöbbenten állította meg mellette a lovát. - "Hogyan sikerült ideérnie még előttem?"

- "Gyors futó vagyok." Ez igaz is volt, csak nem ez volt a válasz a kérdésre.

- "Legalább negyven kilométer per órával kellett lovagolnom."

"Még mindig a régi per-óra rendszert alkalmazzák errefelé" - gondolta. - "Izé, nézze, ugyanúgy jutottam el ide maga előtt, mint ahogy a farmjára jutottam el, először. És amint mondtam volt, minél kevesebbet tud meg, annál jobb. Ha szeretné, visszaadom a seprűnyelét és köpenyét."

- "N-n-nem, rendben van." Hirtelen nagyon nem biztonságosan kezdte el magát érezni egy olyan nőhöz képest, aki lovon kétszer olyan magas, mint akivel éppen beszél. - "Maga... maga a... a Tűzevő?"

Sick Sword összeráncolta a homlokát és beleolvasott az agyába. A tűzevő nevet adták annak a nemlétező istennek, aki egyszer eljön, és megmenti őket egy sötét valamitől, amit nem igazán tudott kiolvasni Izabella elméjéből. "Úgy érti, Isten vagyok-e?" - kuncogott. "Néha tényleg elgondolkodom rajta. Van néhány kevésbé hatalmas barátom, akik legyőztek isteneket a saját idejük-- ó, nem, nem hiszem, hogy én lennék ez a tűzevő. Nem, hacsak Omnion nem kezdett itt rémuralkodni."

Izabella idegesen vágtatott el, válasz nélkül. Sick Sword vállat rándított, és betért a kovács boltjába.

- "Kérek egy acéltpúpot (steel)" - jelentette be.

- "Elnézést, nem adunk el lopott (steal, a kiejtése hasonló az acéléhoz -- KerGiz) árut." - nézett rá mogorván a kovácsmester.

- "Nem, nem lopottat, hanem vas-mészkő-faszén ötvözetet. Már biztosan hallott róla."

- "A tiszta vas ötvözéséről tisztátalan nemfémekkel? Ne legyen nevetséges. Már próbáltuk a szenezett vasat, de az merev, és törékeny."

- "Nagy széntartalommal igen, de én arról beszélek, ha kevesebb mint fél százalék szenet ötvöznek a vassal. És egy kis mészkő, a jobb minőség miatt. Nézze, itt egy arany, ha használhatom az olvasztókemencéjét. Csak egy kis mennyiségre van szükségem, és azt hiszem, le lesz nyűgözve az eredménytől."

- "Igen, biztosan, szolgálja ki magát. Ma csak egy kis vasat olvasztok."

Mosolyogva a kohó felé vette az irányt, és kinyitotta a fedelet. A kiáradó hő bárki mást elnyomott volna, de ő csak mint múló kényelmetlenséget söpörte félre. Egy pillanatra tanulmányozta a vörösizzó fémet, aztán kovácsfelszerelést keresve körülnézett a szobában.

- "Hé, mire kell magának a kovácsfelszerelés?"

- "Faszén kell" - mondta. Kinyitotta a tűzhely ajtaját, és a szokásos fából rakott tüzet találta benne, amit ifjúkorában a Földön olyan jól megismert. Benyúlt, és letört a fából egy kis darabkát mikronnyi pontossággal annyit, amennyire szüksége volt.

- "De, hölgyem, azok tűzforró széndarabok!" - kiáltotta a kovács.

- "Tudom" - mondta, magasra tartva amint a kezében átvitte a szobán keresztül. Az elszenesedett fadarabot az olvadt fém felé tartva, belemorzsolta a fémbe, majd bekapcsolva pszionikáját, telekinetikusan belekavarta. Semmi esetre sem rakja bele a kezét a fémbe, mert akkor hat másodpercenként egy sebpontot veszítene.

- "Hmm." - fordult vissza - "Nincs esetleg itt véletlenül egy kis mészkő, vagy igen?"

A kovács és két segédje rémült tekintetüket egy pillanatra se fordítva el róla, egyszerre mutattak a sarokban levő mészporral teli zsákokra.

- "Aha, természetesen, el sem téveszthettem volna." - odament a zsákokhoz, kinyitotta az egyiket, és kivett egy pontosan kimért marékkal, átvitte a kohóhoz, és beledobta a vas-faszén keverékbe.

- "Most figyeljenek" - adta az utasítást, és kiöntött egy fémöntecset meleg vízbe - körülbelül testhőmérsékletűbe - aztán addig pörgette a levegőben, amíg teljesen hidegre nem hűlt. Vagyis az ésszerű kovácsolási hőmérsékletre. Ha hirtelen hűtöm le ezt az ötvözetet, vassá, szénné, és mészkristállyá esik szét -- de ezt már tudják, nem?

Mindannyian bólintottak, még mindig rémülten és elnémulva.

- "Ezért másféle módszerrel kell lehűtenem. Mondjuk, nincs véletlenül egy kis kristály, vagy üveg-kúp -- nem, azt hiszem, nincs. Ó, Gyehenna, szavamra mondom, tudják, mit kell legközelebb itt csinálni."

Felemelte a fémöntecset és az egészet a legközelebbi hűtőteknőbe mártotta. Olyan kemény és merev volt, amilyen az acél csak lehet; de mégiscsak acél volt, és ez elég. Mosolygott, és viszlátot intett a boldog kovácsnak és inasainak, akik egy félve intettek vissza a lánynak, amint eltávozott a darab acéljával.

Pontosan akkor ért vissza az üvegműveshez, amikor a mester villámgyors mozdulataival az utolsó simításokat hajtotta végre a modelleken.

- "Hátittvan" - mondta, észre sem véve, hogy milyen gyorsan beszél - "Egyeredetiszéleskardésegytőrpár- amialegvéknyabbüvegszállalvanösszekötve. Százszázalékhogysenkinemcsináljameggyorsabban."

- "Köszönöm." - mondta Sick Sword, elvéve a tárgyakat - "Ja, és szeretnék még egy darabka fölös üveget is."

- "Tessék, használjaalecsöppenüvegdarabkáimat. Visszaszoktamrakniakohóba, vagypótolomugyanannyihomokkal."

- "Igen, biztosan." - mondta, felszedve egy kis üvegcseppet és a törékeny acélöntecséhez dörzsölte. Kántálni és gesztikulálni kezdett, és negyvennyolc másodperrel később az üvegdarab és az acél is eltűnt.

Az üveg széleskard és a két tőr, amelyeket a vékony üvegszál-csatlakozásánál három részre tört, már az igazi acél rugalmasságával és szilárdságával rendelkeztek.

- "És most, varázsoljuk el őket." - mondta, úgy különösebben senkinek, egy kis mésszel és szénnel amit a vasműből szerzett, még mindig a kezében. A fekete és fehér port a három fegyverre szórta, és ugyanazt a varázslatot elmondta kétszer. Most, négy óráig és öt percig, ez a három fegyver képes lesz megsebezni a csak mágikus fegyverekkel sebezhető lényeket, mint például Omniont.

Visszament az utcára egyik üvegacél tőrét és a seprűnyeket a köpenyébe tűzve, és elméjével Omnion elméjét kereste. Semmi. Kétségkívül még mindig védi a tudatzár varázslata. Semmi baj, akkor majd Omnion találja meg őt. "Kövess ha van rá merszed" - kihívása túl beképzeltnek hangzott hogy figyelmen kívül hagyja.

A levegőben suhogtatta az üveg széleskardját, amikor a város riadóharangja megszólalt.

