Liriel Baenre statisztikái a D&D 3. kiadásában

Drow (Fekete tünde) nő, minimum 10. szintű varázsló, 1. szintű papnő)

Erő (1.136.)	11 (0)
Ügyesség	22 (+6)
Állóképesség	16 (+3)
Intelligencia (1.7.)	20 (+5)
Bölcsesség	14 (+2)
Karizma	14 (+2)
Szívósság mentő	+8 (+3 főérték, +3 varázsló, +2 pap)
Reflex mentő	+9 (+6 főérték, +3 varázsló, +0 pap)
Akaraterő mentő	+11 (+2 főérték, +7 varázsló, +2 pap)
Jellem	Kaotikus Jó
Sebesség	10 méter (30 láb)
Méret	M
Kezdeményező	+16	(Fejlesztett kezdeményezés)
Vértezetosztály	+15 / +21	(+5 Ügyesség / +6 Tündérláncing)
Életerőpont	69
Támadásbónusz	+5	(közelharcban)
	+11/+5	(dobó, lövő fegyverekkel)

Szakértelmek: Egyensúly +7*, Blöff +3*, Mászás +7*, Koncentráció +14, Álcázás +4*, Irányérzék +4*, Ismeret (misztikum) +14, Csendes mozgás +7*, Zárnyitás +3*, Előadóművészet (tánc) +7, Zsebmetszés +3*, Varázslatfelismerés +14, Figyelem +7, Elhajlás +7*
(Mágikus tanulmányai miatt ismeri a szakértelmek egyik felét. Ügyességét igyekezve kiaknázni ismeri a másik felét. Kicsit konyít a tolvajképességekhez is - egy félszerzet szolgálólánytól tanulta. Sajnos, a szakértelmek többsége - a *-gal megjelöltek - nem a kasztjához tartozik, ezért kicsit gyorsan elment a számított 161 pont... - KerGiz)

Bravúrok: Fejlesztett kezdeményezés, Lövés közvetlen közelre, Pontos lövés, Egzotikus fegyver: "throwing spider" (pók alakú dobófegyver) (136.), Varázslatimprovizáció (saját bravúr: már tapasztalt varázslat hatásának duplikálása, a varázslat elmondására való visszaemlékezés, vagy hasonló - de ismert - varázslatokkal való hasonlóság alapján), (1.121.) Mesterfokú fegyverhasználat (kard) (Ezt majd csak akkor tanulja meg, amikor már Fyodorral is gyakorolgat!)

Varázslói varázslatok (6/5/5/4/4/3)
(Liriel minimum 10. szintű, hiszen rengetegszer közlekedik mágikus módszerek segítségével, és nagyobb távolságokra is, így a Teleport varázslatot kellett alapul venni. De lehet éppen "Hibátlan teleport"-ja is, és akkor már 14. szintnél tartunk. Intelligenciája meglehetősen magas, ezért még az 5. szinthez is van bónusz varázslata -- KerGiz)
A könyvekben felismerhetően előforduló varázslatok a következők:
0: Varázstrükk (Prestigitation, egyébként Liriel mások megviccelésére használja) (1.77.)
3: Drow tűzgolyó (mint a szabványos, csak kézben tartható labdaként kezdi, eldobáskor robban) (De az is lehet, hogy csak blöff az egész, és tündértűz-labda -- KerGiz) (1.126.), Villám (1.261.)
5: Teleportálás (de abból van neki egy egész könyvnyi!) (1.42.)

Papi varázslatok (?)
(Na, ez eléggé jó kérdés. Az Akadémián, mint Lloth növendék papnője, biztosan eljutott az első varázslatokig. (1.86.) Papi varázslataival nem találkozunk, egyszer próbálkozik, a felszínen, a "Pókidézés" litániájával, ami 0. szintű varázslatnak tűnik. Aztán a "Tangled Webs"-ben néha-néha visszatér a sötét erőkhöz, és Loth erejéből merítve gyógyít, de közben egyre jobban belebonyolódik Eilistrae követőinek hitébe is. (ezt bizonyítják közöttük tett szertartásszerű táncai (1.294., ez gyógyításgyanús , 1.337., és ez is...) A második rész legvégén mitha megszabadulna a sötét befolyástól, és - az olvasó legalábbis ezt reméli - átpártol Eilistrae-hez. -- KerGiz)

Speciális: Drow-ként naponta egyszer használhatja a következő varázslatszerű képességeket: Táncoló fények, Tündértűz, Sötétségvarázs, Lebegés, Mágia érzékelése. Rendelkezik az éjlátás képességével és +2 mentődobásbónusza van a varázslatok és varázslatszerű hatások ellen; A fenti képességek a felszínen is rendelkezésre állnak, ha viseli a "Windwalker" amuletet, illetve miután a 2. rész végén a rúnát elkészítette.

