A debreceniek által talán ismert benczúros Oktarin szerepjáték-versenyekből az elsőn és a negyediken játszott törpe papom. Merthogy: "Törpe pappal játszani jó!"
Élettörténet:
Valahol, ahol a síkság után a hegyek kezdodnek, van egy, amit úgy hívnak, Nagymeredély.
Északi oldala mászhatatlanul meredek, rengeteg arra induló utazó halálát okozta már...
Hosszan elnyúló déli oldalát szinte mindig süti a nap. Lejtőjén és részben a hegy gyomrában
kialakított településén is törpék élnek. Bányászok, kovácsok, vért- és fegyverművesek szép számmal
akadnak közöttük, de egyéb iparosok is. A Hegyleve család borászattal foglalkozik:
a hegyoldalon késő őszig zamatos szőlőfürtök érlelődnek. Pincéjükben több száz boroshordó sorakozik,
tele a messze földön híres óborokkal...
Clauden ebbe a családba született bele...
Az igen élénk, minden iránt érdeklődő kistörpe eléggé korán elkövette élete nagy baklövését.
Már többször is hallotta a felnőtteket a borospincéről beszélgetni, és levonta a következtetést,
hogy ez egy nagyon érdekes hely lehet. Megszületett a terve: be fog lopózni és megnézi...
Így is tett: a pince kellemesen hűvös volt, érdekes illatok terjengtek, a falak mentén óriási hordók
sorakoztak méltóságteljesen. Meg kellett dörzsölnie a szemét, igaz-e mindez... És akkor hirtelen
valami furcsaságot fedezett fel a szemközti falon, ahol mintha hajszálvékony repedések téglalap
alakot formálnának...
"Jegyezd meg, fiam, a népünk születése óta nagyon ért az építészethez. Mi nem megmunkáljuk, érezzük a követ.
A barlangok, a sziklák az otthonunk. S ahová nem akarjuk, hogy ellenfeleink bemenjenek, képesek vagyunk
olyan ajtókat fabrikálni, amelyeket csak a törpe szem vesz észre..."
"Látok egy titkosajtót, látok egy titkosajtót!!!" ? táncolni kezdett a pincében, de aztán eszébe jutott,
hogy valaki meghallhatja, meg különben is, meg kellene nézni közelebbről!
Vagy egy órányi macera után (miközben minden elérhetot meghúzott - nyomott - tekert) végre kinyílt az ajtó.
(Hiába, ha nem ügyes, legalább kitartó a gyerek.) Ez egy sokkal kisebb terem volt, csak néhány, de nagyon
díszes, régi hordóval.
"Ezek biztosan a legjobb borok. Meg kellene kóstolni." ? elkezdett próbálkozni a csapokkal.
Csapra verte az első hordót, kupát az egyik sarokban talált. Nézte, hogyan csorog le a dús, vörös színű lé.
Nagyon lassan. Sőt: csigalassan.
"Addig a többiből is!" - mire az utolsó hordót is megnyitotta, észrevette, hogy az első kupából már
rég túlfolyt a nedű! El kellene zárni, de hogyan? Próbálta megfordítani a műveletet, de nem ment.
"Minden boros, csúszik, ragad. Azok az átkozott hordók!"
Mire lemondott az eredménytelen próbálkozásokról, s el akart menekülni a várható büntetés elől, ismerős
alakot pillantott meg a "titkosajtóban". A nagybátyját.
Gyermekcsínynek túl durva volt a dolog... Az anyagi kár meg tetemes. A pofonok fájtak, főleg azért,
mert igazuk is volt... S a vacsoránál Clauden - aki le sem vette a szemét a tányérján csücsülő disznósültről -
azt vette észre, hogy róla beszélnek...
"... titkos ajtót ... határozottan tehetséges ... neveletlen ... De ki téríti meg a károm? ...
úgyis tanulnia kellene ... elküldjük otthonról ... megfizeti... Szegény kisfiam! ... jót fog tenni ..."
Clauden pedig nem tehetett mást, ment...
Az iskola és a munkatábor különös keverékébe került. Félúton a város és Nagymeredély között,
ahol a hegyek dombokká szelídülnek, törpe harcosok és papok, tudósok és mesterek furcsa közössége él.
Szerveződésében majdnem olyan, mint egy szerzetesrend, szigorú törvények és hierarchikus vezetése
szabályozzák. Azonkívül független és önellátó. És persze törpe stílusban félig a föld alatt van.