- "Jön!" - kiáltotta a városi kikiáltó - "Jön!"

Omnion - gondolta Sick Sword. Szóval, ellensége gyorsabban beért a városba, mint ő. Mindenfelé, emberek szaladtak be az utcákról a házaikba, és zárkóztak be. Sick Sword megpillantotta Izabellát, amint a lováért szalad és elesik, ahogy egy kisebb földrengés megrázza a talajt.

Sick Sword nyomon követte a rázkódás útját, és a horizontot fürkészte. Omnion semmilyen módon nem tud elérni egy ilyen hatást.

- "Mit csinál? - kiáltott neki Izabellának, aki éppen tápászkodott fölfelé. "Menjen el onnan! Jön Smaugzilla!"

- "Smaugzilla?" - Ez majdnem úgy hangzott, mint annak a sárkánynak a neve, aki az otthoni városukat gyötörte, mielőtt Ringman legyőzte volna. - "Ki az a Smaugzilla?"

- "A sárkány!" - sikoltotta Izabella - "A nagy, vörös, tűzokádó sárkány!"

Egy sárkány, valóban? Hát, talán tehet egy kis kitérőt Omnion keresése közben...

 

# 35. fejezet

Dirk a Romboló zaklatottan ült egy szikladarabon, keze és lába adamantit kötelekkel megkötve, és egy könyvet olvasgatva, amelynek címe: "Varázslathatások Egyszerűen: gyakorlati útmutató a mágiaazonosításhoz kezdők számára (úgy is ismerve, mint a Végtelen Bölcsességek Könyve"). A címlapján egy hatalmas, szarvas, narancsszínű szobor volt, amelyet rubin szemeiért fosztottak ki. A második fejezetnél, a Druida varázslatoknál járt, és most érkezett el a hetedik szintű varázslatleírásokhoz.

- "Hmm, mit is mondtál, hogyan ölted meg Peter Perfect-et?" - kérdezte Dirk.

Melnic megmutatta Dirknek a hordozható lyukat, amelyben az Őrült Lum gépezete volt. - "A Lopakodó Végzet varázslattal, természetesen."

Szerencséjére, a varázslat ott volt a következő oldalon. Csöndesen elolvasta: "Amikor a druida elmondja a _lopakodó végzet_ varázslatot, 500-1000 darab mérges, harapós és fullánkos pókot, rovart vagy csúszómászót idéz meg. Ez a szőnyegszerű tömeg 20 négyzetlábnyi területet lep el, és a druida parancsára 10 láb/perc sebességgel mászik a zsákmánya felé 80 láb (szabad területen 80 yard) távolságon belül, abban az irányban, ammerre a druida parancsolja. A lopakodó végzet megöl minden normál támadással sebezhető lényt, mivel minden apró szörny 1 sebpont veszteséget okoz (és a támadása után elhull), ..."

Várjunk csak egy percet! - azt írja, hogy "normál támadással sebezhető"?! Ez az! Nincs veszteni való idő; Dirk a Romboló átlevitált a terepen, és lepottyantotta magát jóbarátja, Peter Perfect csontjai mellett. "Pete, Hé, Pete! Ettől a varázslattól haltál meg? Azok a férgek meg sem tudtak volna sebezni téged, hallod? A normál támadásokra immunis vagy, mint mi, többiek!"

Amint ezt Dirk a Romboló kimondta, nagy letépett húsdarabok anyagiasultak a semmiből, és tapadtak rétegekben Peter Perfect csontvázára. Prometheus még mindig a jobbkéz csontjain nyugodott, és még mielőtt a lovag kinyitotta volna a szemét, a megragadta a kardját, egyenesen felült, és átvágta Dirk adamantit köteleit, egy milliméter távolságban a bőrétől.

- "Óvatosan, Pete." - panaszkodott Dirk, amint ledobta magáról az utolsó adamantit köteleket. "Csak érintsen meg engem az a dolog, és automatikusan sebződöm 10 pontot!"

- "Bocsánat, Dirk." - mondta a lovag, kinyitva a szemeit. Rögtön felmérte a helyzetet. "Nem jó, ha itt maradunk. Érintsd meg a varázstárgyaid kupacát, és teleportáljunk vagy fél-league-nyit nyugatra.

- "Jól van." - felelt, és egyenest a tárgyaihoz indult.

- "Micsoda?" - kapkodott levegőért Wierd Dough, ahogy észlelte a mozgást. "Dirk szabad, és Peter Perfect itt van újraéledve!"

Peter mosolyogva érintette meg varázstárgyai kupacát. "Helytelen válasz, bolond, igazából soha nem voltam halott! Csak nem gondoltad, hogy egy csekély 400 sebpont veszteség megölhet _engem_, vagy igen? Dirk -- egy, kettő, HÁROM!"

Mindketten eltűntek.

Mintha varázsütésre, Ringman lenézett Sick Sword kupacára és megpillantotta a 12. számú kártyát a "Hősök Közhelygyűjteménye"-ből, és felolvasta: "Megint megszöktek."

- "Francba," - átkozódott Clerasil - "Hova mentek?"

Pont ez volt az a pillanat, amire Rango várt. Megfoszthatják a mágikus tárgyaitól, leszívhatják pszionikus erőpontjait (#@$! ismételt mentális támadásokkal) de nem foszthatják meg a találékonyságától. Felpattant, és fejest ugrott a tárgyhalma tetején levő felfordított teleportáló siskaba, azzal a maximális pontossággal, amit egy 19-es ügyesség csak megenged. Azonnal aktiválta a sisakot, és elteleportálta magát és a teljes kupacot -- kivéve az adamantit bilincseket -- negyed league-nyit keletre.

Wierd Dough látta ezt, és ismét meghökkent. "Ő is megcsinálta! Átkozott, tudtam, hogy mégis inkább 'mozdulatlanság személyre'-t kellett volna használnom az adamantit helyett."

- "Úgy érzékelem" - kezdte Koenieg, érzékelve - "Hogy nyugat felé másfél mérföldre két személy a fűre taposott, ugyanígy háromnegyed mérföldre keletre fűre lépett egy ember."

- "Nagyszerű." - kezdte Wierd Dough - "Kettéváltak."

- "Na nem!" - kiáltott fel Clerasil, Koenieg, a Hangos Melnic, és a Közép-Szerzetes egy emberként. "Így sokkal több kárt tudnak okozni!"

- "Megyek, és kezelésbe veszem a vándorok lordját" - nyilvánította ki Koenieg.

- "Nem, nem mégy." - mondta Clerasil. Megragadta a Nagydruida lótusz-keresztbe tett lábait, és titáni erejével széthúzta őket. Hallotta, ahogy megroppan néhány porc, de ez csak természetes. "_Na most_ mégy kezelésbe venni a vándorok lordját."

- "Anti-Undorító Karakterek... " - kántálta Wierd Dough.

Mindenki felemelte kedvenc mágikus fegyverét. "NYOMÁS!"

Eltűntek.

Mindenki, kivéve Ringman. Ő idegesen olvasgatta Sick Sword "Hősök Közhelygyűjteménye"-t.

- "HÉ!" - méltatlankodott a Beteg Kard - "TE NEM KÖVETED ŐKET?"

- "Én?" - kérdezte a kilencedik szintű lovag. - "Én menjek az Undorító Karakterek után?"

- "DIRK, A ROMBOLÓ GONOSZ. ÉS KAOTIKUS IS. VALÓJÁBAN KAOTIKUS GONOSZ. ÉS ARRA VAGYOK RENDELTETVE, HOGY KAOTIKUS GONOSZT ÖLJEK. TE PEDIG _KÖVETNI FOGOD_ ŐKET."

