Alexandra

A következő karakter főleg azoknak lesz ismerős, akik engem személyesen ismernek... A történetet pár évvel ezelőtt Valentin-nap alkalmából írtam, az RPG listára, és a Magyar Szerepjátékosok Oldalán is olvasható.
Alexandra a kedvenc karakterem - aki bár soha nem játszott, de nagy lelkesedéssel fejlesztem... Jó NPC lesz belőle. :-)
Ő itt lakik a fogadó emeletén, biztos, hogy gyakran jár még erre.

Amikor végre elcsendesedtek a vendégszobák, a nő, aki eddig a szobája mélyén lapult, lassan a felszerelése felé nyúlt... Szőrmesálja lágyan siklott végig az egyszerûen megvetett ágyon. Az egyik rejtett zsebből furcsa anyagokat vett elő, testhezálló fekete nadrágja zsebébe dugta. Kiosont. A szomszédban békésen hortyogtak társai. Most nem akarta, hogy felébredjenek. Csendben az ajtajukhoz osont. Tudta, hogy belülről el van torlaszolva. Még nem olyan régóta kalandoztak együtt. Nem bíztak benne. A nő megközelíthetetlen volt, titokzatos es halálos. Eljött az idő, az előre kikészített komponenseket előhúzta, és néhány halk szó kíséretében a levegőbe szórta. Ovatosan benyomta az ajtót, de mivel csak résnyire nyílt ki, aztán teljes erőből befeszítette. A termetes tölgyfa asztal, és a szék, amelyek a torlaszt alkották, természetellenes némasággal dőltek el. Odalent hirtelen felröhögött a kocsmai tömeg. "Mindig tudtam, hogy ez egy hasznos varázslat" - gondolta Alexandra, belépett, és szemügyre vette az alvókat. Még mindig csendesen mozogva - csak az utcai zajok hallatszottak, de ez a sokat próbalt kalandozókat nem zavarta - a jóképűnek is mondható ember férfi ágya felé osont. Bár nem szívesen vallotta be magának, kedvelte őt. De tudta azt is, hogy csak így érheti el célját. Kontyba tűzött hajából most kihúzta a díszes tűt, hogy a fekete zuhatag szabadon omoljon karcsú nyakára. Az ékszer nemcsak szép, de halálos is volt: csúcsából gombnyomásra egy aprócska, ámde mérgezett hegy ugrott ki, nemegyszer gazdag, kéjvágyó kereskedők halálát okozva. A szokatlan fegyver lassan, biztosan közeledett a férfi nyakához. Alexandra egy másik rejtett tokból vékony pergament vett elő, miközben a tût végig támadásra készen tartotta. Átkutatta az ágy mellett heverő zsákot, majd benyúlt a párna alá is. Az alvó felhorkant, és a másik oldalára fordult. A lány, mint aki ezerszer csinálta már, mágiától hipnotikus hangon a fülébe suttogta: "Aludj, aludj csak kedvesem! Legyen rólam szép az álmod..." Miután a férfi vonásai kisimultak, a lány az írást óvatosan a férfi mellére ejtette, s érezvén, hogy első varázsának hatása gyengül, kisietett az ajtón, s a szobájában - a megfelelő óvintézkedések megtétele után - az elégedettség mély álmába süppedt. Még aludt, amikor társai felébredtek. A nyújtózó kalandozó észrevette az írást, amely immáron a padlón hevert. Felemelte, és mit sem törődve az ilyenkor szükséges elővigyázatossággal, rögtön olvasni kezdte. "BOLDOG VALENTIN NAPOT!" A másik szobában, az alvó lány fejénél a famulus kimászott a sálból. Nézte a gazdáját, és mintha elégedetten mosolygott volna...