Az idekerült ifjak (a többiek önként és dalolva) eloször az írás-olvasás tudományukat mélyítik el
(volt, aki még nem tudott!!!) majd néhány évig testüket erősítik. A mesterek a kovácsolás türelmet
és odafigyelést is igénylő művészetére oktatták, a harcosokkal főleg a kalapács és a fejsze forgatását
gyakorolta. Korán keltek, késon feküdtek, és egy idővel már élvezték is. A diákok kisebb munkákat
végeztek a közeli törpe falvaknak, és saját készítésű kovácsolt (egy idő után remek-) műveiket
értékesítették. Clauden pénze a nagybácsi kárát térítette...
A fizikai nevelés után lelküket, elméjüket pallérozták. Morodin papjai a törpék őseinek történetérol meséltek.
Okították a hallgatóikat a most élő törpe nép szokásairól, kapcsolatukról más fajokkal, és beszéltek
a törpék mellett élő barátságos vagy ellenséges népekről is...
(A "kár" időközben megtérült - illetve nem egészen, de a legutolsó őszi szőlőtermés olyan jó lett,
hogy a nagybácsi még örült is annak a pár üres hordónak...)
Itt akár abba is hagyhatta volna a tanulást, de Clauden - aki időközben önfegyelmet is tanult, és jócskán
lehiggadt - úgy döntött, a család jóváhagyásával marad. Hát persze, hogy jóváhagyták.
Nem árt egy jó diplomata a családba...
Ezután egyre többet tanult Morodinról, a törpék ősi teremtojérol, és elég erot - tehetséget, elhivatottságot -
érzett magában, hogy a Lélekkovács papja legyen. Az első lépéseket már akkor megtette, amikor idejött:
Morodin papjainak jártassága kell hogy legyen a kovácsmesterségben, és a kalapács forgatásában.
Érezte, hogy segíteni akar és tud a humanoidokon (szóval a törpéken, embereken, a világ egyéb jószándékú
népein...). Boldog volt, amikor "Morodinnak Szentelt" mívesre kovácsolt vértjét a rend öregjei, elöljárói
elfogadták, s nyakába akasztották szent jelképét, a kis ezüst kalapácsot...
Morodin Spec. Papsága
Morodin követőinek érteni kell a kovácsmesterséghez (fel kell venniük legalább egyet, ezt plusz költség
nélkül tehetik) és tudniuk kell forgatni Morodin kedvenc fegyverét, a kalapácsot, amihez +2/+2 bónuszt kapnak.
Pappá avatásának feltétele egy Morodinnak szentelt remekmívű vért elkészítése, amelyet - csakúgy mint a harci
kalapácsukat - mindig gondosan tisztán kell tartaniuk. A pap csak addig kaphatja meg harcához az isteni
támogatást (és a bónuszt a kalapácshoz) amíg a neki szentelt páncél kifogástalan bánásmódban részesül
és a papnál van.
Szintlépéskor a papnak ismét a kovácsműhelybe kell vonulnia, és új mesterművet kell készítenie.
Miközben ezen munkálkodik, a lehető legnagyobb gondossággal kell dolgoznia, a mű tökéletességére,
a hitre és az előútte álló feladatokra koncentrálva. Ha a mű sikeresen elkészült
(a rend magasabban álló papjai elfogadták) lehetőség van a régi vértezet lecserélésére.
(Akár megtartja, akár lecseréli a régit, a másikat az iskola harcosainak -
Morodint követo törpe harcosoknak - kell adományoznia.)
| Jellem: | TJ |
| Főértékek: | Er_:14, Böl: 12, Áll:13 |
| Fegyverek: | "törpös" papi fegyverek |
| Vért: | bármilyen, de ha jót akar magának, akkor a kovácsolt... |
| Szférák: | N: Általános, Föld, Gyógyítás, Harc, Oltalmazó, Tuz K: Bubáj, Informatív, Nap, Nekromancia, Orzés, Teremtés |
| Űzés: | normálisan |
A karakter
Ha éppen nem visel vértet, barna bőrnadrág, semleges színu vászon ing van rajta, kényelmes,
csak kicsit viseletes csizmával, széles bőrövvel. Az öv mintája a bőrbe vésett rovátkákból
rajzolódik ki, a drágakövek lapcsiszolására emlékeztet. Az övön több gyűrű, egyéb akasztó található,
valamint erre ráfűzve hord egy kis nyers barna bőr táskát/erszényt is. A szent jelképét ilyenkor
az ing alatt viseli, ezzel a nemhivatalos minőségű jelenlétét szeretné hangsúlyozni.