- Ringman érezte, ahogy kezdi elveszíteni az uralmat izmai felett. A kard megpróbált uralkodi rajta. És eddig sikeres volt. Tudta az árat, amit akkor fizet, ha elhagyja ezt a helyet; meg kell győznie a kardot, hogy ne menjen Dirk után, mielőtt a kard úgy dönt, hogy elteleportálja, vagy hasonlók.

- "Halgass meg, Beteg Kard --"

- "FOLYTASD, HALLGATLAK."

- "-- a Dirk után ment emberek együttes ereje minden bizonnyal elegendő a Romboló Dirk legyőzéséhez. A fekete lovagnak esélye sincs."

- "IGEN? OTT SZERETNÉK LENNI, AMIKOR A FŰBE HARAP."

- "De ha _innen_ elmegyünk, elmulasztjuk Omnion visszatérését!"

- "OMNION?"

- "Igen. Ő is gonosz, sokkal gonoszabb, mint amilyen Dirk valaha is volt."

- "HMMM. EBBEN IGAZAD VAN. AZT HISZEM, VÁRHATOK MÉG NÉHÁNY KÖ-- IZÉ PERCET MIELŐTT AKCIÓBA LÉPÜNK."

- "Így van." - biztatta Ringman a kardot, érezve, ahogy enyhül a szorítása. "Ráadásul, akkor majd Sick Sword forgathat, egy igazi ultra-harcos."

- "IGAZÁBÓL NEM IS SZERETEM TÚLSÁGOSAN SICK SWORD-ÖT. MINDIG SIKERÜL NEKI TÚLSZÁRNYALNIA A SZEMÉLYISÉGPONTJAIMAT. PEDIG AZT HIHETNÉD, A 95-T NAGYON NEHÉZ MEGVERNI."

"Kilencvenötös személyiségpont?" -aggódott Ringman. "Egy olyan értelmes kard ellen tartok ki, amelynek a személyiségpontja majdnem triplája az enyémnek? Azt sem tudom, hogy Sick Swordnek hogy sikerült ezt a tárgyat kordában tartania."

 

# 36. fejezet

- "Nincs valakinek egy kis higanya?" - kérdezte Sick Sword.

Senki sem válaszolt. Kivéve azt a pár embert, aki még mindig a poros utcákon volt, és arra sürgette, hogy húzzon el az útból, őrült.

"Hogyan szerezzek anyagi komponenseket, ha mindenki halálra van rémülve?" - gondolta Sick Sword. Körbepillantott hátha lát valami táblát, mint például "Különböző Fémek Boltja", vagy valami ehhez hasonlót; nem volt. Ránézett egy az utcán heverő kavicsra: igen, át _tudná_ változtatni higannyá, ha nagyon akarja, de ez nagyon megterhelő az elméjének. Kell lennie más megoldásnak.

A bánya, amit felderített, hogy aranyat találjon, tulajdonképpen kénbánya volt; vagy félfontnyit zsebre tett a sárga porból, de nem talált higanyt. Ez volt az egyetlen olyan lyuk a földben, amelyben a folyékony nehézfém esetleg összegyűlhetett, kivéve ... a denevérbarlangot? Azt a helyet, ahová denevérguanóért el akart menni? Hát, tulajdonképpen megéri a próbálkozást.

Fél percen belül átdimenziókapuzta a csekély távolságot a barlang szájáig, és belépett. A falak hűvösek voltak, így bármilyen meleg tárgy (mint például a denevér) látszódni fog infrában. Tíz lábnyira a barlangban megtalálta az első szárnyas emlőst, kényelmesen elhelyezkedve a mennyezeten. Még mindig aludt; a lánynak nem volt ideje arra, hogy gyengéden ébresztgesse, és különben is, a megriasztása sokkal hatásosabb.

Tizennyolcas ügyességével felugrott, jobb kezével elkapta a denevért és fejjel felfelé a bal tenyere fölé tartotta. A denevér megeresztett egy ultrahangos visítást, és annyira ijedt volt, hogy belecsinált a tenyerébe.

- "Köszönöm" - mondta, és elengedte a denevért. A rémült állatka körözött egyet, rácsapott, megpróbálta megharapni, és beletörte az egyik fogát a lány bőrébe.

A denevérguanó elég volt két gömbre. Elővette a szerény mennyiségű ként, és körbegurigatta benne a denevérbogyókat, hogy a büdös por elfedje a büdös potyadékokat, majd az egyveleget két kis gömbre osztotta. Két katalizátor-komponens két tűzgolyó varázslathoz. Tökéletes. Most már csak, ha lenne egy kis--

Másfélszeresen állandó éleslátás varázsitala észrevette egy kőfal mögött. Egy tavacska sűrű fémes folyadék terült el harminc lábnyira arrébb. Harminc láb barlangtávolság áthidalása nem gond; a gond az volt, hogy a higanytavat minden irányból kő vette körül. A tavat körülvevő kő sehol sem volt tíz lábnál kisebb vastagságú. Átkozta magát, hogy nem memorizált Utat Nyitó Varázst vagy Fáziskaput mára.

Óh, II. Isten, még egy Követ Sárrá-t sem memorizált! _Semmilyen_ módon sem tud azon a falon negyedóránál hamarabb átjutni, még titánerejével sem. Ó, persze, ott volt az a pszionikus erő, amellyel anyagokat meg lehet gyengíteni hogy könnyedén eltörjenek, de az egy masszív PSP-be kerül, és csak két lábnyi kőfalra hat egyszerre. Lehet, hogy a higany nem is éri meg...

Hát, _volt_ még egy varázslata, de nem teljesen a hagyományos dolog, amit ilyenkor szoktak csinálni. Tud mondani egy Követ Hússá-t a falra, aztán már csak tízlábnyi húsba kell járatot vágni, a dolog gondolata egy kicsikét visszolyogató volt. Abban sem volt egészen biztos, hogy milyen fajta hússá fog változni a fal, mivel hogy soha nem volt még húsalakja.

Mégis, úgy tűnt, nincs más választás. Felszedett egy csipet port, megszúrta az ujját az üvegacél tőrével (ami lehetetlen lett volna, ha nem varázsolja el), eltakarta a szemét, és elmondta a varázslatot. Aztán szétnyitotta az ujjait, és egy infralátó szemmel kikukucskált.

Oh, Árkádia szerelmére, miért kell _melegnek_ lennie? A varázsenergia mellékhatása, győzködte magát, a varázsenergia mellékhatása, nem is él igazából, át lehet rajta vergődni anélkül, hogy meg kelljen ölni valamit. Ezt gondolva, visszatartotta a lélegzetét, célra tartotta üvegacél mágikus széles kardját és üvegacél mágikus tőrét a falra, és haladt, mint egy konyhai robotgép.

Majdnem egy percébe került, hogy átvágja az utat a falon, de elérte a higanylelőhelyet. Megkönnyebbülve felsóhajtott, mágikus üvegacél széleskardjának a hegyét belemártotta, és feje fölé tartotta; csak egyetlen csöpp higanyra van szüksége ehhez a varázslathoz. Végül elkántálta a szóbeli komponenest: "Greyhawk dicsőségére!"

A kard hegyén levő higany apró szikrázó pirotechnikus szilánkokra robbant szét, örvénylett, és táncolt a teste körül. A háttérben éteri hangok kezdték dúdolni: "Dum da da doo doo, do dum da doo -- SICK Sword, SICK Sword! Dum da da DA DA, Da dum da doo. Dum -- SIIICK Swooord! Da da da da DA DA DA DA dah, dit dah. Da da da da dah, da da dah, DIT dah, di di da dah, di dah DIT dah!"