Nyelvek: Liriel beszéli a Földmélyi-közös és Goblin nyelveket, valamint a mágia a nyelvét.
Valószínű, hogy a goblinnal való hasonlóság alapján egész jól beletanult a közösbe, és hogy ismeri a felszíni tündék nyelvét is.

Felszerelés: Tündérláncing (némi "radiation magic" biztos van benne), Piwafwi (bónuszok a csendes mozgáshoz és elrejtőzéshez), puha drow csizma (bónuszok a csendes mozgáshoz), normál rövidkard, dobótőrök, és a hírhedett "throwing spider"-ek (rengeteg "radiation magic" bónusszal).

Megjelenés: Átlagos termetű, vagy annál alacsonyabb tünde nő (kb. 155 cm), karcsú termetű, ezért nem lehet nagyon nehéz (kb. 45 kg). Megközelítőleg 40 éves; alighogy túl van a serdülőkoron. Szemei ritka borostyánszínét anyjától örökölte. Nyakában a "Windwalker"-t, és a Fyodortól kapott aranyláncon függő pókzárványos borostyánmedált hordja. Gyűrűt soha nem viselt, úgy érzi, zavarná a varázslatok megformálásában, illetve a dobófegyverek használatában, helyette inkább mintákat fest a kézfejére. A felszínen szemeit általában fejére húzott csuklyával védi a napsütés ellen. Kalandozó hátizsákjában cipeli varázskönyvét, személyes tárgyait és szárított élelmet.

Háttér:

Daghter of the Drow: A történet a felszíni hadjárat és az ősöreg Baenre anya halála után, Triel Baenre nagyasszonysága alatt játszódik.
Liriel édesapja Gromph Baenre, Menzoberranzan első házának főmágusa - aki hatalmi pozíciójánál fogva egy kis szabadságot is élvezhetett a nőközpontú társadalomban, mint például azt, ágyasokat tarthatott, akikek a papi hierarchia alján álló jelentéktelen papnők közül válogatott ki. Anyja a Vanderee házból való. Miután Gromph rájött a kislány különleges képességeire, megölte az anyját, és így egy szokatlan fordulattal a gyermeket a Baenre ház nemesévé tette.
Liriel a legjobb varázslóknál tanult, gyorsan hatalmas erejű varázslóvá fejlődött, és szabad, kalandos, majdhogynem botrányos életet élt.
Amikor Triel a Háza pozícióját új főpapnők kiképzésével kívánta megerősíteni, szúrt neki szemet az elkényeztetett, a hagyományos útról (Lloth útjáról) teljesen letért Liriel, akit hatalmi szóval az Arach-Tinilith-be kényszerített, hogy LLoth papnőjét neveljék belőle. Gromph ez ellen semmit nem tudott tenni, viszont búcsúajándékként egy varázskönybet adott neki, amely varázslatai segítségével néha-néha kiszökhet az iskolából.
Az Akadémián csínytevési szenvedélye miatt Liriel rögtön ellenséget is szerez, a kitartó, ámde minden humorérzéktől mentes, ráadásul erősen kancsal Shakti Hunzrin személyében, aki huszonnegyedik éves - majdnem végzős.
Volt tanára, Kharza-Kzad egy felszínről szóló könyvvel ajándékozza meg, ezzel felkelti a kíváncsi, kalandvágyó Liriel érdeklődését. Egy tanult varázslat mintájára varázsgömbjével felnéz a felszíni világba, majd később kiszökik, hogy saját szemével is láthassa azt.
Egy ilyen útja során találkozik Fyodorral, a fiatal Rashemi harcossal. Fyodor élete nagy küldetésén van: a mágia röviddel ezelőtt - amikor az istenek a földön jártak a halandók között - megzavarodott. Egy kis darabja gyökeret vert Fyodor szívében harci dühvel megáldott berserker harcossá téve őt. Ám, ezt a képességet ő nem tudja irányítani, és attól tart, egyszer majd eljön az az idő, amikor barátaira csakúgy veszélyes lesz, mint ellenségeire. Azt a tanácsot kapta, keresse meg a "Windwalker" amuletet, ami segítségével kordában tarthatja különleges képességét.
Liriel kiolvassa Fyodor elméjéből az amulet képét, és később, amikor egy kapu segítségével Drow-k közé - Eilistrae, egy jó jellemű drow istennő követői közé! - teleportál, a funkcióját is megtudja. Innentől az ő és Fyodor sorsa összefonódik. Többször találkoznak, elválnak, harcolnak egymás oldalán, Liriel olyan ismeretlen fogalmakról hall, mint a barátság, bizalom, szövetség. Rájön, hogy az amulet segítségével mágiáját a felszínen is használni tudná.
Sajnos, erre ellenségei is rájönnek - akadémiabeli riválisa, Shakti, és Nisstyre, aki azon felül, hogy egy zsoldoshadsereg vezére, magasszintű varázsló, és mellesleg egy másik rivális istenség, Vhaerun, a drow tolvajisten papja. Ő Lirielt Vhaerun céljaira szeretné használni, Shakti célja a hatalom és bosszú.
Miután mindenki rá vadászik, Liriel kénytelen az akadémiáról végképp lelépni. Egyre többet megtudva a rúnamágiáról, arra teszi fel az életét, hogy a Szent Tölgybe az amulettel - ami tulajdonképpen miniatűr véső - a megfelelő rúnát vésve, mindkettejük mágiáját tárolhatóvá tegye, ezért Waterdeep, majd Ruathym felé veszi az irányt.
Waterdeep alatt fekszik Eilistraee hívőinek titkos temploma. Itt újra találkozva Eilistraee papnőivel, arra a következtetésre jutnak, hogy a gonosz Nisstyre főhadiszállásának lerombolásával közelebb kerülhetnek céljukhoz. A harcban Liriel ismét olyan erőknek lehet tanúja, amelyeket Menzoberranzanban nem látott. A maroknyi papnő összefogásának, bizalmának eredményeként olyan hadsereggé kovácsolódnak, amely képes legyőzni a gonosz sereget. Segítségükre van Z'Pzora, a mélységi sárkány, Liriel régi "barátja". Ő ebbe a csatába bele is hal. Fyodor is majdnem, miután mágiája megint elszabadul, és Liriel csak az utolsó pillanatban tudja egy hirtelen kapott ötlettel megfékezni.
A csatát megnyerik, Fyodor végül felgyógyul - addig Liriel meglepően jól beépül az Eilistraee-hívők közé - és úgy döntenek, Ruathym-ba is együtt mennek tovább...
Tangled webs: Egyelőre annyit, Lirielnek még nagyon sokszor kell szembesülnie múltjával, még erősebb ellenségeket kell legyőznie, a környezete összes előítéletével meg kell küzdenie. A történet elég bonyolult, de happy-end-del végződik.
(Majd azért ezt is leírom -- KerGiz)