A nyakába kötve gyakran egy vékony tengerkék kendőt hord.
(Valahogy így ült vacsorához akkor is, amikor immáron megokosodva hazalátogatott. Tisztelettel és szeretettel
fogadták. Aztán a sült után az asztalra került a bor, és beugrott a régi történet is...
"Legalább ittál belőle, öcskös?" ? "Nem." ? "Akkor mit ittál?" És akkor az ifjak közül - jé, csak nem
egy utód? - valaki beszólt: "Biztos kristályvizet!" A poén mindenkinek nagyon tetszett,
Clauden zavarban ült a helyén, és a Kristályvizet az ott tartózkodása további részében nem lehetett
róla levakarni/mosni. Azután ez a név valahogy a társak között is átment a köztudatba, de jobban teszik,
ha hallgatnak róla. Volt már rá példa, hogy repült érte a kalapács... Ha így utólag meggondolja,
talán mégsem kellett volna elmesélni azon a szép tábortuz?világos éjszakán...)
Kalandozásai során "Morodin áldásával" minoségi szalagpántos vértet, szarvas sisakot visel.
Mindkettő saját munka, kicsiny, de nagyon aprólékosan kidolgozott kalapács-emblémával, ami a vérten a
szív fölött, a sisakon elöl, a homloknál található. Fénye az idők folyamán mit sem kopott, mintha
csak most készítette volna... Egy közepes, dísztelen pajzsot és egy hatalmas hátizsákot cipel magával.
Ja, és van egy elmaradhatatlan szürke "kalandozó-köpenye" is. A szent jelképe ilyenkor jól láthatóan
a nyakában lóg, és jobb kezét szépen megmunkált, törpe rúnákkal díszített kalapácsa nyelén nyugtatja...
Beszéd közben az emberek (beszélgetőtársak) szemébe néz, őszinteséget sugall, és azt is vár el viszonzásként.
Nagy, élénken csillogó, érdekes szemei vannak. Nehezen köt barátságot, mivel azt életre szóló értéknek tartja.
Társait, akikkel most kalandozik, furcsának tartja ugyan néha, de bennük megbízik. Nem szereti a késlekedést,
és hangosan - késobb tettlegesen is - kifejti türelmetlenségét. Értékeli (főleg várakozás közben)
a jó bort, de a családi borból a mai napig nem ivott. "Ez is van olyan jó, mint a bácsikám bora!" ?
szokta mondani...
Imádkozni és felszerelést tisztítani elvonulva szokott, ezen feladatokat sohasem mulasztja el elvégezni.
Öngyilkos akciókra nem vállalkozik, de teljesítoképessége határáig igyekszik elmenni.
Ha tehetelennek érzi magát, orkul káromkodik. (Az alapokat azoktól az ork foglyoktól szedte össze,
akikkel élete folyamán dolga volt. Aztán amikor már rengeteg dörgedelmet megtanult, csak egy kicsit
kellett rádolgozni, hogy az egész nyelvet tudja...)
Ha harcolni kell, nagy lendülettel, veti bele magát, de nem öl passzióból.
Nem követi a legendák törpéinek tradícióját, nem vés rovátkákat a fegyver nyelébe minden egyes ellenfél
legyőzése után. A fegyvereinek nevet adott:
Kalapács +1 (a rendtol kapta, legutóbbi szintlépésekor): "Illemtanító"
("Nem megmondtam neked, hogy ne próbálj megütni, amikor nem nézek oda!" ? Harcpöröly Bruenor nyomán szabadon...)
Dobókalapácsok: "Nyitány", "1. Felvonás", "2. Felvonás", "Finálé"
(Hát igen, a sok etikett hatása. A fegyverek egyébként az övérol vagy a hátizsákról lógnak le,
ilyen sorrendben vannak eldobva, meg megkopva is. A "Finálé" szinte új állapota azt sugallja,
mintha a negyedik dobásra már csak nagyon ritkán volna szükség...)
Parittya: "Meglepetés!"
(Ritkán használja, csak 6 direkte belevaló töltény van hozzá. De a kavicsok meg a varázskövek mindig kéznél vannak...)
Fejsze: "Éles testvér"
Egyéb dolgokban hamisítatlan törpe...