Nagy kár, hogy ezt az üvegacél kardot kellett használnia saját Beteg Karja helyett, a varázslat létrehozásához. A Beteg Kard ennél a résznél sokkal jobban mutat.

Amikor a pirotechnika kihunyt a zsolozsma ritmusára, Sick Sword-ön lett egy Tűztől Védő Varázs, a szokásos 150%-os hatékonyságú tűztől védő varázsitalán felül.

Vissza kellett érnie a városba, amilyen gyorsan csak tud; a sárkány gyakorlatilag már ott kell, hogy legyen. Az egyik oldalra pillantott, és észrevett valami fényeset a vaksötétben: egy picike ezüst eret. Ezt is fel tudja használni: letörte a darabkát, titán erejével tojás alakúvá nyomkodta, és elraktározta gyapjúköpenyének egyik ráncában. Most már indulnia kellett.

Nem, még nem teljesen. Az a húsalagút amit csinált, túlságosan is hívogatóan nézett ki; meg kellett, hogy kóstolja, milyen húst sikerült ezúttal létrehoznia. Gyorsan letört egy darabkát és beleharapott. "Őzhús", jegyezte meg. "Nem csoda, hogy ez a varázslat olyan drága nekem."

Ezzel a szójátékkal visszadimenziókapuzott a városba.

Most már látta a sárkányt. Hogyha a sasszemei meg lettek volna, már ki tudná venni minden egyes pikkely alakját. Bár így is meglehetősen jól látta. Smaugzilla egy óriási ősöreg vörös sárkány volt, lázasan közeledett annak a rombolásnak a reményében, amit elkövetni remélt. Már kevesebb mint három perc volt hátra a sárkány érkezéséig.

És még mindig volt egy dolog, amit Sick Sword megtehetett. Berohant a festőboltba (a tulajdonos hátul rejtőzött), elővette az ezüst tojását, belemártotta a fehér festékbe, és megszárította egy gyors Lángoló Kezek varázslattal. Amint ezzel készen volt, felvette a munkapadról a világoskék kihúzót, és egy vastag kék vonalat húzott a tojásra a középvonal alatt. Félredobta a kihúzót, felvett egy vékony, sötétkék másikat, vékony sötétkék vonalkákat adott a világoskék sávhoz, és végül nagybetűkkel feléírta a "SZENT SZIMBÓLUM" szavakat. Egy általános szent szimbólum; soha nem tudhatja, mikor lesz rá szüksége.

Utoljára rohant vissza az utcára. Izabella még mindig a szélen volt, az arcát fogta és a fejét rázta Sick Sword őrültségén.

- "Ne aggódjon," - magyarázta Sick Sword - "Már rajtam van egy tűztől védő varázs, a normál tűzvédelmemen kívül."

Izabella zavarban volt. - "Szóval, kétszer is tűztől védett."

- "Nem, tűzellenálló egyszer, és védett a tűztől egyszer. Ugyanis, ugyanazon varázslat többszöri elmondása nem adódik össze, de különböző varázslatok hasonló hatással összeadódnak."

- "Hogyan?"

- "Ne is törődjön vele. Csak maradjon kívül a tűzvonalon, ha érti, mire gondolok."

Smaugzilla már hallótávolságban volt. Ez az. "Állj meg, sárkány!" - üvöltött Sick Sword - "Fordulj vissza, vagy meghalsz!"

- "Ha, ha, ha, ha, ha!" - ordított vissza a sárkány, hatalmas orrlyukaiból füstöt eregetve. "Egy ember ellenem? Bizonyára viccelsz! Raaaaaaaaa!"

Smaugzilla összecsapta hatalmas, Ghydra-szerű szárnyait és a levegőbe emelkedett. Rendben, ha a föld fölött szeretne harcolni, akkor Sick Sword is így csinálja. A fegyvermesternő/főpapnő/ősmágus három határozott lépést tett előre, és a levegőbe ugrott, mint egy műugró; a tény, hogy a röppályája nem kanyarodott vissza a föld felé, csodálatra késztette a bámészkodókat.

- "Istenem!" - kiáltott fel Izabella.

Nem a városlakók voltak az egyetlen meghökkent nézők; Smaugzilla is. Itt van ez a ... az _emlős_, aki be merészel repülni egy sárkány világába! Hát, _ennek_ véget kell vetnie. Smaugzilla megnyitotta sziklás gyomrát, és előokádott egy kilencven méter hosszú tűzkúpot.

Sick Sword ösztönösen maga mögé rejtette kardját és tőrét, amint a tűz átjárta a testét. Csak azért, mert megvan az igazi acélhoz hasonló törhetetlenségük és rugalmasságuk, az nem jelenti azt, hogy nem fognak elolvadni, mint egy köznapi üveg. Amikor a füst eloszlott, Sick Sword mint a főnix emelkedett ki az elcsituló lángok közül, mindössze 14 sebpont veszteséget elszenvedve.

Erre mindenki szeme tágra nyílt. "Istenem!" - kiáltott fel Izabella ismét. "Ő a ... ő a Tűzevő!"

- "MENJ, KAPD EL, TŰZEVŐ!" - éljenezte a tömeg.

Gyapjúköpenye teljesen leégett, de megvolt nélküle is. Üvegacél kardja, két üvegacél tőre, két guanó-kén keverék golyócskája és általános szent szimbóluma sértetlen maradt; a kard ;s tőr kivételével hagyta, hogy a tárgyak leessenek, tudván, hogy túl fogják élni. De volt egy dolog, amit _mégis_ elveszített: "Elrontottál egy tökéletes frizurát, te hidegvérű csúszómászó!"

Smaugzilla rémülettel bámult a meztelen rózsaszínű főnixre, amely még mindig közeledett felé. Végső kétségbeesésében aztán rájött, hogy saját karjai hosszabbak, mint Sick Sword-éi, így abban a pillanatban, ahogy elérési távolságba került, jobb karmával rácsapott az Anti-Undorító karakterre. Sick Sword széles kardjával keresztülsuhintott a levegőn és különösebb erőfeszítés nélkül hárította a súlyos mancs-csapást.

Sick Sword felrepült a lény nyakához, és kétszer rásújtott - egyszer a kardjával, és egyszer a tőrével. Fegyvermesteri gyakorlata és titáni ereje egyesült, hogy szörnyű sebet okozzon a pikkellyel fedett területen; de ellenfele még életben maradt. Tudván, hogy következő csapása sikerrel jár, átment a sárkány hasához, és üvegacél mágikus kardját pontosan beszúrta két fémszerű pikkely közé. Smaugzilla egy pillanatig felüvöltött, megfordult a még mindig bennlevő kard körül, majd hassal felfelé fordulva lecsúszott a fegyverről. Végül a városnak Smaugzilla okozta egyedüli veszteség egy hatalmas, sárkány alakú becsapódási kráter lett, a Főutca közepén.

- "Hurráá!" - morajlotta a tömeg, amint Sick Sword leereszkedett arra a helyre, ahol a tárgyait hagyta. Meghajolt. "Hurráá!"

- "Bocsánatot kérek, ó, hatalmas tűzevő" - esedezett bocsánatért Izabella - "Nem ismertem fel."

- "Már megint ez a tűzevő zagyvaság. Én..." Végülis, miért is ne? A jövendölések azok mégis csak jövendölések. "Hmmm, mióta kellett együttélnetek Smaugzilla veszélyével?"