Idézetek: (az oldalszámok a TSR által 1996-ban, illetve 1998-ban kiadott példányból valók)

1.7-8. ''The archmage pushed aside his spellbook. He leaned back in his chair and turned to the child's unbashed scrutiny. He was not accustomed of dealing with children. Even so, his words, when he spoke, surprised him. "So, drowling, I don't suppose you can read?"
It was a ridiculous question, for the child was little more than a babe. Yet her brow furrowed as she considered the matter. "I'm not sure," she said thoughtfully. "You see, I've never tried."
She darted toward the open spellbook and peered down at the page. Too late, Gromph slapped a hand over her golden eyes, cursing under his breath as he did so. Even simple spell could be deadly, for magic runes attacked the untrained eyes with a stab of searing light. Attempting to read an unlearned spell could cause terrible pain, blindness, even insanity.
Yet the little drow appeared to be unharmed. She wriggled free of the wizard's grasp and skipped over the far side of the desk. Stooping, she fished a scrap of discarded parchment from the wastebasket. Then she rose and pulled the quill from Gromph prized bottle of everdark ink. Clutching the pen awkwardly in her tiny fist, she began to draw.
Gromph wathed her intrigued. The child's face was set in fierce concentration, as she painstakingly scrawled some wavering, curly lines onto the parchment. After a few moment she turned, with a triumphant smile, to the wizard.
He leaned closer, and his eyes flashed incredulously from the parchment to the spellbook and back. The child had sketched one of the magic symbols! True, it was crudely drawn, but she had not only seen it, she had remembered it from a glance! That was a remarkably feat for any elf at any age.''

1.42-43. ''She took the book and opened the first spell. She skimmed the page, and the meaning of the symbols came to her with a rush of excitement and disbelief.
"This is a spell for summoning a gate!"
"And so is every other spell in the book," he agreed. "With this knowledge, you can travel, where no priestess can follow."
Liriel leafed through the spellbook, her excitement growing by the moment. Magical travel was extremely difficult in the Underdark, and those, who tried it often ended up as a permanenent part of the landscape. This gift would give her greater freedom than she had ever enjoyed. Best of all, her father had foreseen this day, and prepared for it! Liriel hugged the precious book at her chest.''