A még mindig gyülekező tömegből harminc ember harminc különböző félét válaszolt, egy évtől egészen egy évezredig. A legkedveltebb válasznak, mindennek ellenére a harmincöt év tűnt.

- "Olyan hosszú ideig éltetek békességben azzal a kaotikus gonosz szörnnyel?" Felszedte másik tőrét, általános szent szimbólumát, és két tűzgolyó-katalizátor komponensét. Egy kis adag gyapjú még mindig a vállához volt ragadva. "És miért nem tettetek semmit ellene?"

- "Hogyan, és adjunk fel egy olyan nevet, mint a 'Sárkányváros'?"

Sick Sword tenyerébe rejtette az arcát, és nevetett. Ahogy ismét felnézett, halálkomolyságra dermedt, amint meglátott egy humanoid árnyalakot az út végén. Az árny halványan féltünde, és halványan női alakú volt. Bal keze egy enyhén fénylő tőrt markolt, jobb keze majdhogynem magában fegyverszerűnek tűnt. "Szóval" - morogta az árny - "végül megtaláltalak."

- "Omnion" - formálta a szavakat hangtalanul Sick Sword. A tömeg boldogsága elapadt. És még sokkal gyorsabban apadt volna, ha tudják, hogy ez a nő mennyivel halálosabb, mint az a vézna hatalmas, ősöreg sárkány.

Omnion egy csiga sebességével közeledett. "Azt gondoltad, felülkerekedhetsz rajtam, ha megfosztasz az összes varázstárgyamtól és ereklyémtől, nem? Azt gondoltad, csellel oda tudsz csalni magad után egy olyan helyre, amely nem enged bevinni poggyászt."

- "És nyilvánvalóan" - öltötte karba a kezét Sick Sword - "igazam volt."

- "HAHH!" - méltatlankodott Omnion. - "Ennek a létsíknak is megvan a saját mágikus-tárgy raktára!" - feje fölött suhintott a fénylő tőrrel - "Látod?"

Sick Sword is kezdett közelíteni. A helyi Nap - egy másik G2-s osztályú - magasan a fejük fölött fénylett. "De hány varázstárgyat tudtál szerezni a rendelkezésedre álló idő alatt? Nem lophatsz varázstárgyat onnan, ahol nincs."

- "Látom, " - kezdte Omnion, enyhén megváltoztatva a témát - "hogy volt egy 'üvegacél' varázslatod, és két 'fegyver elvarázsolása' varázslatod memorizálva mielőtt idejöttél. Előre megtervezted, nem?" - folytatta a közeledést, tekintete ugyanolyan kemény volt, mint a modora.

Sick Sword még közelebb ment, lépésről lépésre. A tömeg házaiba hátrált, és bezárkózott. Ez egyre és egyre jobban kezdett hasonlítani egy közelgő kardpárbajhoz. Kész vagyok, ha te is, ellenfél. Kard ki!"

Omnion zavart volt. "Ellenfél? Kard ki? Miről beszélsz?"

- "Ne is törődj vele, csak valami, amit egy régi fekete-fehér látomásban láttam."

Omnion belefáradt a várakozásba. Egy tiszteletet parancsoló kiáltással, három lépést előrelépett és átszökenve a levegőn, tőrt és jobb kezét előretartva, ütközésre készen Sick Sworddel.

Sick Sword elmosolyodott a lehetőségre, üvegacél tőrét felemelte a gyapjúhoz, ami még mindig oda volt ragadva a bal vállához, és erősen odadörzsölte. Érezte, ahogy a töltés felgyülemlik. Amikor Omnion röppályája felénél tartott, elvette a tőrt a gyapjú-párnácskáról, szikrázó kék körívet húzva a ponttól. A féltündére célzott, szeme felcsillanásával elkántálta a misztikus szavakat: "Villám!"

A hajlított ion-útvonal kidübörgött a feltöltött üvegtőrből, és hasának kellős közepén találta el Omniont. Természetesen letette a mentődobását, és így csak 24 és fél d6 veszteséget szenvedett el, de a tény, hogy elektromos veszteséget kellett egyáltalán szenvednie, olyan volt, aminek Arnd Köpenyével egyáltalán nem lett volna szabad megtörténnie.

Sick Sword gúnyosan elvigyorodott. "Már nem is vagy olyan elpusztíthatatlan az ereklyéid nélkül, vagy igen, Omnion?"

Omnion lebukott a levegőből, és a lelevitált a talajra, egy maró gúnnyal nézve Sick Swordre, és ellőtt egy csillogó sárga tölcsér formájú mentális támadást -- a rettegett Pszionikus Csapást -- Sick Sword elméjére. Sick Sword azonnal feltette a Vasakarat Tornyát, a leghatásosabb védekezést a Pszionikus Csapás ellen, de még így is elveszített 17 pontnyit a pszionikus védelem erőpontjaiból. "Életet védő amuleted nélkül már nem annyira van az elméd védve, nem, Sick Sword?"

Sick Sword ugyanazzal támadott vissza, és Omnion is ugyanazzal a vasakarat-toronnyal védekezett és ugyanazt a 17 pszionikus védelmi pontot veszítette. Sick Sword megjegyezte: "Mint ahogy te sem."

Omnion talpra ért, és rárohant Sick Swordre, aki kivédte mind +1-es tőrét, mind +4-es kard-karját.

- "A jó öreg Testfegyver tanhoz folyamondtunk, ugye?" - cukkolta Sick Sword. Oldalra vágott kardjával és tőrével ugyanabban az időben; a tőrrel nem volt szerencsés és elvétette, de a karddal 6 fölé dobott, és egy csúnya (24 sebpontos) vágást ejtett Omnion bal oldalán. Végül is, Omnionnak csak -7-es volt a vértezetosztálya. "Jó régen volt, mikor utoljára fizikai sebesülést szenvedtél el a testeden, nem?"

Sick Sword kezdett önelégült lenni, és ellankadt a védelme; még egy egyszerű 64. szintű harcos, mint amilyen Omnion is volt, észrevehette ezt. Omnion túlnyúlt ellenfele védekezési résén, és +4-es kard-karját használta, hogy egy "O"-alakú karcolást ejtsen Sick Sword hasán, több kellemetlenséget okozva ellen, mint sebesülést. "Mondtam, hogy rá tudom vésni a monogramomat a melledre."

'Oh, igen?' - gondolta Sick Sword, amint ellenfele hasának pontosan ugyanazon pontja felé szúrt tőrével. Ezúttal az saját tőrével védekezett, így csak 11-el vagy jobban volt esélye találni (elvétette), de ez a manőver elegendő volt ahhoz, hogy elterelje Omnion védekezését. Azonnal egy villámgyors szúrással folytatta Omnion látószerve felé. Az a pár sebpont veszteség, amit ezzel okozhat, nem okozna sok kárt; de nem ez volt a célja. Ehelyett kardját könnyedén végighúzta Omnion szeme felületén, nyolcszor.

Omnion visszahőkölt, rémülten markolva szemét. Amikor elvette a kezét, még mindig kilátott a jobb szeméből, de a szeme alkalmazkodási ideje meghosszabbodott, amihez ő nem szokott hozzá.

Sick Sword megvonta a vállát. "Megmondtam, hogy egyszer még megműtöm a szemed."

Omnion arca összerándult és égett a szörnyű haragtól. Egyik hátsó zsebébe a sietve megszerzett fekete lyukába nyúlt, és kirántotta a 7. számú kártyát a Gonosztevők Közhelygyűjteménye-ből. "Ezért megfizetsz!"

- "Nem is tudtam, hogy nektek is van ilyenetek." - jegyezte meg Sick Sword őszintén meglepődve.

- "Nem, a Földön nincs, de itt Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt-on, meg lennél lepődve, milyen furcsaságok vannak. _Muszáj_ lesz ide visszajönnöm, ha már a Földet megszereztem."

Sick Sword hátranyúlt a hátsó zsebébe, hogy ő is előhúzza az egyik közhelykártyát, aztán eszébe jutott, hogy a kártyái és a hátsó zsebei is a Földön maradtak. Hát jó, a következő is megteszi: - "És az soha nem történhet meg, amíg én itt vagyok, Omnikölyök!" - Hátrált, és a levegőbe emelkedett. - "Nem, amíg levegő van a testemben, amíg az élőlényeknek szabad akaratuk van, hogy gondolkozzanak, és szeressenek, amíg az orgazmus létezik, addig a te szörnyű éjszakád nem fogja uralni se ezt, se más univerzumot!"

- "GGGGGGGGGRRRRRRRRRRRrrrrrrrrrr!" - dühöngött Omnion, és ősellensége után vetette magát.

Sick Sword visszapillantott a válla fölött és látta a közelgő Omniont. 'Nagyszerű'-gondolta. 'Működik. Bekapta a horgot.'

Ha Omnion követi őt a levegőbe, valószínűleg követi őt a Dimenziósétába is. Elméje erejének bekapcsolásával egyenesen átváltott a 3. térbe; Omnion sarkában lihegve követte. Nagyszerű.

- "Egy dimenziósétával nem rázhatsz le, Fertőzött Kard!" - gúnyolta Omnion.

Ha követte a dimenziósétában, akkor lehet, hogy követni fogja az éteri létsíkra is. Egy könnyed súlypontáthelyezés a mentális erőben, és minden kapcsolat megszakadt Sick Sword és a Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt létsík között. És Omnion is követte a példáját.

Nem volt éteri ciklon, hogy megzavarja kis létsíkok közötti üldözésüket; semmi, kivéve a ködös, kékkel tarkított éteri sötétség. Sebességük hajszálpontosan megyegyezett. Omnion se nem közeledett, se nem maradt le. "Legyen ez a létsík végső nyugvóhelyed." - mondta Omnion, elővette egy denevér szőrmés bőrét, és a borostyán pálcát, amit direkt erre az alkalomra szerzett, és 49d6-os villámot mondott Sick Swordre.

'Hát.' - gondolkodott, miután letette a mentődobását. - 'Lehet, hogy megérdemeltem egy kanálnyit saját orvosságomból'. Nyolcvanhárom sebpont veszteség volt a végeredmény; ez körülbelül egy kisebb másodfokú égési sérülésnek felelt meg a teljes 339 sebpontjához viszonyítva. Még egy lépést kellett megtennie kis macska-egér játékukban:

Omnion eddig mindenhová követte. Követi-e vakon vissza a Földre, az Undorító Karakterek egykori főhadiszállására?

 

# 37. fejezet

- "Hol lehetnek most?" - aggódott Ringman.

- "A ROMBOLÓ DIRK, ÉS AZ AZ ÚGYNEVEZETT LOVAG? VALÓSZÍNŰLEG MÉG MINDIG --"

- "Nem, nem ők" - szakította félbe Ringman a Beteg Kardot - "Omnion, és Sick Sword. Már több, mint egy órája elmentek! A francba, Wierd Dough, Clerasil, Melnic a Hangos, a Közép-Szerzetes és Koenieg még mindig oda vannak üldözni a többi Undorító Karaktert. Egyedül maradtam cselekedni, ha Sick Sword és Omnion visszatér. Vajon milyen közelre érkeznek?"

- "HÁT, HA TÉNYLEG TUDNI AKAROD, HASZNÁLHATSZ ARRA, HOGY EGY TÁVOLBALÁTÁST ELŐHÍVJ. HARMINC YARD A HATÓTÁVOLSÁG KINN."

- "Igazán?" Ha csak annyira lesznek, ez majdnem elég idő lesz neki, hogy felkészüljön az akcióra, bármi is legyen az; mégis, egy kilencven lábnyi figyelmeztető rendszer még mindig jobb, mint a semmi. "Rendben. Hogyan kaphatom meg a látást?"

- "EMELJ FEL AZ ARCODHOZ, ÚGY, HOGY A MARKOLATOM SZÉLÉNÉN NÉZZÉL EL."

- "Rendben." Csak a kardot látta.

- "MOST MONDD EZT: 'BETEGSÉG KARDJA, ADJ NEKEM LÁTÁSON TÚLI LÁTÁST'."

Ringman vállat vont, és elkántálta: "Betegség kardja, adj nekem látáson túli látást!" Semmi sem történt.

- "JA, IGAZ. TÖRVÉNYES-JÓ NYELVEN KELL ELMONDANOD."

Ringman a fejét rázta. A jellemnyelveknek még az elve sem fért túlságosan a fejébe, de azért megpróbálta a saját jellemnyelvén. "Betegség kardja, adj nekem látáson túli látást!".

Ringman szemei azonnal fényleni kezdtek, mint a a macska rés-szerű szemei, és egy keringő kék gyűrű uralta a látóterét. A távolbalátás hatáskörén belül mindössze a fekete ürességet látta, amit kék örvények és energiamezők felhőztek el.

- "Úgy néz ki, mint az éteri létsík" - jegyezte meg Ringman.

- "AH, IGEN. JÓL EMLÉKSZEM RÁ. VOLTÁL MÁR OTT?"

- "Hát, mondjuk. Azt hiszem. Amit tudok, legtöbbjét csak hallottam -- ó, várj egy kicsit! Az... ŐK AZOK! Sick Sword egy üveg széleskarddal és tőrrel, őt űzi Omnion, akinél tőr van, és egy elég veszélyesnek kinéző jobb kar... Jönnek! Ők..."

Az idők mennydörgése fekete lyukat szakított az alacsonyan repülő égboltba, a földtől még tíz méterre sem. Sick Sword és Omnion előszálltak az éterből otthont adó létsíkukra, s amint a dörgés alábbhagyott, a lyuk beforrasztotta önmagát. Ó, nem, gondolta Ringman, azért akarta a távolbalátást, hogy idejében értesüljön az érkezésükről, és most, hogy megvolt, túlságosan fél még ahhoz is, hogy megmozduljon.

A páros landolt a talajon. Omnion Sick Sword felé vágott. Sick Sword hárított, aztán félredobta az üvegacél kardot. "Betegség kardka" - parancsolta - "Jöjj a kezembe!"

Ringman félelmében annyira le volt merevedve, hogy a Beteg Kardnak szabályosan ki kellett küzdenie magát a kővémeredt szorításból. "Mi?" - mondta Ringman, ahogy érzékei kezdtek visszatérni.

A Beteg Kard markolatával Sick Sword kezében landolt, fehér fény öntötte el, amint köszöntötte igazi tulajdonosát.

Omnion türelmetlen volt. "Beteg Kardod nem fog megvédeni a haragomtól, Sick Sword! Megélem még, hogy láthatom rohadó hulládat!"

Ah. Ez _végre_ olyan dolog volt, amire Ringman _felkészült_, és itt volt az ideje is. Belenyúlt adamantit páncélja zsebébe, és előhúzta a Hősök Közhelygyűjteménye 1. számú kártyáját: "Amíg én itt vagyok, nem!"

- "A nyílvessző, Ringman!" - üvöltötte Sick Sword.

- "A nyílvessző?" - csodálkozott Omnion.

Ringman még mindig bizonytalan volt. "Melyik nyílvessző?!"