1.77-78. ''Liriel forwent her own massage to wander from room to room, taking advantage of the small groups and the unusually mellow mood to chat with her guests. Her friends did not know she would be leaving tomorrow, but to each one she had spoken an unspoken farevell. In her own fashion. More often than not, sudden shrieks and gales of laughter marked Liriel's passing. Dark elves delighted in cantrips - small, harmless spells cast to play pranks upon their companions. With her wizardly training, Liriel excelled at this sport. Wherever she went, amorous hands suddenly changed icy, or scented oil changed fragrance to become the signature perfume of a hated rival. The drow, with their dark, wicked sense of humor, considered no gathering complete without a few such pranks, and tonight Liriel had spared no effect to accomodate them.''

1.86. ''Liriel has heard Lloth's name all her life, but the Spider Queen had never been real to her. Casting her first clerical spell had changed that, instantly and dramatically. The young drow had worked wizardly magic for years, drawing upon her own innate talent and quick mind that wrapped itself around complicated spells as if swallowing them whole. With hard work, good training, and piles of money lavished on book and spell components, she'd made herself into a credible mage. But now, when she cast her first clerical spell, she called upon Lloth, and the goddess answered.''

1.121-122. ''To her amazement, he began to twirl the deepbat overhead like a giant bolo. It was an amazing defense - the force of the spin kept the bat from attacking him - but it was also woefully shortsighted. Despite his apparent strength, the human could not keep the bat circling for long, nor could he get up enough speed to fling it to its death. (...)
Unless
A quirky plan popped into Liriel's mind, and she seized it at once. Marshaling all the discipline of her magical training, she shut out the sounds of battle, and travelled back in memory to her last night of freedom in Menzoberranzan. She closed her eyes and remembered the throbbing music and the faerie lights of the nedeirra dance. Deep in the frenzied extasy of the dance, she had only faintly aware of the wizard who floated high above the floor, his hands weaving a spell that would speed the movements of the dancers into a sinous, syncopated blur. But she had seen, and now she remembered.''

1.126. ''Without missing a beat, Liriel conjured a small, transparent globe. Streams of lights writhed inside, and the missile pulsed with barely contained power. She tossed it up and down a few times, and a meaningful smile played on her lips.
"A drow fireball" she said in casual tone. "They explode on impact. And you may have noticed I hit what I ami at."''

1.136-137. ''The afternoon did not promise to be much of an improvement, for once again Liriel had to face the consequences of her unconventional childhood. Weapons training was required of all drow, regardless of class or gender. Liriel was deadly with anything that could be thrown, and she'd always found such expertise to be sufficient her needs. unfortulately, bolos, slings and throwing spiders were not in the classic repertoire of a noble female. When drow entered the Academy, they were expected to have proficient with both the sword and the drow signature weapon: a tiny crossbow used to shoot poisoned darts. The bow was no problem - Liriel could hit whatever she aimed at - but she'd never have much interest in the art of the swordcraft. As she was to learn this day, interest was optional; proficiency was mandatory.
Her swordmaster was one of the older students at Malee-Magthere. A stocky, rather unattractive male from some lesser family, he seemed alternately annoyed at having to tutor a first year priestess and delighted to have a chance to lord it over a Baenre female.
"Your wrist is shaking," he scolded her. "Just two hours of practice, and you're tiring already!"''

1.261. ''Fyodor watched as the girl sped through the gestures of a spell. She thrust out both hands, and arcane lightning coursed from her fingers, flashing into the cave's dark mouth again and again.''

1.294. ''After a moment a fragment of melody slipped unbidden in her mind. Liriel recognized the wild, haunting music played at the moonlit revels of Eilistraee's priestesses. On impulse, she rose and began to dance to the rythm of the remembered song. Closing her eyes, she whirled and dipped and leaped. As she did, the pain in her battered feet subsided, then slipped away. Liriel was not surprised; caught in the private extasy of the dance, all thing seemed possible.
From a nearby hillside, Fyodor watched her. The moon had sunk low in the sky, and the fey dancer was shilouetted against the pale light. Another female danced with Liriel, clearly elven in form, but taller by half than a mortal drow. Fyodor did not know what that meant, but he took comfort in the fact Liriel was not alone.''

1.337. ''Back in the Promenade Temple, the followers of Eilistraee mourned their dead, and tended the wounded according to their usual custom: they sang and danced. (...)
Nor was Liriel idle. She worked and danced alongside with the silver-haired drow, doing whatever was needed.''

Vissza az előző lapra