- "Használd a fejed, szerelmem!" - vágott vissza Sick Sword, amint hiábavalóan próbálta lefegyverezni ellenfelét. A Végtelen Bölcsességek Kézikönyvében nem volt szabály a lefegyverzésre, tehát ezt nem volt lehetséges megcsinálni. "Melyik nyílvesszőre gondolsz? Védtelen, az Oltalmazó Szkarabeusza nélkül. Kapd el!"

Ringman-nek már kezében is volt mágikus íja, és kutatott Sick Sword halmában, hova is tehette azt a két Omnion-szerű nyílvesszőt. "Francba, hol lehetnek?"

- "Nem, nem, Ringman." - fordította el egy pillanatra Sick Sword Omnionról a figyelmét. - "Használd az én hosszúíjamat, az erősebb, és pontosabb."

- "Hogy? Ja, jól van, rendben." - Lehajolt, és felvette a lány íját, anélkül, hogy különösebben megnézte volna, aztán megrémülve nézett fel. "SICK SWORD!"

Omnion ennek a figyelemelterelésnek köszönhetően megragadta az 58 kilós meztelen Sick Sword-t. Gonoszul vicsorogva olyan messzire dobta, amennyire csak titán erejéből tellett. Sick Sword a talpára esett, mint mindig, de nagyon, nagyon messze volt.

- "Azt kívánom ..." - kezdett el kántálni Omnion.

- "Jujj!" - sikoltotta Sick Sword, a levegőbe emelkedve, mivelhogy repülni gyorsabban tud, mint futni - "Elkezdett egy Kívánságvarázst! Ringman, lődd le!"

Ringman remegett, mint a nyárfalevél. Hol van az a ... ahA! Ott volt a tegez. A megfelelő nyílvesszőnek itt kell lennie ... nem, a tegez üres volt. Átkozta magát, amiért kiborította a nyílvesszőket, amikor átnézte őket.

- "... hogy minden tárgyam ... " - folytatta tovább a féltünde.

Sick Sword is magát átkozta, most azért, mert nem volt annyi előrelátása, hogy egy varázslövedék varázslatot memorizáljon. Ebben a lassú univerzumban még maximális szabadtéri sebességgel is csak 7.5 yard / másodperc sebességgel repül. "Nem érem el idejében, Ringman!"

_Itt vannak_ a nyílvesszők. Mind a tizenegy. Különbözőségeik ellenére most hirtelen annyira hasonlónak látszottak. Csak egy köteg pálcika, három tollal az egyik végén, és egy heggyel a másikon. Az, amelyiket keresi, emlékezett vissza, lyukas a háromszögletű hegyén; a kupac tetején egyik vessző se nézett ki így. Le kell nyúlnia a kupac aljára. Az egyik csúnya fekete áramütést okozott neki, ezért idegesen arrébb tette.

- "... és ereklyém ..."

Még mindig kívül volt a tőr dobótávolságán is -- az harminc méter szabad területen. "Siess, Ringman, siess! Ha sikerül neki a kívánságvarázs, olyan legyőzhetetlen lesz, mint azelőtt!"

Nyílvessző, nyílvessző, nyílvessző, nyí-- EZ AZ! A fekete adamantit szár, a sólyom, a fülemüle, és a szarka faroktolla; a fekete egyenlő szárú háromszög alakú fej, a lyukkal a közepén: megvolt az egyik a két Anti-Omnion nyílvessző egyike. Felvette, és majdnem el is ejtette, nagy kézügyessége ellenére.

- "... legyenek itt... "

Sick Sword át tudna váltani dimenziósétára, és így közeledhet ellenségéhez majdnem 200 láb / másodperc sebességgel. Igen! Hogy miért is nem gondolt erre eddig? ... Sick Sword azért nem gondolt erre eddig, mivel a dimenzióséta csak tízperces időszakaszokban valósítható meg. "Lődd le, Ringman!"

Ringman beillesztette a nyílvesszőt Sick Sword adamantit íjába, felhúzta, aztán hirtelen realizálta, hogy még az adamantit íjak is lehetnek lehúrozódva. A +5-ös íj használhatatlan volt. Muszáj lesz a saját +1-es íját használni -- ezzel jobban képzett, de a másik íj meg sokkal erőteljesebb. Amint amazt leakasztotta a válláról, remélte, hogy az is elegendő lesz.

- "... a testemen ..."

Sick Sword arca eltorzult a kétségbeeséstől és félelemtől. "LŐŐŐŐŐŐŐŐJ!"

'Istenem, vezesd a kezemet' - gondolta Ringman, berakta a nyílvesszőt, felhúzta az íjat az izomereje segítségével, idegesen megborzongott, és elrepítette a fekete nyílvesszőt.

- "... most azonn--"

SSSSSSSSSSTTTTTTTTTTTTTTTY!

- "aúúúúúúúúúúú!"

A fekete háromszögnek még csak bele se kellett mennie Omnion húsába. Csak egy könnyed érintés a hegye és a bőr között, és az elég volt, hogy beindítsa a halálos reakciót. Fénylő fekete ívek törtek elő Omnion testéből minden irányba, recsegve és egymást átfedve, a rángatózó alakon. Felnyúlt a törzséig, a nyakáig, eltakarta szélesretátott üvöltő száját, fel a feje tetejéig, le az ágyékáig, végig féltünde lábainak hosszán, le a lábujjakig, és tovább. Humanoid alakú, fekete, rángatózó, rövidzárlatos test volt, fekete aurájának recsegése-ropogása túlharsogta hangjának üvöltését.

Felegyenesedett, kezei harmincöt fokos szöget zártak be törzsével, öklei összeszorítva, szája ég felé emelve sikoltott. Ringman nem tudta, mi következik; Sick Sword eltakarta a szemeit, mivel ő tudta. Hirtelen fehér sugarak gyűrűje eredt a csípőjéből, és tágult kifelé. A fény erős volt, de ártalmatlan. Omnion sistergő fekete teste lehajtotta a fejét, és ökölbe szorította a kezeit a teste mellett még egyszer, utoljára, majd minden élő és halálos energia, ami valaha az övé volt, föl- és kifelé mennydörgött egy másfél láb széles, sávokból álló, ragyogó fehér tömegben. Omnion fizikai maradványai egy fehér fénygömb kíséretében dezintegrálódtak; az egész hatás vakító volt.

Ringman látása kezdett kitisztulni, Sick Sword elvette a szeme elől a kezét, és előhívta a brownie-ját az asztrális létsíkról, hogy nézhesse ő is a látványt. Omnion esszenciájának energiasávjai felmentek egy körülbelüli 500 lábnyi magasságba, ott lelassultak, majd megálltak, körbeforogtak, majd spirálisan haladtak befelé, amíg az egész teljesen el nem tűnt. Ezernyi csillámló, alig látható kondenzcsík eredt ott, ahol a spirál középpontja volt, majd az is eltűnt.

Az ég lényegesen kékebb és fényesebb volt most. Az utóbbi hónapokban úgy tűnt, a terület fölött egy alig észrevehető szürkés köd lebegett, ami most eltűnt. Az Undorító Karakterek megalakulása óta Ringman úgy emlékezett, első alkalommal most hallott madárdalt az egyik fáról.

Valójában, egy angolkürtöt is hallott, amely Rossini Tell Vilmos nyitányának elejét játszotta. Ez már egy kicsit túl sok volt neki. Fülébe dugta az ujját, és megpróbálta kitisztítani a zsírtól, ami miatt hangokat hall. De abbahagyta, amikor meglátta a Hangos Melnic-et előtűnni, Peter Perfectet győzedelmesen a nyakában cipelve, a kürtöt Ye Cind Lejátszójába dugva.

 

# 38. fejezet

A vigyázók csapata a Város főutcáján lépkedett a Főtér felé. Harsonák és éljenzés visszhangzott minden irányból -- ritmusban a Hangos Melnic bendzsójával, Ye'Cind lejátszójával és orgonájával, természetesen. Sick Sword (esetleg egy brownie-val a vállán) és Ringman (esetleg egy lóval, ha épp nem az istállóban van), teljes harci szerelésüket felöltve, de nem harci készültségben, vezették a menetet, kéz a kézben győzedelmesen a levegőbe emelve. Őket Clerasil követte, egy hatalmas rúd elülső végét cipelve. Mögötte Peter Perfect kezénél és lábánál a rúdra kötözve, minden felszerelésétől megfosztva. "Ez annyira megalázó" - jegyezte meg az úgynevezett lovag.

Őket Melnic a Hangos követte, nem-hangszertartó vállával tartva a rudat, hogy Ollamh bendzsóján játszani tudjon, majd a lemeztelenített és megkötözött Dirk a Romboló, a Közép-szerzetes és Rango a vándor (az egyetlen Undorító Karakter, akit nem kötöztek meg a lábán), majd Koenieg, és végül Wild Max és Da Bad Dude, gyengén megkötözve, és félmeztelenül, akit újraélesztettek anélkül, hogy pszionikus képességei visszaálljanak. Wierd Dough volt az egész oszlop végén, azért is, hogy hogy szemmel tartsa a két újraélesztettet, és mert csekély 12-s ereje nem túlságosan hasznos az undorítókkal teli rudak cipelésében.

Odaértek a főtérre, Sick Sword és Ringman leengedték a kezüket. A városlakók még mindig elragadtatottak voltak. Ringman odafordult Sick Sword-höz, és halkan azt sóhajtotta: "A háborúnak végre vége."

A lány visszamosolygott, a csillogás a szemében minden fáradságot megért. "Polgártársak!" - szólította meg a tömeget.

- "ÉLJEN!"

- "Polgártársak!" - próbálta túlbeszélni a tömeget.

- "ÉLJEN!"

- "POLGÁRTÁRSAK!"

- "ÉLJEN!"

Égnek emelte a szemét, elővette régi üvegacél tőrét (amely már régen elvesztette időleges mágiáját), hozzádörzsölte egy kis kecskeszőrhöz, és egy nagyon hangos villámot idézett a nép feje fölé. A tömeg azonnal elcsendesedett.

- "Köszönöm." - kezdte. - "Polgártársak, a Föld _csaknem teljes_, egyhónapos uralása után, az Undorító Karakterek hatalmának vége. A mai napon az Undorító Karakterek Interkontinentális Uniója teljességgel feloszlatva, és Omnion lelke a pokolban nyugszik, azon a helyen, ahová tartozik."

- 'Várj csak egy picit' - érkezett Wierd Dough üzenete Clerasilnak. - 'Én minden arkördögöt kiirtottam a pokolból, amikor Undorítóvá lettem.'

- 'És akkor?' - telepatizált vissza Clerasil.

- 'Így amikor Omnion a pokolba ér, éppen senki sem uralkodik ott.'

- 'Á, nem. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik kisebb ördög, "r"-re végződő névvel, előlép, és átveszi a jó öreg Asmodeus helyét.'

- 'Vagy Omnion teszi azt.'

- 'Dermesztő gondolat, nem? Viszont, a varázstárgyai nélkül, amelyek segíthetnék, soookkal gyengébb. Valószínűleg csak lícsként tér vissza pár évtized múlva, vagy hasonlók.'

- 'Ó, így már most már _sokkal_ jobban érzem magam.'

- "... és így" - foglalta össze Sick Sword kis beszédét "szükségünk lesz egyféle városi őrségre, egy Anti-Undorító Karakterek Interkontinentális Uniójára, hogy védekezzünk a Föld teljes uralmára törőktől és az életünk veszélyeztetőitől. Köszönöm."

- "ÉLJEN!" - éljenzett vadul a tömeg. Úgy gondolták, óriási volt!

Kézfogások, aztán a tömeg eloszlott, a rosszfiúkat pedig adamantit celláikba hurcolták.

Sick Sword leült a 17. akárkicsoda szobrának talapzatára. - "Ah, ezzel végetért egy korszak." - kuncogott.

- "Miért?" - kérdezte Ringman. - "Mi történik? Visszaadtuk a hatalmat azoknak az embereknek a kezébe, akik megérdemlik."

- "Ez az, részben. Az emberek, akik megérdemlik, az egész népesség, azok az emberek, akiknek az életét a nagy döntések érintik. Valóban, az IUDC uralmát töröltük a Föld nagyhatalmai közül, de elkeztük visszaállítani a parlamenteket a királyok helyett, szenátusokat hercegek helyett, rendeleteket a királyi parancsok helyett. Soha nem is álmodtam róla, hogy a demokrácia elérésének egyetlen útja, hogy lenyomjuk az emberek torkán."

- "Hát, mi ebben annyira rossz? Ez úgy hangzik, mint egy _nagyszerű_ új kor kezdete.

- "Igen, de ez csak a politikai oldal, ami egyébiránt soha nem számít igazán. És azt is hallottam, hogy a kén, faszén és salétrom elegyítésével olyan robbanószer készíthető, mint a botból kilőtt tűzgolyó. És tárgyakat közelebbnek látszóvá tehetünk formára csiszolt üvegdarabokkal, mint a Sasszem varázslattal. Hamarosan nem lesz szükség egyáltalán a mágiára a Földön."

- "Ó, istenem. Mit gondolsz, mennyi idő alatt következik be a változás?"

- "Hmm, körülbelül háromszáz év múlva. Legkésőbb négyszáz."

Ringman nevetett. - "Akkor, azt hiszem, _nekünk_ nem kell semmitől sem félnünk." - Gyengéden és játékosan közelebb húzta a lány arcát a sajátjához, és megcsókolta. - "Ja, és az a nyílvessző, amivel Omniont meglőttem, ... az --"

- "-- egy törvényes gonosz, féltünde harcos/varázsló/tolvaj - ölő nyílvessző volt."

Ringman szempillái mögül lesett rá. - "Másszóval egy Omnion-ölő nyílvessző."

- "Nem, ugyanúgy működött volna bármelyik mezei törvényes gonosz féltünde harcos/varázsló/tolvajra, aki véletlenül eltalálódik vele."

- "És egy embertelenül hatalmas erejű hiperistenség, mint te, miért nem tud gyorsabban repülni, mint amilyen gyorsan repültél?"

Sick Sword mosolygott, és kuncogott egy kicsit. - "Mit vársz egy olyan világban, ahol egy normális ember, halálos harcban, percenként csak egyszer ütheti meg az ellenfelét?"

- "Igazad van, ennek a _világnak_ a felének nincs értelme." - Gyengéden ismét megcsókolta, aztán lassan megsimította jobb karjával a lány 150%-osan sebezhetetlen arcát. - "De _van_ egy dolog, ami miatt nyugtalan vagyok. Azok után, amiken átmentünk..." - Szerelemmel nézett a lány tökéletes, 18-as karizmájú testére.

Ő visszamosolygott. - "Persze, természetesen. Én --" - Beleolvasott a gondolataiba. _Nem_ arra gondolt. Vagy legalábbis nem elsősorban arra. - "Ahaaaa. Értem."

Ringman bólintott: "Mennyi tapasztalatpontot kapok?"